Buzássy István egy igazi fodrászcsalád képviselője. Fia, Buzássy Steven is ezt a szakmát választotta, hamarosan pedig közös bemutatóra készülnek a magyar fodrászikon 80. születésnapja kapcsán. Buzássy Istvánnal beszélgettünk!

1. Hogyan indult a pályája?

A családomban már nagyapám is fodrász lett 1906-ban. Később pedig sokan mások is: a szüleim, a keresztanyám, a testvérem és most már a fiam is. Apám 1956-ban kiment külföldre, én akkor iratkoztam be a fodrásziskolába, anyám pedig vezette az apám által hátrahagyott szalont a Belgrád-rakparton. Ez az üzlet 1960-ig fenn is maradt, ott voltam tanuló, aztán pedig beléptem a szövetkezetbe és elkezdtem a versenyzést. A családtagok sikerei engem is inspiráltak.

2. Az édesapjáról mit lehetett tudni a disszidálása után?

Nem sokat. Ausztriában várta a lehetőségeket, aztán Ausztráliában kötött ki. Ott ugyan szép karriert futott be, de a magánélete nem volt sínen és öngyilkos lett. Később én hozattam haza és temettem el.

3. Ha már a fiát is említette, beszéljünk róla is. Szerette volna, hogy fodrász legyen?

A fiam nagyon vonzódott az irodalomhoz és a filmes szakmához. Kapott tőlem egy fényképezőgépet, amivel gyönyörű képeket készített. Később beiratkozott ugyan a Színművészeti Egyetemre, de nem vették fel. Ekkor mondtam neki azt, hogy a fodrászat neki is biztos megélhetést jelentene. Ekkor már megvolt a saját üzletem, így volt lehetősége tanulni is, dolgozni is. Ma pedig már kis túlzással világhírű.

Ahogy én is, később ő is az oktatás felé fordult, a versenyzés nem jelentett neki sokat. A hajvágásban tudott kiteljesedni. Eleinte itthon tartott kiscsoportos oktatásokat, később a HairLine-hoz szegődtünk, már nagyobb oktatásokat tartott és elkészítette a portfólióját. Akkor már hívták őt a nemzetközi porondra és Amerikába is. Tartott kint néhány előadást, most azonban itthon dolgozik és készülünk a közös előadásunkra, amely az én búcsú bemutatóm is lesz.

4. Erről mit lehet még tudni?

70 éves koromban már készítettünk egy hasonló bemutatót, most a 80. születésnapom betöltése kapcsán úgy gondoltuk, hogy tartunk még egy ilyen előadást. A fő téma, hogy ki hogyan látja a hajvágást: mai szemmel és az én szememmel. Szerencsére nagy az érdeklődés, ha minden jól alakul, október egyik vasárnapján tartjuk meg.

5. Az életpályája segítségével Ön szinte mindent látott már a szakmában. Mik a legnagyobb változások?

Erről órákig is lehetne beszélni. Annak idején az oktatásokat a szövetkezetben kezdtem a saját terveim szerint. Az akkori fodrászat abból állt, hogy a nyugatról beszivárgó információkból próbáltunk valamit megvalósítani. Ez persze elég korlátozott tudás volt. Tisztában voltunk vele, hogy milyen Vidal Sassoon ötpontos hajvágása, csak éppen senki sem tudta elkészíteni.

Annak idején felvettem kamerával az első magyarországi Sassoon-hajvágást, talán még most is elérhető. Ez akkor nagy dolognak számított, ahogy az is, hogy a fodrászversenyeken száznál is több induló volt. Egy hatalmas színházteremben tartották ezeket a versenyeket nagyközönség előtt. A Sassoon-hajvágás nagyon nehezen akart összejönni. Minden fodrászüzletben ki volt írva, de valójában senki nem tudta pontosan, nagyon komplikáltnak tűnt.

6. Mi jelentette az áttörést ebben?

A 70-es években kimentem Amerikába és beiratkoztam a Sassoon Akadémiára. Ott nagyon nagy szakmai alázatot tanultam, de hajat vágni nem. Hiába mutatták, nem értettem a folyamatot: nem tudtam, miben áll a feszítés, a geometrikus hajvágás. Itthon aztán próbáltam megmutatni a kint tanultakat, de még mindig csak alig kapiskáltam az egészet.

