EBBEN A CIKKBEN
011. Hogyan indult a pályája?022. Hogy zajlott akkoriban az oktatás?033. Az Ön pályafutása elég ahhoz, hogy belelásson bizonyos változásokba a szakmában. Milyen nagy változásokat tapasztal?044. Hogyan kezdődött a szalonmunka?055. Barátságok is megmaradtak azért?066. A versenyzést mikor kezdte el?077. Térjünk rá a jelenre: mit gondol a barber vonal térhódításáról?088. Ha már erről beszélünk, mit tapasztal, mit kérnek legtöbbször a férfiak manapság?099. Ha ön mindezt látja, mi motiválja mégis a szalonmunkában ennyi idő után is?1010. Az ilyen fajta segítség meghozhatja a változást?11+1 Van-e olyan borbély, akikre rábízná a frizuráját?Ress Károlynak óriási tapasztalata van mind a versenyzés, mind a zsűrizés terén illetve megvan a véleménye az oktatásról és a barbervilágról. Többek közt ezekről kérdeztük Ress Károlyt!
1. Hogyan indult a pályája?
Ez egy érdekes történet. 14 éves koromban Nagykanizsára mentem volna vasesztergályosnak tanulni, de valamilyen módon el lett rontva a jelentkezési lapom, ezért nem vettek fel. Az unokatestvérem végül vasesztergályos lett, de nekem édesanyám azt mondta, hogy nem tengődhetem, mert szegények vagyunk. Megbeszélte a falubeli borbéllyal a dolgot, aki megengedte, hogy nála legyek inas.
2. Hogy zajlott akkoriban az oktatás?
Természetesen nem olyan világ volt, mint most, de inaslétem alatt hajnaltól késő estig dolgoztunk. Az emberek reggel munka előtt vagy este munka után jöttek borotválkozni és hajat vágatni. Napközben kevés vendégünk volt, így kimentünk házhoz a méltóságokhoz, a szalonban takarítottunk vagy éppen tanultam. Emellett heti két napot jártam Marcaliba fodrásziskolába.
3. Az Ön pályafutása elég ahhoz, hogy belelásson bizonyos változásokba a szakmában. Milyen nagy változásokat tapasztal?
A mai oktatással egyáltalán nem vagyok megelégedve. Ez egy gyakorlati szakma, ahol sok mindent meg kéne tanulni, amit manapság nem tanítanak meg. Ez akár egy olyan dolog is lehet, mint az etikett: lesegítjük a vendég kabátját, udvariasak vagyunk, hellyel kínáljuk a vendéget. Persze a vendégigények is változtak, nem biztos, hogy az emberek kifejezetten kérik ezt a fajta törődést, de az biztos, hogy bárkinek jólesik. A szolgáltatás ezen része akkoriban elengedhetetlen volt.
Korábban egy boltban is köszöntek egymásnak az emberek. Ma már szó nélkül elmegyünk egymás mellett, az ismerősök sem feltétlenül köszönnek egymásnak.
4. Hogyan kezdődött a szalonmunka?
Ugorjunk egy nagyot az időben. Kaposváron végeztem, a vizsgáztatás akkoriban úgy zajlott, hogy a mester küldte el az iskolának a gyakorlati jegyet. Így kvázi nem vizsgáztatás zajlott, hanem a munkádat értékelték. Nekem mindig is az volt a célom, hogy a tanulóimnak minél jobban és gyorsabban megtanítsak mindent, hiszen azzal én is jól járok.
Később Budapest mellé, Gyónra kerültem Csordás Kálmán bácsihoz. Zárás után is dolgoztam, amivel kétszer annyi pénzt kerestem, mint amennyi fizetést kaptam. Még a szomszédos falvakból is jártak hozzánk.
Kálmán bácsi halála után Budapesten kezdtem dolgozni a Kék Duna fodrászszövetkezetben. Abban az időben már megfigyelhető volt az a tendencia, hogy a vendégek már kifejezetten bizonyos fodrászokhoz mentek. Korábban csak betértek az üzletbe, és ahol sorra került, oda ült be. A mi szalonunkba rengeteg vendég érkezett úgy, hogy kifejezetten hozzám jött. Ebből persze adódtak nézeteltérések egymás között.
5. Barátságok is megmaradtak azért?
Persze, de egy ideig panaszkodtak rám. Még a párttitkár is bejött egyszer a szalonba. Neki azt mondták, hogy én válogatok a vendégek között. Mondtam neki, hogy üljön csak le és figyeljen. Ez meg is történt, és ő is látta, hogy nem én válogatok, hanem a vendég mondja, hogy rám vár. A helyzetnek az lett a megoldása, hogy hagytak egyedül dolgozni, kialakult a saját vendégköröm.
