Keresés

Papasz Vasziliosz: "A Top Team egy csoda volt!"

A fodrász válaszol interjúsorozat vendége Papasz Vasziliosz!

Fodrász válaszol sorozatunkban ismét egy legendás szakembert kérdeztünk! Papasz Vasziliosz Görögországban született, majd idekerülve belecsöppent a divatvilágba. Tagja lett a legendás Top Team-nek, a szalonban pedig még most, 85 éves korában is minden nap dolgozik. Papasz Vasziliosszal beszélgettünk szalonjában!

1. Hogyan kerültél a fodrász pályára?

9 éves koromban jöttem el Görögországból egy veszélyes polgárháború miatt. 1948-tól egy gyermekotthonban laktam és elvégeztem az általános iskolát. Egy Andrássy úti fodrászszalon előtt sétáltunk, amikor kijött a fodrász és megkérdezte, lennék-e a modellje. Onnantól kezdve minden héten modellkedtem. Így kerültem közel a fodrászathoz, ami hamar meg is tetszett. Modellként minden versenyt megnyertek velem, aztán egyszer csak megkérdezték tőlem, hogy akarok-e fodrász lenni. Még azt is eldönthettem, hogy a női vonalat szeretném tanulni.

Nem sokkal később elküldtek Siófokra, mert ki kellett segíteni a szövetkezetet a főszezonban. Ott rengeteg vendégre tettem szert. Ezután pedig az akkor nyílt Szabadság Szállóban helyezkedtem el. Innentől tartom számon igazán a pályafutásomat. Ekkor már indultam szövetkezeti versenyeken, a Szocialista Országok Versenyén, és olyan vendégek fordultak meg a kezeim alatt, mint Mary Zsuzsi vagy Harangozó Teri.

1987-ben érkezett Magyarországra a Wella Professionals, akik olyan fodrászokat kerestek, akiknek volt nevük, vendégkörük és saját üzletük. Így jött létre a Top Team.

2. Hogyan emlékszel vissza a Top Team-re?

A Top Team egy csoda volt. Kalapot emelek Hajas László előtt, mert amellett, hogy kiváló fodrász, egy sokoldalú egyéniség. Ő lett tulajdonképpen a Top Team vezetője. A Wella minden évben szervezett turnét, ami 12 várost érintett. Laci szervezte meg azt, hogy mit csináljunk az adott turnén. Úgy összekovácsolódott ez a néhány ember, ahogy azóta egyetlen csapat sem. A turnék során a megszabott kereteken belül mindegyikünk kifejezhette a saját egyéniségét és kreativitását. Ez is adta a csapat egyediségét.

3. A korszakot a fodrászat fénykorának nevezték. Mit gondolsz, miért?

Valójában stagnált a szakma színvonala, nagyon jó szakemberek voltak az országban. A turnék mellett nagy fodrászesemények kerültek megrendezésre a Kongresszusi Központban, emellett a Wella Studioban is minden egyes oktatás telt házzal zajlott. Ez a közeg volt a második otthonunk.

Közvetlenek voltunk, ráadásul akkoriban más márka még nem működtetett csapatokat. Ezek csak néhány évvel később érkeztek meg. Én a kezdetek óta a Wella termékeivel dolgozom. Bár csábítottak máshová, de itt minden megvan, ami kellhet. Így idősebb koromra pedig már meg sem akartam tanulni más anyagok használatát.

4. Mi változott mára a szakmában az évek során?

Sajnos mára sokkal kevesebb a képzett fodrász. Rengeteg rövid idő alatt elvégezhető tanfolyam áll rendelkezésre, ahol nem elég az idő a szakma elsajátításához. A hároméves rendszer lehetőséget adott a gyakorlásra, az újragondolásra és a tudás beépítéséhez. Kiadtam különböző tananyagokat, amiket néhány iskola szerencsére használ is. A Marcell-hullám és más alapvető technikák elsajátítása nélkül nem lesz meg a kellő térlátás a szakmához. Aki jó szakember szeretne lenni, annak nem szabad megelégednie a tudásával. Folyamatosan tanulni kell. 