A nagy fejlődés a világ kitárulásával indult el igazán. Kimehettünk külföldre, ahol felvettem a versenyeket és így hazahoztuk a tudást. Akkor azonban még csak a versenyfodrászat volt a fő irányvonal, pedig a szakmát elsősorban az utcai, hétköznapi tudás viszi előre.

7. Ehhez képest ma a képernyő előtt nagyon sok minden elsajátítható. Erről mit gondol?

Ez valóban nagy változást hozott. Magam is minden nap legalább egy órát tanulok, másképp nem megy. Fel kell frissíteni a régi tudást és mindig hozzátenni valami apróságot. Szerencsére egyre inkább előtérbe kerültek az oktatások, az első magyar fodrásziskolát pedig volt szerencsém létrehozni: a Solar Stúdióból és iskolából olyan kielemkedő fodrászok indultak el útjukra, mint Hajas László vagy Szabados Irén. A felépítés: kilencven fős tanterem, dobogó, tükrök a plafonon és a hátunk mögött, négy monitor és egy kamera. A tanterem pedig mindig tele volt. Később aztán osztályváltós oktatást is csináltam, amit Amerikában tanultam: az egyik tanteremben a hajfestésről, a másikban a hajvágásról, a harmadikban pedig a dauerról esett szó. Mindig igyekeztem neves szakembereket hívni, akik megmutatták a tudásukat. Akkoriban a Schwarzkopf csapatával dolgoztam, megosztottuk egymás között, hogy ki miről ad elő.

A fejlődés útján később a Szakmai Napok következtek, amelyeket először az InterContinental-ban, majd a Kongresszusi Palotában tartottak. Ez adta meg az igazi löketét a fejlődésnek, mert ezeken az eseményeken minden márka részt vett. Mára már eltűntek a nagyszabású bemutatók, előtérbe került az online oktatás. Szerencsére minőségi romlásról nem beszélhetünk, de bármilyen oktatás során a résztvevők csak a tartalom 20%-át dolgozzák fel, a többi a gyakorláson vagy a személyes segítségen múlik. A szakmai sokszínűséget és a tudás színesítését elősegítette az online világ.

A divatot általánosságban is megváltoztatta az internet, most éppen a hajfestés és a balayage került előtérbe, minden fiatal ilyen frizurákat készíttet.

8. Ha már festészet: ön is fest. Ez hogyan került az életébe?

Az utazásaim során inspirálódtam: láttam az utcai festőket Párizsban a Szajna partján és a Montmarte-on illetve New York-ban a Downtown-ban. Ez nagyon élénken megmaradt az emlékeimben. Az egyik vendégem férje festőművész, aki akkoriban Budafokon tanított. Hozzá szegődtem 1980-ban és húsz éven keresztül tanultam mellette a festészetet. Az ő iránymutatásai nyomán alakult ki a saját stílusom.

9. Ez hozzátett valamit a fodrászathoz?

A színkeverés és tónusok széleskörű ismeretét és használatát. Bár ez a mai szakmában érdekesebb, hiszen most már mindenféle színben elérhető hajszínezők is léteznek. Régen csak a paletta volt, ami állhatott ugyan száz színből, de nem volt benne kék, sárga vagy élénkpiros. Ez mára megváltozott.

10. Ön milyen módon van jelen még a szakmában? Milyen tervei vannak még?

Terveim természetesen vannak, de a figyelem a fiammal közös estre összpontosul. Ahogy én látom a hajvágást, az más, mint ahogyan ma oktatják. A tudás ugyan azokon az alapokon nyugszik: geometria, trigonometria és feszítés, de ma már másképp gondolkoznak ezekről a szakemberek Az előadáson megmutatom, hogy a hatvan éves gyakorlatommal én hogyan is látom mindezt.

+1 Mit csinálna másképpen, ha újrakezdené a szakmát?

Azt hiszem semmit. Az egész családom ezt a szakmát űzte és én is az első pillanatban beleszerettem. A mai napig heti egy napot dolgozom a szalonban, van olyan vendégem, aki 50 éve jár hozzám. Ollók élezésével is foglalkozom már húsz éve. A szakmán kívül is sok dologgal foglalkozom, amik felvidítanak és hozzátesznek az életemhez, de ezek mind hobbik. Másik szakmát nem választanék. A fodrászatnál szebb szakma nincs.

Képek: Buzássy István Facebook

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)