Kormány Eta már több, mint öt évtizedes pályát tudhat maga mögött. Bár nagyszabású bemutatóra már nem készül, a szalonmunkájára jellemző lendületet egy húszéves is megirigyelhetné. Többek között erről az energiáról is kérdeztük Kormány Etát.

1. Hogyan indult a pályád?

Még 14 éves sem voltam, amikor már tudtam, hogy nem szeretnék érettségizni, hanem azonnal fodrász szeretnék lenni. Ezt nagyon régóta tudtam. A továbbtanulási papíron három sor volt akkoriban, ahová be kellett írni, hogy milyen szakmát szeretnél tanulni. Én az összes sort teleírtam: fodrász, fodrász, fodrász! Esélyük sem volt mást beírni.

De természetesen nem vettek fel elsőre, mert protekcióra volt szükség. Szerencsémre az osztályfőnököm férje és a későbbi főnököm barátok voltak. Így az ő segítségükkel kezdtem 1971-ben próbaidősként dolgozni Csóti Sándor szegedi üzletében. Onnantól kezdve soha többé nem tudtak elűzni a fodrászszalonok közeléből.

2. Milyen volt az akkori fodrászipar a mostanihoz képest?

Többé-kevésbé ugyanilyen. A szocializmusban a kisiparosokat nem szerette a rendszer, így a vizsgákon legfeljebb négyest kaphattunk. Én személyesen is hallottam ezt: „nagyon szép munka, de mivel kisiparos tanuló vagy, a festésedre csak hármast kapsz.” Már Csóti Sándor szalonjában Wellával dolgoztam, a vizsgán pedig abba is belekötöttek, hogy a kiírás szerint nem használhatok ilyen festékeket. De természetesen a kiírásban nem szerepelt, hogy milyet használhatok. Már akkor is imádtam dolgozni, előfordult, hogy reggel 6-tól este 10-ig a szalonban voltunk. Persze nagyon fárasztó volt, de tavasszal kerültem az üzletbe, karácsonyra pedig már vendégköröm volt.

3. A munkaszereteted pedig megmaradt. Mi motivál manapság?

Nagyon sok a vendég szerencsére, miközben nagyon sokan panaszkodnak, hogy nincs munka. Ez nem igaz. Mindemellett imádom a boldog embereket és nagyon szeretek adni. Ez a nyitja.

Rendszeresen vannak párbeszédeim a vendégekkel arról, hogy hogyan tudok reggel 6-ra bejönni biciklivel, ráadásul mosolyogva. Erre mindig azt felelem, hogy ha nem így tennék, akkor te sem járnál hozzám. A vendégek hűsége és szeretete mindenben motivál. Most éppen Törökországba készülök egy szakmai útra, amire úgy szeretnék elmenni, hogy minden vendégemet tudom fogadni előtte.

4. Tudnak még neked újat mutatni egy-egy oktatáson?

Mindig változik a divat, bizonyos technikák mindig kombinálódnak. Egy tanulótól is tudok tanulni. Nagyon összetetté vált a szakmánk: ma már külön ágat képvisel a barber, a kontykészítő, a daueroló és a colorist. Az rendben van, ha van egy stílusod, de tanulni mindig lehet. Ha pedig éppen olyat látok, amit már tudok, akkor megnyugszom, mert nem vagyok elmaradva.

Most például ott voltam a Budapest Hair Show-n, ahol lenyűgözött Danilo Bozic. Vagy a Wella Studio megnyitóján James Earnshaw fantasztikus festéseit is imádtam.

5. Neked van kedvenc szakterületed? Valahol azt olvastam, hogy a kontykészítés és a hosszú hajak.

Csupán ezekből nem lehet megélni, ezek alkalmi frizurák. Ezekkel versenyeztem és lettem világbajnok második helyezett, de a hétköznapokban nem elég. Nekem a gyönyörű haj a kedvenc szakterületem, ez pedig nagyon sokrétű lehet: festés, ápolás vagy formázás. Sokáig kijártam a Sassoon Akadémiára, és ámultam az alap vágások tanulása közben. Mindig tanul valamit az ember.

