Kökény Ferenc 1943-ban született, pályáját pedig 1958-ban kezdte. Tapasztalatait több generációval osztotta meg az évek során. Karrierjéről, valamint az oktatás és a barbervilág hatalmas változásairól kérdeztük az aranykoszorús fodrászmestert, többszörös Életmű-díjas, aranykezű mestert és Nemzet Fodrászát. Olvasd el a beszélgetést!

Mielőtt a barbervilág mikéntjére térnénk, beszélj a pályádról kérlek!

A szakmát 1958-ban kezdtem tanulóként. Veresegyházra jártam tanulni Kiss József fodrászmesterhez, aki egy rendkívül gyors kezű fodrász volt. Abban az időben – főleg vidéken – általában borotváltunk, illetve kézi hajvágóval dolgoztunk. Józsi bácsi az alapokra fantasztikusan megtanított. Szigorú és következetes volt, nagyon sokat köszönhetek neki.

’59-ben bekerültem a VI. kerületi Fodrászszövetkezetbe – később Divatfodrász Szövetkezet -, a Körút és az akkori Rudas László utca sarkára. Az üzletben dolgozók jártak versenyekre, engem is vittek magukkal. Jó helyezéseket értem el. 1960-tól kezdtem aztán igazán versenyezni, csalódásokkal és sikerekkel egyaránt. Sosem fogadtam el azt az állítást, hogy a zsűri rosszul pontozott. Tudtam, hogy nekem kell jobban teljesítenem, ahhoz hogy jobb helyen végezzek. A ’60-as években már jobban teljesítettem a versenyeken, az első 15-ben általában benne voltam.

1969-ben lettem először Országos Mesterbajnok, majd ’72-ben és ’74-ben újra. Moszkvai, valamint varsói versenyeken és bajnokságokon is részt vettem, aztán Bécsben megnyertem a Goldener Stephan’s Dome, ami abban az időben nagy szó volt szocialista országbéli versenyzőként.

Abban a korszakban hogyan jutottak el hozzátok a trendek? Eljutottak egyáltalán?

Kb. egy évvel mindig le voltunk maradva. Arra nem volt példa, hogy ne lehessen követnünk ezeket a nyugati trendeket, az viszont megtörtént, hogy kiléptünk a Fodrász Világszövetségéből politikai okokra hivatkozva. Ezzel a szakmában senki nem értett egyet, hatalmas büntetés volt számunkra. Külföldi versenyekre szerencsére továbbra is járhattam Belgrádba, Ljubljanába, Zágrábba és Barcelonába. Losaban pedig Európa Bajnoksági negyedik helyezést értem el.

1974-ben a bécsi világbajnokságon aztán úgy döntöttem, hogy abbahagyom a versenyzést. A pódiumról lelépve eltörtem a fésűmet. Úgy éreztem, hogy mint egy szocialista ország versenyzője, nem tudok többet kihozni magamból.

Ez azért érdekes, mert ekkor még előtted állt a karriered nagy része.

Ez igaz, mégis az volt bennem, hogy a csúcson kell abbahagyni. Így is történt. De ezzel csak a versenyzést függesztettem fel. Oktatni 1969-ben kezdtem el Miskolcon, amely aztán 50 évig tartott is. Elismertek a szakmában, sok helyre hívtak az országban oktatni, versenyre felkészíteni, zsűrizni, valamint Prágában 13 éven keresztül tartottunk bemutatókat. A férfifodrász válogatottal is dolgoztam kisebb megszakításokkal összesen 22 évig, ami szintén egy szép, sikerekkel teli időszak volt. A sikerek azonban nem csupán az én érdemeim.

Mindenkinek a saját érdeme az, amit elért!

Végeredményben a versenyző dolgozott meg érte, én csak hozzásegítettem esetleg. 50 év után azonban azt mondtam, hogy „a botnak is vége van”, egyszer mindent abba kell hagyni. Egy miskolci verseny után jelentettem be a visszavonulásomat.

Mit gondolsz a mai versenyekről?

Manapság sokkal könnyebb a versenyzők dolga. Az interneten minden információ elérhető, ráadásul ma már nincs annyi versenyző, mint korábban. Régen a szövetkezetek finanszírozták a versenyzőik felkészülését, mert érdekük volt, hogy jó fodrászaik legyenek. Mára ez természetesen megszűnt. A korábbi kb. 100 versenyző helyett ma már jó, ha a felét elérjük.

A versenyzést az is megkönnyíti, hogy babafejeken is lehet gyakorolni és versenyezni. Ez viszont sokkal nagyobb költséggel jár, hiszen egy jó minőségű babafej drága, ráadásul több kell belőle. Ha pedig nincs, aki támogassa a versenyzőt, akkor ez nem egyszerű.

Arról mit gondolsz, hogy mostanában már elérhetők online oktató és gyakorlást segítő anyagok?

