A kialakult járvány okán történő törekvések és hatások nap mint nap befolyásolják a fodrásztársadalom helyzetét. Ebből kifolyólag most a szakma egy kiemelt képviselőjét, Szécsényi István aranykoszorús fodrászmestert, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kézműipari tagozat XVII. osztályának elnökét kérdeztük. Interjú a titkos kertből.

Mesélj kérlek arról, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara hogyan épül fel.

A Budapesti Kereskedelmi Iparkamara egy ipari-, kereskedelmi-, gazdasági szolgáltatói, illetve kézműipari tagozatból áll, és ahogyan említetted, én az utóbbinak, a XVII-es szolgáltató választási osztályának vagyok az elnöke, most már az 5-6. ciklus óta. Az iparkamara kézműves területe gyakorlatilag összefogja a humán szolgáltatást végző szakágakat: fodrászatot, a kozmetikát és annak több szegmensét, a műkörömépítőket, a kéz- és lábápolókat, a masszőröket, a tetoválókat, de még az orvosi műszerkészítőket is.

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara miben és hogyan segíti a fodrászokat a jelen helyzetben?

2020. március 15-e környékén, amikor a koronavírus “elindult”, mindegyik szakma vezetője jelezte, hogy komoly problémával áll szemben. Ezeket az általános gondolatokat összegyűjtöttük, és felismertük, hogy mindenki ugyanazokkal az érzésekkel és gondolatokkal küzd – értelemszerűen nem a szakmai technológia tekintetében. Végül ezeket a felmerülő problémákat összesítettük, amelyek első körben az Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara-, majd a Magyar Kamara elnöksége elé kerültek. Utolsó lépésként a Magyar Kamara továbbította a kormányzat felé azokat a vállalkozói rétegeket érintő problémákat, amelyek innen “alulról”, egy fodrásztól, egy kozmetikustól indultak.

Pontosan melyek voltak ezek a problémák?

A problémák a magánember szintjéről indultak: 2020. március 16-án már nem nyitottam ki, mert igyekeztem felelősségteljesen gondolkozni. Ugyanez az eset sok tíz, száz fodrászt is érintett, de ugyanilyen arányban jelezték a kozmetikusok, körmösök, masszőrök is, hogy bezártak, de nem tudják, hogy innentől fogva mi lesz. Ezek alapján meghatároztuk, hogy mit szeretnénk elérni és miben lépünk. Az első időszakban azonnali eredménynek tekintettük – és büszkék is voltunk rá -, hogy elértük, hogy a KATA-s szépségipari vállalkozók is be lettek sorolva a kormányrendeletbe.

Tud a kormány a fodrászatok önkéntes bezárásáról?

A Kamarában ilyen mértékben lebontva sosem jelent meg, hogy melyik szakma mit és hogyan szeretne. Tehát végeredményben a szakmacsoportok kérdéseivel úgy tudott foglalkozni a Kamara, hogy a budapesti véleményeket röviden és célratörően eljuttatta a Magyar Kamarához, ahol végül ezeket a gondolatokat aszerint szelektálták, hogy a kormány felelősséggel és gyorsan tudjon foglalkozni a problémával.

Te a #maradjotthon híve vagy?

Hogyha önmagamtól nem érdemlem azt meg, hogy egy világszintű, globális felhívásnak eleget tegyek, otthon maradjak és vigyázzak magamra, akkor nem tudom, hogy este hogyan tudnék elszámolni magammal és a napi cselekedeteimmel.

Ezt a gondolatot a kamarai jogkörödben, fodrászként vagy magánemberként mondod?

Magánemberként, Szécsényi István fodrászmesterként mondom. Kamarai minősítésemben azért nem jelenthetem ezt ki, mert gyakorlatilag az egy olyan társadalmi munka és szerepkör, ahol ugyan elmondhatom a véleményemet, de senkitől nem várhatom el, hogy aszerint cselekedjen. Mi a világ legcsodálatosabb szakmáját képviseljük és folyamatos kontaktban állunk az emberekkel. Teljesen lényegtelen, hogy nő, férfi vagy gyermek, ebben a vírushordozó időszakban testi kontaktusban, hogyan tudsz felelősségteljesen a másfél méter távolságot tartva dolgozni?