6. Ha már versenyzés, te Oroszországban is jártál megmérettetésen. Milyen tapasztalataid vannak?

Oroszország valamilyen szinten mindig is irányította a fodrászipart. Mi pedig az első magyarok között voltunk, akiket beengedtek a Dolores Akadémiára. Ami ott volt, azt minden magyar versenyzőnek látnia kellett volna. Az orosz bajnokság nyertese másnap reggel is bent volt az akadémián és reggel nyolcra már kész volt egy frizura. Nekem ez óriási motivációt adott.

Vittem ki magammal babafejeket, mert nem lehetett fényképezni. Már a szállodában gyakoroltam a tanult technikákat és itthon is minden nap készültem a világbajnokságra. Ott aztán a zsűrizéskor szemtanúja voltam annak, hogy az én munkám megtekintése után az első kiértékelés papírjait összetépték majd újra megírták a pontokat. Így egy pont miatt lettem második, de az eredeti papíron biztos vagyok benne, hogy én voltam az első. De az oroszok munkája is lenyűgözött és fanatizmust láttam benne.

7. És ez az, amivel te is dolgozol most már?

Így van. Amikor Hajas Laci gratulált nekem, akkor ezt mondta: „Tudom, milyen keményen dolgoztál azért, hogy erre a csúcsra feljuss, de ezentúl is keményen kell dolgoznod, hogy ott is maradj!” Tökéletesen igaza van, már az ötven éves bemutatóm kapcsán is éreztem – amikor kevesebbet dolgoztam – hogy a szalonom szétesett.

View this post on Instagram

A post shared by Fodrászinfó (@fodraszinfo)

8. Biztos, hogy ez volt az utolsó bemutatód?

Ilyen nagyszabású biztosan. Öt évet készültem rá, nem sokára pedig 70 éves leszek. Minden tudásomat beleraktam ebbe a show-ba, és pénzügyileg sem volt könnyű. Kisebb bemutatókra és fellépésekre megyek még, de önálló nagy bemutatóm már nem lesz. Öt évet elvettem a családomtól és nem voltam szabadságon. De természetesen én akartam így.

9. Beszéljünk a Wella-ról. Mindig is azzal dolgoztál vagy kipróbáltál mást is?

Természetesen kipróbáltam rengeteg mindent, sok márkánál jártam bemutatókon. Ez teljesen érthető, mindenki szeretné megismerni a piacot. A mostani török útra is az Alfaparf csapatával megyek. Sosem szerettem, ha megkülönböztetik a szakembereket az alapján, hogy melyik márkánál vannak. Fodrászok vagyunk. Csak ez létezik, mindegy, hogy mivel dolgozunk. A főnököm is Wella-val dolgozott, én teljesen elégedett vagyok vele. Mindig vannak változások a cégen belül is, de velem mindenki mindig kedves volt és öröm ehhez a családhoz tartozni.

A fiam egyszer kérdezte tőlem: „Anyu, te fel tudnál úgy kelni egyik reggel, hogy nem Wella-s vagy?” Nem tudnék.

10. Ha már szóba hoztad a gyerekeket. Vannak fodrászjelöltek?

A legidősebb fiam is fodrász végzettségű, de a szakma kereskedelmi oldalán dolgozik, a középső gyermekem felesége fodrász, a legkisebb fiammal pedig együtt dolgozunk a szalonomban, hiszen ő mesterfodrász. A család minden női tagja szép kort élt meg, úgyhogy talán nekem is van még időm arra, hogy minél több vendéget szolgálhassak ki. A 7 éves unokám részéről is van érdeklődés, már kiosztotta, hogy melyik szalon kié lesz, és nagyon sokat van velem a szalonban. Nagy álmom, hogy egyszer még az unokám, a gyermekem és én is fodrászként álljunk egy színpadon.

+1 Van valami, amit még szeretnél megtanulni a közeljövőben?

A tanulást sosem szabad abbahagyni, éppen ezért mindig nyitott vagyok az újdonságokra. A szalonmunka során is fontos, hogy mindig naprakész legyek, ezáltal pedig maximálisan ki tudjam elégíteni a vendégek igényeit.

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)