Vajon milyen lehet egy menő sminkes és egy világszerte ismert fodrász lányának lenni? Az alapvetés, hogy a hajad és a sminked az mindig rendben van, no de minden más? És milyen az, ha az édesapád a főnököd? Kíváncsiak voltunk arra, hogyan alakul az élete Hajas Orsolyának, Hajas László és Kozma Éva gyerekének. Vele beszélgettünk.

Hogyhogy nem lettél fodrász és vagy sminkes?

Nekem vonzó lett volna mindkét szakterület, de volt bennem egy félsz azzal kapcsolatban, hogy amennyire elismert szakemberek a szüleim a saját szakterületükön, én azt nem tudnám elérni. Mivel őket űberelni úgysem tudom, mögöttük kullogni meg nem szeretnék, én másfelé vettem az irányt.

Úgy tudom, hogy azért a filmes életbe te is belekóstoltál. Milyen címszó alatt?

Közgazdasági szakközépiskolába jártam, ami egyáltalán nem érdekelt, így tudtam, ez biztosan nem az én jövőm. A suli után viszont azonnal dolgozni szerettem volna, hogy függetlenítsem magamat a szüleimtől. Édesanyám szerezte az első munkalehetőségemet: elkezdtem filmforgatásokon tolmácsolni. Már akkor is szerettem az angol nyelvet és a munka során rengeteget tanultam, fejlődtem. Először egy design ruha kivitelező hölgynek kezdtem dolgozni, nála fordítottam, majd az asszisztense lettem. Nagyjából 7-8 éven keresztül mentem vele mindenhová, filmekben, reklámfilmekben dolgoztunk. Nagyon szerettem ezt az időszakot: szabad voltam és azt csináltam, amit igazán szeretek. Majd lezárult ez a korszak.

Ez borúsan hangzik, mi történt?

Ó dehogy, jött egy szerelem. Megismerkedtem az akkori párommal és az ő vállalkozásában kezdtem el segédkezni. Közben Amerikába költöztünk és nagy bánatomra a filmes munkáknak így vége szakadt.

De most itthon vagy és a Hajas Nagykereskedésben dolgozol. Ráadásul egy új pozícióban. Mi történt e kettő között?

Némi víz lefolyt a Dunán, a kapcsolatnak vége szakadt és hazaköltöztem Magyarországra, sőt, hazaköltöztem apuékhoz. Apunak már régi vágya volt, hogy dolgozzak én is a családi vállalkozásban. Mivel a fodrászat nem a szakterületem és a fix munkahelyet egyszerűen nem nekem találták ki, ezért megtaláltuk a testhezálló pozíciót: én lettem a cég social media managere. Apu szerint „úgyis szeretem nyomkodni a telefonom.” – gondolta viccesen. Természetesen ez egy nagyon összetett munka és sok tudást/tapasztalatot kíván, egyelőre nagyon tetszik. Tanulok a témában, fejlesztem magam és a vállalkozást is. Még sok tekintetben új a terep, fél éve csinálom ezt a munkát. Szeretem, hogy nem vagyok helyhez kötve, mindig érdekes emberekkel találkozom. Szeretem az üzleteket, a kollégákat, az egész légkört.

Már gyerekként is szerettél bejárni a fodrászatba?

Nagyon. Imádtam a gyönyörű szép modelleket. Termetemnél fogva én nem vagyok egy modell alkat, de mindig csodáltam, amikor apuhoz jöttek a modellek. Nagyon imádtam, hogy magasak, szépek, gyönyörűen ki vannak sminkelve. Imádtam bemutatókra járni. Ki gondolná, de a szakmai részét az kevésbé szerettem, mindig bebóiskoltam, mikor órákig magyaráztak egy hajvágást, vagy egy hajfestési technikát, vagy egy leválasztást. Ezt apának el ne mondd. (nevet) De a show-t azt mindig imádtam!

Akkor az Alternative Hair Show-t neked találták ki!

Pontosan. Azt a rendezvényt nagyon szeretem. Egy pillanatig sem unalmas, jó ügyért kerül megrendezésre és persze fantasztikus érzés apu munkáját a színpadon látni. A 2015-ös bemutató volt a kedvencem.

Bele látsz az előkészületekbe?

Ha arra gondolsz, akkor mi a családdal nem megyünk el a próbákra, azt nem szoktuk látni. Bár elképzelhető, hogy most a munkám folytán lesz egy kis backstage anyag majd az oldalainkon. Érdekes, mi csak abból szoktuk észrevenni, hogy mi történik, hogy apu hazahozza a különböző kellékeket. Volt olyan, hogy három bőrönd sorakozott napokig az ajtóban, mert abban vitték a hajat, meg a hidraulikát. Ha kérdezzük, beszél róla, éppen milyen munkában van benne, de alkotás közben magányos típus, inkább elvonul a dolgozószobájába.

A fodrászat téma otthon?

Nézd, apu állandóan dolgozik, így nem tud nem téma lenni. Én most otthon lakom velük (Hajas Lászlóval és feleségével, Hajasné Kenessey Judittal – a szerk.) lassan másfél éve, ezért naponta szoktam vele találkozni. Ma is dolgozott. Állandóan csinál valamit. Nagyon ritkán van üres járat. Én nem tudnék így élni, mint ő. Nekem kell a szabadság: a lovak, a természet, a kutyával időt tölteni. Nekem ez kell a feltöltődéshez. Viszont apának a családja mellett a szakmája az élete. Szerintem ez irigylésre méltó dolog, ha valaki ennyire megtalálja a boldogságát abban, amit minden nap csinálnia „kell”.

Neked mi az igazi boldogság?

Egyértelműen az, ha Robival, a lovacskámmal és Spyke-val, a kutyámmal lehetek kint a természetben. 13 éves voltam, amikor kaptam Robit. Az életem része, nagyon sokat tanított nekem és hihetetlenül sokat köszönhetek neki. Ő volt az, akihez mindig kimentem, ha boldog voltam és ha bánatom volt. És ugye melyik tininek ne lenne bánata? Gondolhatod…

Ne is mondd. A tinikorra szerintem mind úgy tekintünk vissza, hogy fogjuk a fejünket néha. Az volt csak a „gondterhelt” időszak…

Na igen… (nevet) Bár én fantasztikusnak éltem meg a tinikorom. Valahogy ahhoz az időszakhoz is az kötődik, hogy folyamatosan a lovammal voltam: táborok, versenyek… állandóan utaztunk. Közben 20 éves koromig édesanyámmal éltem, aztán átköltöztem apuékhoz. Ők amúgy akkor váltak el, mikor én még hároméves voltam. Nem mondom, hogy minden zökkenőmentes volt az elején, mármint az átköltözésnél, de gondold el: apa is és Judit is hozott egy-egy gyereket a házasságba és utána született egy közös gyermekük is. Nagyon szeretem a tesóimat, Bianka és Dávid fontos részei az életemnek, de idő kellett mindannyiunknak az összerázódáshoz. Mondjuk én egy későn érő típus vagyok. Talán most értem meg arra igazán, hogy normálisan kezeljem és ápoljam a családi kapcsolataimat. Korábban a saját boldogságommal foglalkoztam inkább.

Ez egy elég felnőttes gondolat.

Igen, elég sok mindent átgondoltam, helyretettem. De ehhez idő kellett. Ennek folyományaként most viszont a családban is kezdem megtalálni a helyemet és ez jó érzéssel tölt el. Mert persze ott van a rajongásig szeretett kutyám és a lovacskám, de mégis csak a családommal tudom megbeszélni a dolgaimat és ők mindig ott vannak nekem.

Képek: Hajas Orsolya

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)