Szécsényi Istvánt szakmai teljesítménye mellett a fodrászversenyek hangjaként ismerhetjük leginkább. Emellett egyesületi, kamarai, vizsgabizottsági teendői is vannak. Most vele beszélgettünk a szakmáról, az oktatás változásairól és egy konkrét tervről.

1. Hogyan kezdődött a pályád?

Édesapám Szécsényi Menyhért fodrászmester üzletében kezdtem a szakmát még 1968-ban, 14 éves korom előtt. Édesanyám is a szalonban dolgozott, a fodrászat tehát a véremben volt, így egyértelmű volt, hogy én is ezt a szakmát választom majd. Édesapám rengeteget mesélt a korai karrierjéről, már a háború előtt is fodrászüzlete volt, azonban katonai szolgálata leteltével már nem tudott visszatérni abba a szalonba, mert azt lebombázták.

2. Sok ilyen történetet hallottál édesapádtól?

Rengeteg történetet mesélt nekem azokból az időkből, amelyeket én már nem tudok hitelesen átadni másoknak, hiszen teljesen más világot élünk. A háborút megelőző korszak fantasztikus időszaka volt a fodrászatnak. Azután jött a háború, az államosítás, amelyek ma már nagyon távolinak tűnő fogalmak, amelyeket már nem tudok úgy átadni senkinek, ahogy én azt átéltem. Az azonban biztos, hogy a magyar fodrászok nagy szakmaisággal rendelkeztek. Az úri hölgyek még Bécsből is ide jártak fodrászhoz, illetve ruhákért, bundákért. Budapest akkoriban még egy virágzó közép-európai főváros volt. 

Kisfaludi Strobl Zsigmond magyar szobrászt Párizsban egy borbély vette szárnyai alá. Zsigmond pedig hazatérése után 1970-ben az akkori vezető fodrászoknak egy-egy Fésülködő Nő című dedikált szobrot ajándékozott. Ez volt a fodrászat és a művészet párhuzamának egyik csodálatos pillanata.

3. A pályád kezdetén beigazolódtak azok az elképzelések, amelyeket a szakmához fűztél?

Teljes mértékben. Fantasztikus közegbe kerültem, 31 lánnyal voltam egy osztályban. Rajtam kívül csak a tornatanár volt férfi. Ez egy nagyon kellemes és inspiráló közeg.

Azt még nem tudtam akkoriban, hogy milyen a valódi fodrászat, de azt tudtam, hogy mit csinált Holló Gyula, Csipak József, Tárnoki László és a többi vezető iparos. Így nagyon fiatal korom óta volt szerencsém ismerni a nagy fodrászokat. 

4. Fontos szerepet töltesz be a kamarában. Ez hogyan lett a pályád része?

Korábban a különböző szakmák képviselői kamarákba tömörültek. Ilyen volt a Budapest Kézműves Kamara, amelynek alapító tagja vagyok, hiszen már a létrejöttekor is fodrász voltam. Később a kamara sok változáson ment át, de én már a kezdetektől a Fodrász szakmai osztály elnöke vagyok mind a mai napig. Ezen kívül a XVII. Választási Osztály elnöki tisztjét is betöltöm, immár negyedik választási ciklusban. A szakképzési elnökségből „kinőttem” most már „csak” a Mestervizsga Bizottság elnöke vagyok.

Gyakorlatilag a legfontosabb teendőim a szakma fejlesztése, korszerűsítése, de emellett érdekképviselet és a jogi kérdésekben történő segítségnyújtás is. Hiszen a szakemberek számára mi állunk rendelkezésre, akihez ilyen ügyekben fordulhatnak. 

5. Hogyan változott a fodrászoktatás az évtizedek alatt?

Az igazi oktatás 1985-ben kezdődött, amikor a Schwarzkopf Professional cég megérkezett és oktatócsapatot hozott létre. Ennek kezdetektől részese lehettem, ami rengeteg fejlődést és tudás továbbadást jelentett. 1991-től a Stúdióm mindennapi munkatársaival jártuk az országot hétvégenként Szécsényi István és a  Hangyák néven. Volt olyan év, hogy 42 hétvégén tartottunk oktatást, bemutatót! 1992-től a Wella Top Team elfogadott és innentől együtt jártuk Londont és a világot egészen a covid időszakáig!

Szakmai oktatási feladatok 1992-ben kezdődtek az IPOSZ Tantervvel. Olyan 7 féléves szakiskolai tananyagot készítettünk Papasz Vasziliosszal és Hajas Lászlóval, hogy a Német Kamara betétlapot adott a magyar bizonyítványba, ami honosítást jelentett Németország, Ausztria és Svájc német kantonjaiba. Az igaz, hogy 7 féléven keresztül tanultak német nyelvet, de volt szakmai számítástechnika és környezetvédelem a tananyagban és minden olyan manuális művelet, ami a fodrász szakmát képezte.

Folyamatos felkérést kapunk Lacival, az aktuális fejlesztésekre, csak a mozgásterünk egyre szűkebb, mert kevesebb a képzési idő, kisebb szakmai minimum a vizsgák alkalmával. Lassan a gyakorlásra jut a legkevesebb idő.

6. A tanulók is változtak ezzel párhuzamosan?

A diákok hozzáállása is változott, mint minden. A felgyorsult világban mindenki a helyét keresi: tanár, diák fejlesztő és gyakorlati oktató is. Ha valamit sokszor látunk, visszanézünk, de manuálisan nem rögzítjük, elhisszük, hogy tudjuk, ám valójában csak láttuk. Vannak jó példák is, hiszen a világhálón valóban minden fenn van, csak a látásmódot kell a magunk javára fordítani. Ugyanez igaz a Mesterséges Intelligenciára is, hiszen jelenleg ez is a mindennapjaink részét fogja képezni.

7. Milyen következményekkel járnak ezek a változások a szakmára nézve?

Rövidebb képzési idő és irányított, leegyszerűsített szakmai követelmények. Ez a jelenség nem fodrászspecifikus, bármely szakmára igaz. A szakmai követelményeket uniós szinten szeretnék egyszerűsíteni: az a cél, hogy bármely tagországban végzett tanulmányokat bármely másik tagországban is elfogadják.

Ezzel csak az a probléma, hogy nem tudjuk, hogy hol milyen követelmény szükséges a fodrásztevékenységhez. Valahol egyáltalán nem kell végzettség. Nincs egy közös lépcső, amelyre mindenki felállhat, ezek egyelőre tisztázatlan és átláthatatlan dolgok.

8. Beszéljünk a versenyekről is: fontos feladatot töltesz be a Magyar Bajnokságokon is. A versenyzés területén mit tapasztalsz jelenleg?

Régóta elnökségi tagja vagyok a Magyar Fodrász-Kozmetikus-Körmös Egyesületnek. A versenyzés és a versenyek külön desszertjei a fodrászatnak. Csodálatos, amikor 18 vagy akár 45 perc alatt olyan alkotások valósulnak meg a páston, amelyek több hónap felkészülésének az eredményei.

Réges-régen magam is negyedik és hatodik helyezett voltam hajvágásban. Ez persze már nem látható, mert azóta megnőtt a modellek haja! (nevet) A szakmai véleményen kívül van egy sajátosságom: több mint négy évtizede vezetem a versenyek, bemutatók műsorait. Idén a 66. Magyar Bajnokság Gálavacsorája alkalmával a kitüntetett fodrász-kozmetikus-körmös szakember mellett megkaptam az „MFKKE HANGJA” Aranymikrofon-díjat!

9. Mivel telnek a mindennapjaid?

Jelenleg is napi szinten fogadom a vendégeimet a covid óta bejelentkezésre, ami addig nem volt jellemző a stúdiómban. Ezen kívül rendszeresen lekötnek a kamarai, egyesületi és vizsgabizottsági teendők.

Nincs okom panaszra, van olyan vendégem, akinek a lánya és az unokája is hozzám jár. Háromgenerációs fodrásznak lenni csodálatos. Az pedig, hogy mindegyikükkel szót tudok érteni szakmailag, emellett pedig elégedettek a munkámmal, az számomra a folyamatos szakmai fejlődést jelenti.

10. Ennek fényében milyen szakmai terveid vannak még?

Amit tudtam, azt megtanultam vigyázva megőrizni és továbbadni a jövő generációjának. Tanulni a jelen és közeljövő lehetőségeit, a kihívásoknak megfelelni. Haladnunk kell a korral is, mert ha nem tesszük, akkor lemaradunk.

Egy konkrét terv is foglalkoztat: szervezünk egy JuniorSkills nevű versenyt, amely a tehetséges fodrásztanulókat már tanulmányaik elején elkezdené felkészíteni arra, hogy végzősként meglegyen a kedvük és megfelelő tudásuk a WorldSkills és EuroSkills megmérettetésekhez. 

Legyen egy stillszerű mottó:

Bármilyen fejlődés is lesz, az olló „egykarú emelő” marad! 

Képek: Szécsényi István

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)