1. Hogyan kerültél a fodrász pályára?

Édesanyám a 60-as évek eleje óta fodrászként, majd a 70-es évek elejétől mesterfodrászként már saját üzletében dolgozott. Már kisiskolás koromban érdekesnek találtam a légkört és otthonosan mozogtam a fodrászatban. Sokszor bejártam a fodrászatunkba suli után segíteni dauert fixálni, hajat mosni, sepregetni. A néniknek nagyon tetszett a "kis segéd", nekem pedig jól jött az a pár forint, amit a kezembe nyomtak "csokira való" gyanánt. 

Talán ezek a korai emlékek is segítetek abban, hogy a fodrász szakmát választottam. A szakmunkás vizsgámat követő harmadik évben az öcsém, Zoli szintén elvégezte a fodrásziskolát. Ekkor már hárman voltunk fodrászok a családban, így a 80-as évek közepén nyitottunk egy nagyobb üzletet, és hárman dolgoztunk együtt a 90-es évek elejéig, amikor is bekerültem a Wella Friseur Service oktatói csapatába.

2. Mondhatjuk, hogy a fodrászat hőskorában dolgoztál. Mit tudott akkor a fodrászat, amit most nem?

Fiatal fodrászként a versenyeken lestük el a fogásokat és újdonságokat, amiket aztán vittünk be a szalonba. Nagyon otthonosan mozogtunk ebben a térben. Ami talán a szakma hőskorát jellemezte az az, hogy bensőségesebb volt a közeg és talán emberközpontúbb volt a szakma. Mára profitorientálttá vált a szakma, ahogy nagyon sok minden más is. Korábban ez nem volt annyira jellemző: a fodrászok kb. azonos áron dolgoztak, a fodrászat is államilag szabályozott árrendszerben dolgozott, így a különbségek csak a szakmaiságban tudtak megmutatkozni. Erre voltak hivatottak a versenyek.

Minden fodrászszövetkezetnek megvoltak a maga sztárjai, ennek köszönhetően fodrászműhelyek alakultak ki. Munka után a szövetkezetekben tréningeket tartottak egymásnak a résztvevők. Mi 20 évesen lestük a 30 éves „öregektől” a technikákat. Nagyon bensőséges hangulat tudott létrejönni ezeken az összejöveteleken.

3. Hogyan és mikor változott ez meg?

10 évvel később, a 90-es évek elején megérkeztek a nagy cégek, elsőként a Wella. Ennek köszönhetően sokkal nagyobb pénzösszegek álltak rendelkezésre a szakmaiság elterjesztésére. Minden márka megkereste a korabeli nagy fodrászokat és mindenki elindította a maga oktatócsapatát. Ekkor én a Wella oktató csapatába, az akkori FS-be (Friseur Service) kerültem, ahol a kezdeti TopTeam már működött. Akkoriban a Wella-nak egyedülálló koncepciója volt, hogy a fodrászok oktatására, továbbképzésére nagy hangsúlyt helyezzen. Ezt Simon János akkori Wella ügyvezető és Bauer Tamás FS vezető, valamint a TopTeam és mi oktatónk közösen valósítottuk meg.

A Wella olyan fodrászokat keresett az oktatói csapatába, akik saját szakmai érvényesülésük helyett a cég érdekeit, vízióit helyezték előtérbe. Így esett a választás Nagy-Bozsoki Judit kolléganőmre és rám. Nagy hálával tartozom Jánosnak és Tamásnak, amiért bizalmat szavaztak nekem, ezzel pedig a Wella csapatának szerves részévé válhattam. Megtiszteltetés számomra, hogy emberi közelségbe kerültem a TopTeam fodrászaival, akik úgy érzem, befogadtak minket.

Ők (Hajas László, Szabó Imre, Papasz Vaszil, Lestyán Csaba, Gellei András, Zsidró Tamás - a szerk.) a mai napig vezető egyéniségei, ”ikonjai” a szakmának. Egy szoros őszinte szakmai, baráti háló alakult ki, ami nem csak minket, de az ország Wellás fodrászait fogta össze ezekben az időkben. De a szakmaiságon túl emberi hozzáállást és példás szakmai alázatot is tanulhattunk tőlük. Ezekben az időkben legtöbb hazai fodrász „Wellás” akart lenni, mert ez egyfajta szakmai presztízst jelentett. Ha nem kerülök a Wellához, nem biztos, hogy ma is fodrász lennék. Akkoriban éppen voltak bennem kérdések a pályámmal, az üzlettel, az egész fodrászattal kapcsolatban, a Wella ebben egy másik utat, egyfajta új lendületet adott számomra.

4. Az oktatás kapcsán mindenképp szóba kell, hogy kerüljön a színpadi jelenlét. Ezzel hogy állsz most?

Jelenleg nem vagyok tagja egy oktatócsapatnak sem. Minden időmet lefoglalja az, hogy a két szalonomban dolgozzak. Így pedig a családommal is több időt tölthetek!

5. Vágynál rá?

Hogy őszinte legyek, nem. Az oktatás maga mindig örömmel töltött, tölt és töltene el, de jelenleg nem érzem megfelelőnek a légkört. Nem mindig őszinték az emberek, így sokszor a cégek sem. Mesterkéltnek, felszínesnek érzek nagyon sok mindent. Mindenki felvesz egy álarcot, eltűnőben vannak az őszinte, igaz, mély kapcsolatok és barátságok. Sajnos egy hamis világ kezd kialakulni körülöttünk.

