Fontos, hogy a járványhelyzetben is konstruktív gondolatokkal lássuk el a fodrásztársadalmat. A minap Hajas Lászlóval beszélgettünk a koronavírus kapcsán kialakult helyzetről. Jelenleg milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy szépségipari szakembernek? Milyen eszközökkel tudjuk motiválni kollégáinkat nap mint nap? Ilyen és ehhez hasonló kérdések hangzottak el a rendhagyó interjú kapcsán.

Hogy vagy?

Minden jó, pihenés és nyugalom van. Mármint persze “nyugalom”, de közben folyamatosan töröm a fejemet, hogy hogyan tovább.

Ezzel kapcsolatban van már valami gondolatod?

Nagy a csapatom és a rendeletek kettéosztották a szépségipari társadalmat. Folyamatosan várom és figyelem a Magyar Közlöny jogszabályait, hogy például ez a 70%-os bértámogatás pontosan mit is jelent. A német kamara oldalán például azt találtam, hogy náluk létezik 90, 80 és 50 %-os támogatás is, de azt még nem fejtettem meg, hogy ez a teljes bérre vonatkozik, vagy csak a kieső munkaidőre. Egyelőre nem lehet tudni. Az én fodrászaim jelenleg fizetetlen szabadságon vannak, a kiskereskedés nyitva van – ahol fogadunk vevőket is -, a nagykereskedésben viszont csak csomagfeladás működik.

Hány alkalmazottadat érinti a jelenlegi helyzet?

Közel 70-et, ebből 46 fodrász, a többiek pedig a recepciósok. Ebből kifolyólag most különböző alternatívák léteznek. Akinek van tartaléka, az marad fizetésnélküli szabadságon és megpróbálja átvészelni ezt a remélhetőleg egy-két hónapot, akinek viszont nincs spórolt pénze, azokkal most folyamatosan tartom a kapcsolatot, hogy mi legyen. Egyelőre nekik lehet, hogy ott kell hagyniuk a szalont, hogy be tudjanak jelentkezni munkanélküli segélyre, és valamiből meg tudjanak élni. Ezen túl lehetőségként fenn áll a betegállomány is.

Az alkalmazottaid mit gondolnak a fodrászszalon bezárásáról?

A munkatársaimat és az alkalmazottaimat nagyon megosztja a jelenlegi helyzet. Vannak, akik rendelkeznek tartalékkal és szeretnének otthon maradni, de van olyan is, aki inkább dolgozna. Jelenleg van egy-két külsős televíziós munka, amelyet pár munkatársam elvégez, de nem tudom, folyamatosan töröm a fejem. Azon is gondolkodtam már, hogyha valaki akar dolgozni, akkor lehet, hogy kinyitom az üzletet. Per pillanat ehhez hasonló dilemmáim vannak.

Mire volna szükséged az újranyitáshoz?

Valójában nem tudom, hogy mi kellene hozzá, sok mindent mérlegelni kell. Ahogyan azt említettem némelyik kollégám úgy döntött, hogyha fél lábbal is, de inkább kibírja otthon, de a fiatalabbak kevésbé félnek. Ők úgy látják, hogy rajtuk egyébként is könnyebben keresztülmegy a vírus, nem a szüleikkel élnek és gyermekük sincs, ezért kifejezetten nincs miért aggódniuk. Mindenkinél nagyon különböző a helyzet, és éppen ezért a gondolataik is mások lesznek – nem egyszerű szituáció.

Ebben a helyzetben te hogyan tudod lelkesíteni a csapatodat?

Az első pillanatban csináltam egy Facebook-, illetve Messenger csoportot, azóta is azon keresztül kommunikálunk. Adtam fel házi feladatokat, hogy folyamatosan szakmázzunk, de ugye a L’Oréal Professionnel oldalán is vannak napközben képzések, amiket szintén követünk. Utóbbira nekem nem mindig van időm, ugyanis próbálok több irányba levelet írni a fodrászok helyzetével kapcsolatban.

Milyen leveleket írtál?