Mit gondolsz arról, hogy a fodrászatok egy része most újra kinyitott?

Most valóban van egy olyan áramlat, hogy a fodrászatok próbálnak megnyitni vagy újra kinyitni. Saját véleményem szerint, hogyha van módunk és lehetőségünk rá, vagy olyan a személyiségünk, hogy képesek vagyunk önmagunkon kívül, a szűk környezetünkre is vigyázni, akkor merjünk türelemmel lenni. Lehet, hogy egy-két esetben megússzuk a fertőzést, de a 10. alkalommal már nem biztos – az pedig sokkal nagyobb veszteség, minthogy egy vagy két héttel később fogunk hozzá a munkához. Persze, lehet, hogy higgadtabbak a gondolataim, és hogyha huszonéves fiatal lennék, akkor nem foglalkoznék a vírushelyzettel. Azonban nincs garancia arra, hogy csak bizonyos korosztáy érintett, a többi pedig nem. Úgy gondolom, hogy nekünk fodrászoknak, akik emberrel testi kontaktusban dolgoznak, kell, hogy legyen annyi felelősségünk, hogy ne “brahizzunk”, hanem megalapozottan döntsünk a munkánkat tekintve. Biztos vagyok benne, hogy az első időszakban nem fogunk tudni úgy dolgozni, ahogy megszoktuk, miszerint három vendég várakozik, de ötöt közben kiszolgálunk. Talán ha ezeket a kereteket egy kicsit leszűkítjük, akkor nem okozunk bajt.

Mennyire tartasz a koronavírustól?

Vannak bizonyos elképzeléseim, hogyha azokat az óvintézkedéseket betartom, amiket mondanak és sulykolnak, akkor sokkal kisebb a valószínűsége a veszélyeztetettségemnek. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell számolnom vele, hanem hogy a pillanatnyi tudásommal megegyezően cselekszem, ezáltal redukálom a veszély vagy a vírus kialakulását. Hogy mindez elegendő-e ahhoz, hogy vírusmentes maradjak, azt még nem tudom, de szeretnék az maradni, és ezt el is mondtam magamnak: nem fogom elkapni!

Mit gondolsz, mi jön ezután? Hogyan térhet vissza egy ilyen helyzetet követően az élet, lehet-e egyáltalán ugyanolyan, mint korábban volt?

A tegnapi nap sem volt, és a holnapi sem lesz ugyanaz, mint a jelen. Nem, egészen biztos, hogy semmi nem lesz ugyanolyan, ehhez foghatót még senki nem élt meg, ezt most mi írjuk. Egy olyan szituációba csöppentünk, amit még nem tudunk kezelni – azon kívül, hogy egy ideje nem dolgozunk -, de abban biztos vagyok, hogy kellő ambíció és jó hozzáállás függvényében ki tudunk jönni belőle. Szerintem ez egy olyan szakmai “útvonal-szélesedést” jelent majd, amit tavaly nyáron még nem gondoltunk volna. Bőven benne van a pakliban, hogy ez a karanténidőszak új divatirányzatokat fog hozni magával.

Gondoljunk csak bele, hogy a 2008-as világválság milyen óriási produktumot jelentett a fodrászoknak. Megjelent az ombre, amiből kifejlődött a balayage. Ha nincs a világválság, akkor lehet, hogy mindenki kéthetes lenövéssel élte volna tovább az életét. Most is előttünk áll a divat felfedezése, irányítása vagy kitalálása.

Szalonszinten téged mennyire érint a vírus?

Érintett vagyok, ugyanis vannak tanulóim. A tanulmányaik folytatása érdekében áthelyeztem őket az Erzsébet Királyné Szépészeti Szakgimnázium digitális képzési rendszerébe, így az iskola gyakorlati oktatóinak segítségével digitális formában tanulhatnak tovább.

Mit gondolsz a most kialakult online fodrászati továbbképzésekről?