6. Ez miből épül fel szerinted?

Mindenki elvár valamit, de ezek az elvárások nem mindig egyeznek meg azzal, ami nekem emberileg vállalható. Nem azt mondom, hogy hazug az egész szakma, de sajnos sokan egyre inkább előtérbe helyezik a pillanatnyi érdekeket az emberi kapcsolatokkal szemben. Természetesen lehet, hogy mások ezt nem így élik meg, vagy kevésbé érzékenyek rá.

7. A vendégek is változtak az évek alatt?

Ezt nem tudom megmondani. Az ő helyzetük egyszerű, mert ha nem tetszik a munkád vagy a személyiséged, akkor nem megy hozzád. De ha egy cégnél, csapatban dolgozol, akkor előfordulhat, hogy a csapat mesterkéltséget mutat a cél érdekében. Ráadásul lehet, hogy te magad sem vagy éppen őszinte a csapattal, mert félsz a kikerüléstől. Én ma már mindenkinek el merem mondani a véleményemet, emiatt pedig nem is feltétlenül kapok meghívásokat.

Azt érzem tehát, hogy kiüresednek a kapcsolatok, nem feltétlenül van meg a "családiasság", amit sok cégnél állítanak. Sokuknál abban merül ki a megbecsülés, hogy színpadra tesznek, odaadhatom a bennem lévő tudást, de a további folyamatos fejődést, oktatást nem biztosítják. Így hamar kiég az ember, ez engem már nem motivál. Az én "szakmai családom" továbbra is a TopTeam fodrászai és az egykori Wellás fodrászok. Nekem ők maradnak a szakma nagyjai. Amikor velük összejövünk, akkor nem csak szakmai, de őszinte emberi oldalról is közelíthetünk egymáshoz.

8. Ha már család, térjünk rá a családodra. Édesanyád és a testvéred mellett a fiad, Dalotti Gergő is fodrász. Nem is akármilyen, a L'Oréal Professionnel oktatófodrásza. Hogy éled ezt meg?

Amikor Gergő pályaválasztás előtt állt, a jelentkezés leadásának napján nem jött haza. A családban úgy tudtuk, hogy a Nemzetvédelmi Egyetemre megy. Másnap, amikor hazajött megkérdeztük: "és végül hova jelentkeztél?" Végül nagy nehezen kinyögte, hogy fodrásznak jelentkezett. Csodálkoztunk rajta, hiszen még fésű sem volt a kezében addig, mivel mindig sportos, rövid haja volt. Később aztán elmondta, hogy tetszett neki az, amikor modellnek vittem a Wellás időkben tartott bemutatókra. Érdekesnek tartotta, ami történik, szerette azt a fajta miliőt, pezsgést. Ráadásul kiderült rögtön az iskola elején, hogy tehetsége is van hozzá. 

A szakmai oktatásért köszönet Hoglmayer Attilának, Fehér Tamásnak és Latrovszky Péternek, mivel tőlük tanulhatta meg az alapokat. Később sokat segített a szalonban, és az oktatásokon, bemutatókon is. Így aztán mindenbe hamar belelátást nyert. Már továbbképzésen és bemutatón is részt vett. Másoknak is feltűnt, hogy milyen magabiztosan, otthonosan mozog a színpadon és, hogy a gyakorlati képességei mellett kitűnő a kommunikációja is.

Mindketten szerettük volna, ha ő is a Wellánál folytatná az oktatást, de rajtunk kívülálló okok miatt az akkori vezetéssel ez nem sikerült. Szerencsére éppen akkor kerestek a L’Oréal-hoz oktatókat. Mondtam, hogy pályázzon! Tudtam, hogy ha sikerül, nagyon jó helyre kerül, mivel akkorra már nagyon sok régi kiválóságunk e cég kötelékében volt. A többit majd ő elmeséli!

9. A többi gyermeked között van fodrászjelölt?

Hat gyermekünk közül van még egy lányom, aki fodrász (Vaszil barátomnak hála és köszönet érte), de nem dolgozik a szakmában. A legkisebb fiam most fog érettségizni, és elgondolkozott a fodrász pályán. De lehet, hogy már egy kicsit sok lesz akkor a fodrász a családban, nem tudom! (nevet)

10. Neked milyen terveid vannak még a közeljövőre nézve?

A két szalon teljesen lefoglal, mindkét helyen mind szakmailag, mind emberileg nagyon jó kollégáim vannak, és jól érezzük magunkat. A munka és a családom teljesen kitölti a napjaimat. Jelen pillanatban nem gondolkozom azon, hogy visszatérjek az oktatásba. Szívesen elmegyek megnézni a kollégákat a bemutatókon, tanulni oktatásokon, de nem hiszem, hogy most újra felvenném ezt a fonalat.

Sok a tehetséges fiatal és azt gondolom, hogy van egy pont, amikor át kell adni a helyet a fiataloknak. Az az igazság, hogy előbb-utóbb minden generáció kitermeli a saját ikonjait, akikre felnézhet. 25 év Wellás oktatói időm alatt sok mindent megtanultam, amit át lehetett, azt átadtam. A mostani fiatalok pedig abból, amit én is az előttem lévőktől kaptam, és továbbadtam, remélem felépítenek valami egészen újat. Én őszintén örülök, hogy átadhattam a stafétát Gerinek!

Képek: Ember Dezső

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)