Az első levelem a miniszter elnök úrnak szólt, amelyet nyilvánosan küldtem, de ezt első körben eltávolították. Nem voltam felelősségteljes, hogyha lehet így fogalmazni, nem gondoltam végig az olyan jellegű következményeit, hogy ezt valóban mindenki látja és olvassa. Éppen ezért végül egy újabbat kellett írnom, ami után a KATA-s fodrászok mentességet kaptak a járvány idejére. Ez azonban nem érinti a munkáltatókat, és az egyéb módon dolgozó szakembereket, így újabb gondolatokat is megfogalmaztam. Éppen ebből kifolyólag a szépségipari társadalom ketté is szakadt, illetve ellentmondások születtek. Egyértelműen le van írva, hogy a kozmetikusoknak be kell zárni, viszont a fodrászok és a körmösök nyitva lehetnek. Ennek ellenére nagyon sokan otthon maradtak, félve attól, hogy a vírust terjesztjük, illetve mi magunk is megkapjuk. Én ráadásul már veszélyeztetett korban vagyok, tehát pláne itthon kell maradnom. Nem is nagyon mozdultam ki, talán összesen négy alkalommal a három hét alatt.

Tartasz a vírustól?

Igen, megmondom őszintén, hogy igen. Gyakrabban mosok kezet még itthon is, és ha kimegyek az utcára, akkor maszk és gumikesztyű is van rajtam, amit utólag azonnal kidobok. Ez egy láthatatlan ellenség.

Hogy érzed, ebben a helyzetben ti családilag tudtok gondolni a Húsvétra és az ünnepekre?

Húsvétkor nálunk mindig összegyűlik a család, jönnek a szüleim, a feleségem szülei, az unokatesók. Egy pár nappal ezelőtt még a feleségem is úgy gondolta, hogy kellő távolság megtartásával szokás szerint ünneplünk, de éppen a gyermekeink mondták azt, hogy akkor ezt most felejtsük el és maradjunk a szűk családi körben. Ugyanúgy lesz sonka, és egymást meglocsoljuk (nevet), de ezen kívül nem lesz semmi más. A jelenlegi helyzet óvintézkedéseit mi most tényleg szigorúan betartjuk.

Akkor Ti most a gyerekekkel öten vagytok otthon?

Igen, öten vagyunk, bár a legnagyobb lányom mondjuk néha itt, és néha az anyukájánál van.

Picit kanyarodjunk vissza a szakmához. Úgy látom, hogy most minden online felületen fodrászképzések zajlanak. Te követed valamelyiket, vagy esetleg gondolkodsz-e abban, hogy egyedül vagy a szalonod képviseletében virtuálisan oktass?

Az online képzések jópofa dolgok, de én kicsit a másik oldalról szemlélem a helyzetet. Egy gyakorlati oktatás ugyanis csak akkor marad meg igazán mélyen a szakemberben, hogyha valaki a látottakat ott és abban a pillanatban azonnal megpróbálja és elvégzi lépésről-lépésre. Ha mindez azonban csak arra terjed ki, hogy “jajj de jó megnéztem”, abból nem lehet túl sokat profitálni. Éppen ezért én teljesen más feladatokat adok az alkalmazottaimnak is, amire mondok is egy példát.

Jelenleg a Vidal Sassoon életéről szóló filmet vetítem nekik 20 perces epizódokban, ami után felteszek 10 kérdést. Ennek több szempontból is szükségét látom. Egyrészt, aki esetleg még nem ismerné a fodrász életét, annak nagyon sok plusz információt ad egy ilyen jellegű feladat, másrészt nagyon jó gyakorlat a részletek megfigyelésére és a lényeg kiragadására. Éppen ezért a feltett kérdések is olyan apróságokra utalnak, mint például, hogy Vidal Sassoon Los Angeles-ben hol vágott hajat? Több jó válasz is van, mint Hollywood vagy a boxring, de ha az egyik-másik részlet kimarad, arra kérem őket, hogy pontosítsanak, és ezzel egyben összpontosítsanak is. Az az aranyos ebben, hogy a recepciósok is be szoktak kapcsolódni ezekbe a játékokba és élvezik az ismeretszerzést. Én ilyen módon próbálom szórakoztatni és nevelni a csapatomat.

Téged mi köt le igazán a jelenlegi helyzetben?