5. Mit látsz ma az oktatás terén?

Az idő semmikép sem elég. Finnországban a szakmához elég az, ha veszünk egy üzletet és kinyitjuk. Máris fodrászok vagyunk. Sajnos itthon is megfigyelhető ennek a másolására való törekvés. Többször felvetettem, hogy az oktatásba és a versenyekbe bonyolultabb technikákat is be kell vinni. Aki viszont folyamatosan jelen van az oktatásban, óva intett ettől a gondolattól, mert szerinte a tanulóknak az már nem fog menni. Mindenki fél ezektől a technikáktól. Ehhez annyit, hogy anno mi is féltünk, de meg kellett tanulnunk. Ha pedig elrontottuk, elkészítettük újra.

6. Mi a helyzet a versenyek tekintetében?

Itt is igyekszem hangsúlyozni, hogy túl kellene lépni a megszokott kereteken. Ma már sokkal lazábbak a versenyek, ráadásul a helyezéseknek sincs akkora értéke, mint korábban. Nagyon kevés olyan versenyszám van, ahol valóban gondolkozni kell és amilyen gondolkodásmódnak később is hasznát vennék a tanulók.

Eljutottunk odáig, hogy kevésbé jó szakemberek dolgoznak a szakmában és kevésbé jó frizurák születnek. Egy vendégem múltkor mesélte, hogy betért egy szalonba korábban. Gyönyörű, impozáns szalon, fiatal szakemberekkel. Azt mesélte, hogy a fodrásznak fogalma sem volt, hogyan álljanak neki a haja beszárításának. Ebből látszik, hogy nagyon hiányoznak az alapok. Hosszú hajjal tud dolgozni a többség, de egy divatfrizurát vagy egy vonalas frizurát már nem tudnak elkészíteni. 

Természetesen ma is vannak tehetséges fiatalok, de eltűntek a vezéregyéniségek. 

7. Meggyógyultál egy súlyos betegségből. Hogyan befolyásolta ez a szakmádat?

Az egy nagyon nehéz időszak volt, mert a feleségem is beteg volt. De nem hagytam magam. A kemoterápia teljesen tönkretett, alig bírtam lábra állni. De tudtam, hogy van feleségem, gyermekem és üzletem, nem szabad hagynom magam. Most 85 éves vagyok, minden reggel nyújtással, szobabiciklizéssel, súlyzózással és felülésekkel kezdem a napot. Ez kb. másfél órát vesz igénybe. A vendégeknek nem szabad észrevenniük a koromat, sokszor meglepődnek, amikor kiderül, hogy egy 85 éves "bácsihoz" járnak fodrászhoz. A testmozgás lehetősége pedig mindenkinek adott.

8. Hogy néznek ki jelenleg a mindennapjaid?

Már nem oktatok, az utolsó fellépésem 2015-ben volt a RAM Colosseumban. Ma már a múltamból élek. Az üzlet korábban tele volt tanulókkal, most a lányommal, Cilivel dolgozunk kettesben. Minden nap bejövök a szalonba, és 7-8 órát dolgozom. Szeretném elkerülni a kiszolgáltatottságot, az az egyik legszörnyűbb dolog. 

9. A lányoddal, Cilivel dolgozol a szalonban. Hogy éled ezt meg?

Lacinál volt tanuló, így megkapta a megfelelő tudást és vendégköre is lett. Eleinte nagyon szorongott, de elindítottam versenyeken, az eredmények pedig meghozták az önbizalmát. Versenyzett Las Vegasban, Párizsban és Milánóban is. Azért is nagyon örülök, hogy mellettem dolgozik, mert én már nem tudtam megtanulni a technikai újdonságok alkalmazását. Ezeket mind ő kezeli: a bankkártyás fizetéseket, e-maileket, stb.

10. Mit tudnál tanácsolni a mostani fiataloknak?

Szerencsés ember vagyok, de az biztos, hogy mindahhoz, amit elértem, a tudásomra is szükségem volt. Mindenkinek azt ajánlom, hogy a fittségét tartsa meg testben és elmében egyaránt. 

Képek: Fodrászinfó

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)