6. A versenyzést mikor kezdte el?
1962-ben besoroztak katonának, a versenyeket a leszerelés után kezdtem el. Akkoriban volt verseny a szövetkezetek között, majd meg kellett nyerni a budapesti versenyt és csak ezek után indulhattál a Magyar Bajnokságon. Ma már, ha el akarsz indulni egy világbajnokságon, akkor csak befizeted a díjat és elmész.
7. Térjünk rá a jelenre: mit gondol a barber vonal térhódításáról?
A sok versenynek köszönhetően az OMC zsűritagjává választottak, így volt lehetőségem szétnézni a terepen. Ekkor találkoztam a barber shopokkal, ami akkor kezdett el terjedni igazán. Egy bajom van a dologgal: azt veszem észre, hogy azok dolgoznak barberként, akik nem tanulták meg jól a szakmát. Ha valakit ez bánt nyugodtan keressen bármilyen platformon, de nekem ez az őszinte véleményem. Nem látok olyan barber frizurákat, amelyek szakmailag megütnék a mércét. Egy fejbúbig felgépelt frizurát is meg lehet csinálni szépen, de általában olyanokat látok, amiket mintha csak egymásnak készítettek volna.
Egy példa: ha van egy tojás alakú ovális fejforma, amelyet kalapvonal fölé felnyírnak és csak a tetején marad egy kis haj, akkor szemből nézve olyan lesz, mint egy kakadu. Tudok ilyen minisztert is mondani. A fodrász dolga az lenne, hogy a fej szabálytalanságait figyelembe véve esztétikus frizurát készítsen.
8. Ha már erről beszélünk, mit tapasztal, mit kérnek legtöbbször a férfiak manapság?
Az előbb említett frizurát magamban izomagyúak frizurájának neveztem el, mert legtöbbször konditeremben láttam ilyet azokon a férfiakon, akik izzadtak, sokat edzettek és egy ehhez illő frizurát viseltek. Ez most is divat és szerencsére egyre több férfi kér hosszabb fazont is. De mint említettem, a barber hajakat is el lehetne készíteni ízlésesen. A legfontosabb az eszközhasználat: hajvágógépek, ollók és borotvák használata. Sajnos sokan nem tudják ezeket megfelelően használni, de a vizsgán átmentek. Én ezen is reformálnék: nem jegyet adnék, hanem eldönteném, hogy megfelelt vagy nem felelt meg.
Olyan nincs, hogy valaki kettes fodrász. Ha valaki nem üti meg azt a mércét, amivel egy frizurát az utcára ki lehet engedni, akkor az még tanuljon és gyakoroljon. Sokszor a mestervizsgán is olyanok kapnak mesterlevelet, akiknek még az alapokat is gyakorolniuk kéne. A mesterlevél azért kell, hogy valaki tanulókat tarthasson. De milyen tanulók lesznek ebből a színvonalból?
9. Ha ön mindezt látja, mi motiválja mégis a szalonmunkában ennyi idő után is?
Hajas Lászlónak egyszer volt egy mondása, remélem még emlékszik rá: „Karesz, ha te már nem fogsz tanítani, akkor ki az Isten fogja megtanítani a férfifodrászatra az embereket?” Természetesen nem csak én vagyok jó ezen a területen, de előbb-utóbb elfogynak azok az emberek, akik a szakma csínját-bínját tudják. Ha megkér valaki, akkor bárkinek nagyon szívesen segítek. Korábban magamtól is felajánlottam, de azt ma már nem teszem. De ha valaki kér, akkor bármiben segítek, amiben tudok.
10. Az ilyen fajta segítség meghozhatja a változást?
Az általam izomagyúak frizurájának nevezett stílus már akkor is létezett, amikor inas voltam. Csikó frizurának hívták, volt a kiscsikó és a nagycsikó. A kiscsikót fejbúbig gépeltük fel, általában gyerekeknek, csak nem oldalra vagy hátra fésültük, hanem előre. A nagycsikó kalapvonalig volt felgépelve, de akkoriban nem voltak olyan eszközök, mint ma. De ahogy bővül az eszköztár, a frizurák is változnak. És mivel van igény a minőségi frizurákra, ezért remélem, hogy a szolgáltatás minőségének is előbb-utóbb változnia kell.
+1 Van-e olyan borbély, akikre rábízná a frizuráját?
Borbély nincsen. Viszont van egy tanuló, aki bár nem az én kezeim közül jött ki, de nagyon sokat segítettem neki és tavaly megnyerte a Magyar Bajnokságot. Herczeg Kristófnak hívják. Ő már nem csak az általam korábban viselt borbély frizurát tudja normálistan elkészíteni, hanem azt a fazont is, amit most viselek.
Képek: Ress Károly
További cikkekért böngéssz az oldalon! :)