Ezekkel a játékokkal minimum a fél napom elmegy, hiszen a feladatok előkészítése is sok munka, és végül úgy értékelem a válaszokat, hogy mindenkivel egyenként kommunikálok. Ezt nagyon élvezem, mert úgy látom, hogy sokuknak örömet szerzek azzal, hogy megpróbálom őket kizökkenteni ebből a jelenlegi nihilből.

Úgy érzed, hogy nihil van?

Igen, mert nagyon sokan be vannak zárkózva egy szobába, főleg azok, akik albérletben élnek. Ott nem lehet kimenni a kertbe, a kutyával is csak egészségügyi sétára tudnak elindulni, és ettől nagyon be lehet tompulni. Persze, ez nem mindenkire igaz, van aki elővesz egy könyvet vagy nyolcszor kitakarítja a lakást (nevet).

A Magyar Fodrász Kozmetikus Közhasznú Egyesületen belül tettetek intézkedéseket? Próbáljátok lelkesíteni a tagokat?

Az egyesületnél most egy kicsit megakadtunk, hiszen teljesen érthető okokból ugyan, de egy nagy eseményünk maradt el március elején, ami egy zsűri- és trénerfelkészítő tanfolyam lett volna. Igazából a tagoknak jelenleg nem írtunk ki semmit, hiszen nem tudunk találkozni, és ezért mélységeiben nem is merültem el a tájékoztatásban – minden más oldalon tudósítanak az aktuális hírekről.

Most sokkal inkább az olyan jellegű dolgokra koncentrálok, hogy szépségipari szakemberként miként tudunk segíteni a jelenlegi helyzetben. Az “Etesd a dokit” és a hasonló kezdeményezéseken felbuzdulva, így indítottam el “Szépítsd a dokit” mozgalmat. Eleinte csak a saját csapatomnak beszéltem az ötletről, akik nagyon helyesek voltak, mert mindannyian kiálltak a gondolat mellett. Majd egy nap felkeltem és úgy döntöttem, hogy kiterjesztem az ötletet. Jelenleg 4000-en vagyunk a csoportban, ahová az ország minden tájáról jelentkeztek szépségipari szakemberek. Ezt követően a projekt az országhatárokat is átívelte, ugyanis Svájcból, Németországból, Szlovákiából, Erdélyből, Ausztriából és Angliából is felkerestek, hogy továbbvihetik-e a gondolatot. Örültem neki, hogy még több helyen felkínálják ezt a “boldogság csomagot”, hiszen csak azt szerettem volna elérni, hogy az egészségügyi dolgozók érezzék a törődést, és azt, hogy egy egész ország figyel és gondol rájuk. Mosolyt szeretnék varázsolni az arcukra, bárcsak vége lenne már, és ott tartanánk, hogy az ő hajukat vágjuk és festjük.

Azt hiszem mindannyian ezt kívánjuk, hogy minél előbb és a lehető legjobb módon vége legyen ennek az időszaknak. Utolsó gondolatként mit üzennél a fodrászoknak?

Nagyon nehéz erre válaszolni, mert azt mondom, hogy mi fodrászok közvetlenül ki vagyunk téve ennek a veszélynek. Úgy értem, hogy sokkal közvetlenebb a veszély ránk nézve, mint például egy villanyszerelőre, egy kőművesre, de még egy vendéglátósra is, hiszen a pincér is le tudja tenni a tányért 1,5 méterre a vendégtől. Mi azonban folyamatos kontaktusban vagyunk az emberekkel, mindenki megfogja és megérinti a másikat. Ennek ellenére én azt mondom, hogy nem lehet elítélni azokat, akik a megfelelő óvintézkedések mellett kinyitják a szalonjukat, hiszen nem mindenkinek van tartaléka. Nagyon nehéz bármit üzenni, hogy dolgozzál vagy éppen ne dolgozzál. A szívem és az eszem szerint is azt mondanám, hogy most senki ne dolgozzon, de ugyanakkor a másik oldalt is megértem – nehéz egy egyforma szabályt mindenkire ráhúzni, olyan nincs, hogy mindenkinek jó legyen.

Nézd meg a teljes videóinterjút: