Mátyás Géza fodrászmester majdnem 60 éves szakmai tapasztalattal rendelkezik, számos versenyeredménnyel büszkélkedhet, de a versenypást másik oldalán, trénerként is sokat tett le az asztalra. Vele beszélgettünk pályájáról, a régi és a mai fodrászvilágról.

1. Miért választotta a fodrász pályát?

Hároméves koromban vágtam először hajat. Édesapám fodrász volt, egyik reggel kikészítette a borotvát és a hajvágógépet az ebédlőasztalra. Felnyúltam és elemeltem a hajvágógépet, amivel az épp nálunk lévő barátom feje tetejére egy szabályos kört gépeltem. Édesapám visszajött, jutalmul pedig egy ideig mindketten kopaszok lettünk.

Elég sokat jártam be édesapám üzletébe. Maga a hangulat nem tetszett, de a vendégek igen. Többek között Papp László, bokszoló is édesapámhoz járt. Nem voltam jó tanuló, viszont a kézügyességem jó volt, így kerültem be a fodrásziskolába.

2. Voltak elképzelései a szakmával kapcsolatban?

Az első néhány hónapban nagyon féltem az emberektől. Kezdetben olyan távol álltam a vendégektől, hogy alig értem el a fejüket. Édesapám azonban nagyon hamar megtanított stuccolni, így néhány hónap után már én tanítottam rá az osztálytársaimat. A tanműhelyünkbe egyszer ellátogatott Kászonyi András és bemutatta az akkori Európa-bajnoksági második helyezést elért frizuráját. Ez nekem nagyon megtetszett, András pedig kérésemre elkezdett velem foglalkozni.

3. Már ekkor megjelent a versenyzés szeretete?

Akkoriban már indítottak tanuló- és ifjúsági versenyeket. Eleinte semmilyen eredményt nem értem el, kellett 5-6 év mire megszülettek az első jó eredmények. A versenyzés vágya azonban már sokkal előbb megjelent bennem. Még édesapám kísért el egy tanműhelybe Hermann Gyulához. Amíg beszélgettek, a kezembe nyomtak egy 50-es évekbeli versenyfrizurákkal teli albumot. Később édesapámnak azt mondtam, hogy én ilyeneket szeretnék készíteni.

Kászonyi András rengeteget foglalkozott velem, később pedig egy szövetkezetbe kerültünk. Itt tíz fodrász dolgozott, akik közül mindannyian versenyeztünk is, sokszor egymás ellen. Ennek ellenére a mai napig is jó kapcsolatban maradtunk. Nagyon jó csapat voltunk, ha elindultunk egy versenyen, akkor biztos, hogy nyertünk. A szorgalom pedig meghozta az eredményét: voltam ifjúsági bajnok, országos bajnok és nemzetközi versenyeket is nyertem.

Az utolsó versenyem egy bécsi Európa-bajnokság volt, illetve egy utána való napon megrendezésre került nemzetközi verseny. Azon a napon nem csak európai fodrászok vettek részt, hanem összesen 91 versenyző a világ minden tájáról. Ezen a versenyen Aranydiplomát kaptam, utána pedig eltörtem a fésűmet és úgy döntöttem, befejezem a versenyzést.

4. A versenypást másik oldalán is állt, dolgozott trénerként. Hogyan telt ez az időszak?

Nagyon sok szövetkezet kért fel trénernek, jártam az üzleteket Budapesten és több vidéki városban is. Volt olyan verseny, ahol kilencven versenyzőből hatvanat én készítettem fel. Természetesen az, hogy ennyit dolgoztam, a család rovására ment. Olyannyira, hogy egyik hajnalban a nagyobbik lányom nem ismert rám. Azt a szezont még végigcsináltam, de azután már csak néhány embert vállaltam, akik szintén nagyon szép eredményeket értek el a nemzetközi páston is.