Nagyon sok magániskola van. Ez eleve nem annyira jó, mert óriási hátulütője van. Igaz, hogy hamarabb kapnak szakmát és hamarabb kezdhetnek dolgozni a tanulók, de nem feltétlenül kezdenek hozzá a kezdeti költségek miatt. Gondolni kell arra is, hogy a székbérlés nem olcsó, megveszik a szerszámokat, fizetniük kell a vállalkozáshoz kellő járulékokat.

Amikor pedig már nem támogatják őket a szülők és nem termelik ki maguknak a hasznot, akkor kiesnek a szakmából. Pontosabban otthon fogják levágni a családjuk és ismerőseik haját ingyen. Ezek a potenciális vendégek pedig hiányozni fognak a fodrászüzletekből.

Az biztos, hogy jobban kellene megtanítani a szakmát, nem pedig gyorsabban.

A járvány óta pedig egyre gyakoribb az online oktatás. Véleményem szerint semmilyen gyakorlati szakmát nem lehet online megtanítani.

Manapság a barber shopok egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Hogy látod ezeknek a helyzetét?

Sajnos sok barber szintén nem marad a szakmában, mert nem tudja finanszírozni a kezdeti költségeket. Ráadásul a legtöbb helyen – tisztelet a kivételeknek – leginkább géppel dolgoznak. Az ollóval és fésűvel való munka elsajátítására kevesebben fordítanak időt.

A szépségiparban a legtöbb tanulással a kozmetika és a női fodrászat jár. Csak utána jön a férfi fodrászat és a borbély szakma. A barberek régen felcserek voltak, eret vágtak, fogat húztak vagy éppen beöntést végeztek és csak borotvával, ollóval és kézi hajvágóval dolgoztak. Ráadásul a szalonok kizárólag férfiak számára lettek kitalálva. Itthon azonban ezt nem sikerült így bevezetni.

Manapság a barberek bár a gépekre specializálódnak, mégis a tökéletes átfedésekhez kell(ene) az ollóhasználat. Idősebb borbélytól hallottam, hogy a fiatalok az olló-fésű technikát már nem alkalmazzák hiába kéri a vendég. Azt gondolom, hogy hosszabb időt kellene fordítani a teljes szakma elsajátítására.

Sok tanulót megkérdeztem: szerintük ki a jó fodrász? Elkezdték sorolni azokat, akikről hallottak, vagy akiket a média által megismertek. Hízelgő volt, többen engem is emlegettek. Én azt gondolom, hogy a jó fodrász az, akivel a vendég meg van elégedve.

A vendég pedig akkor van megelégedve, ha visszajön!

A gyorsan elsajátított felületes tudással viszont csak az a szűk réteg lesz megelégedve, akik aztán hiányoznak majd a szalonokból.

Sok barber úgy érzi, hogy ő komplett fodrász. De a szakterületeket mindig el kell választanunk egymástól. Nemde?

Nem lehet valaki “csak” fodrász. Mindegyik területhez külön tanulmány, kitartás és igyekezet kell.

Régen azt mondták: “Fiam, ha nem tanulsz, fodrász leszel.” Ma azonban fodrász is csak érettségivel lehet valaki. Ez szerintem nem annyira jó szemlélet, mert lehet, hogy valaki az érettségi tantárgyakból tényleg nem teljesít jól, a szakmához ugyanakkor nagyon jól értene. Érettségi hiányában azonban nem veszik fel tanulónak.

A divatban milyen változásokat látsz? Milyen trendek maradtak meg és mik változnak évről évre?

Az a meggyőződésem, hogy a divatot mindig a hírességek határozzák meg. Ha csak David Beckham-re gondolunk, az általa viselt frizurák mindig divatosak lettek.

Egy másik szempont szerint a divat az, ami a vendégnek jól áll.

Ha valakinek nem áll jól a rövid haj, akkor ne hordja. Fodrászként ráadásul nem is szabad olyat mondani egy vendégnek, hogy „az aktuális divatnak megfelelően vágom le a hajadat”. Hiszen legtöbb esetben maga a fodrász sem olyat hord, így hiteltelenné válik.

A divat kellemes ritmusban változik, és mindig van benne egy körforgás. Most egyre több olyan divat visszatért, amelyek a pályám elején is népszerűek voltak: érdekes ezt megélni.

Mit tanácsolnál a legfiatalabb szakembereknek?

Alázat, udvariasság és türelem. Ezek nagyon fontos tulajdonságok ahhoz, hogy jó vendégkörünk legyen. Nem feltétlenül lehet a szakmában meggazdagodni, de jól élni lehet. A folyamatos fejlődés pedig elengedhetetlen. Ebben a mesterségben nagyon korán meg lehet öregedni szakmailag, de ha folyamatosan fejlődünk, mindig fiatalosak maradhatunk.

További fodrásztartalmakért böngéssz az oldalunkon! 🙂

Képek: Kökény Ferenc