Nagyon sok olyan cég programja jelenik meg, amihez lehet kapcsolódni, és így most egy fantasztikus fodrász összetartás van jelen. Pontosabban nem is tudom, hogy ez összetartás-e, csak talán most egy szűk helyen, egy szűk időszakban láthatjuk azt, hogy a magyar fodrásztársadalom beszállítói oldala milyen hamar reagál arra, hogy a szakemberek képben maradjanak. Szerintem ez még jobban elmossa a nem létező különbséget fodrász és fodrász között, nincs kis- és középvállakozó, vagy “ezzel-azzal festek, vagy amazzal dauerolok”, hanem most tényleg egy nagy hajóban vagyunk, és szerencsére mindenki arra húzza az evezőt, amerre menni kell. (A fodrászképzésekről állandó tájékoztatást adunk a Fodrászinfó Pro zárt Facebook csoportban. Csatlakozás kizárólag fodrászoknak! Kattints: https://www.facebook.com/groups/fodraszinfo.pro/ – a szerk.)

Nagyon klassz, ahogy a cégek azonnal reagáltak erre a helyzetre. Te találkoztál a karantén alatt olyan online képzéssel, ami nagyon sokat adott számodra?

Az az igazság, hogy nálunk is 24 órából áll a nap, és ez a 24 óra nem adja azt a lehetőséget, hogy annyit és úgy nézzem és lássam az online képzéseket, amennyi érdekelne. Ettől függetlenül nagyon szívesen nézem David Cole feltöltött tartalmait. Ezen kívül sok olyan videót is megnézek, amelyek a mi régmúltunkból származnak. Az ott látott munkák most másképp fogalmazódnak meg. Sokszor beszélgetünk arról az óhatatlan különbségről, hogy 30-40-50 év szakmai tapasztalattal rendelkezünk, míg egy fiatal hárommal. Számára létezik egy tiszta lap, amire annyit ír, amennyit eddig megismert, mi pedig a lap vége felé járunk és radíroznunk kell ahhoz, hogy még írni tudjunk rá. A korábbi szemlélet és impulzusok, amik akár a 90-es években értek és amik most érnek, másképp mutatkoznak meg, még hogyha van is bennük párhuzam.

Mit gondolsz, kik a következő fodrászgeneráció kiemelt alakjai?

Múltkor a Lacival (Hajas Lászlóval – a szerk.) beszélgettünk, egymásra néztünk, és egy kicsit hunyorogva, mosolyogva kérdeztük egymást, hogy vajon ki lesz majd, aki utánunk jön? Pár pillanat múlva már el is kezdtük sorolni a neveket. Ezek mind olyan fodrászok, akiket színpadon és közönség előtt lát az ember, akik képesek az egyéni megjelenésen kívül a szakmában gondolkodni. Szándékosan nem mondok egy nevet sem. Mindenki nézzen körül a környezetében, és mindenki tudni fogja, hogy milyen szemléletű és hozzáállású emberek azok, akik majd tovább tudják vinni – valószínűleg módosulással, hiszen ugyanígy nem lehet –, a szakmának a pallérozását, akár egy cég képvieletében, akár társadalmi munkában vagy az oktatási rendszerben. A lényeg, hogy megvan az a fiatal generáció, aki ebben a mai korban szocializálódva is rendelkezik a régi alapok ismeretével.

Záró gondolatként mit üzensz a fodrászoknak?

Mindenkinek azt kívánom, hogy saját magától függjön, hogy hogyan tudja újraindítani a szakmai életét, és hogy kevés gátló körülmény maradjon a kezdetek után. Ha hiszünk magunkban emberileg és szakmailag, akkor meg tudjuk oldani, ami előttünk áll. Most még azt mondom, hogy mindenki vigyázzon magára és maradjon otthon, de amikor lehet, először fertőtlenítsen és kezdjen egy tiszta lapot. Erre a lapra pedig úgy írja rá a következő szakmai életét, hogy a múlt megmaradjon, de legyen elég hely az újnak is!

Teljes Szécsényi István interjú

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)