5. A csapat a későbbiekben is fontos volt az ön számára, ugye?

Igen, néhány évvel később megkeresett a Schwarzkopf Professional márka, kimentünk harmincan Németországba, ahol felkértek engem, hogy alakítsak egy művészeti csapatot. Így aztán hatan kezdtünk el dolgozni ebben a pozícióban tíz éven át. Később néhány éven át ugyanezzel a csapattal dolgoztunk a BES márkának is. Néhány bemutatót vállaltam a későbbiekben a Wella Professionals berkeiben is.

6. Hogy látja a mai versenyeket?

Hatalmas különbséget látok a korábbiakhoz képest. Régen szinte minden kategóriában 70-80 ember indult. Ma már csupán tizedennyi versenyző lép pástra, csupán néhány kategóriára jelentkeznek többen. Ráadásul a mostani versenyzők nagyon keveset készülnek egy-egy versenyre. Gyakran beszélgetünk a kortársaimmal erről egy-egy nagyobb összejövetelen.

7. Az általános szakmai színvonal is romlott?

Azt gondolom, hogy igen. De ez minden szakmában így van. Jó festőt vagy burkolót is nagyon nehezen lehet találni. A fodrász emberekkel foglalkozik, ezeket a kapcsolatokat azonban a technológia részben tönkretette, az emberek eltávolodtak egymástól. Egy fodrásznak úgy kell dolgoznia és foglalkoznia a vendéggel, hogy visszajárjon. Ehhez nagyon komoly emberismeret kell.

8. Sikeres szalonja a Mátyás Szalon. Milyen út vezetett a saját szalon nyitásához?

A szövetkezetnél sok kedvezményt kaptam a versenyzésnek köszönhetően. Kaptam egy üzletet a szövetkezettől, ami tulajdonképpen függetlenné tett engem. Nagy sikere volt ennek a szalonnak, tíz év után azonban átalakították volna az üzletet, így választottam egy másikat, ahol önállóan dolgozhatok. Több szalonom volt már, most a feleségemmel, Mátyás Éva műkörmössel dolgozom a Hattyú utcában.

Éva többször volt modellem a kezdetekben, kitanulta a körmös szakmát, az övé volt a második körmös szalon Magyarországon. Amikor önálló üzletem lett, akkor megbeszéltük, hogy együtt fogunk dolgozni, ennek immár 30 éve. A közös munka pedig isteni.

9. Lassan 60 éves szakmai múlttal rendelkezik. Mi ad motivációt a mindennapokban és mi jelent szakmai kihívást?

A kihívásokat már nem keresem, de a fodrászatot az első pillanattó fogva nagyon szeretem. Semmi sem tudta elvenni a kedvemet a szakmától az évtizedek alatt. A vendégkörömben vannak olyanok, akik már a hetvenes évek óta hozzám járnak.

Leginkább délelőtt dolgozom, esetleg kora délutánig. A kiégés engem sosem érintett. Mindig azt mondom, hogy aki kiég, abban kevés a spiritusz. Csak az a lámpa ég, amelyikben van. Az egyik vendégem egyszer megkérdezte, hogy nem unom-e már. Ránéztem az órámra és azt mondtam, hogy most még nem. Nagyon jól ismerem a vendégkörömet, csupán illendőségből kérdezem meg, hogy mit szeretne, mert úgyis tudom.

10. Milyen tervek foglalkoztatják még?

Tavaszodik, most kezdek foglalkozni a növényeimmel: leanderek, citromfa és mandarinfa. Rengeteg hobbim van, számomra a munka is hobbi. Korábban rengeteget rajzoltam, felkértek szakmai könyvek illusztrálására, rajzoltam a rendőrújságba, nagyon sok képet festettem, agyagoztam, gravíroztam és fotóztam. Később lett egy drótszőrű vizslám, aki elintézte, hogy húsz évig vadász is legyek, de 60 éves koromig lovagoltam is. A feltöltődés nagyon fontos. A versenyzés mellett nem volt másra időm, azt abbahagyva viszont kellett valami, ami leköt. Ezekben a tevékenységekben megtaláltam az örömöt.

Képek: Mátyás Éva & Mátyás Géza

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)