A fodrász válaszol interjúsorozatban Czuczi Mátyást kérdeztük, aki a fodrászdinasztia hátrányairól, a szakma változásáról és a sportról is mesélt nekünk.

1. Hogyan kezdődött a pályafutása?

Nagyon véletlenszerűen lettem fodrász. Gyermekkoromban pilóta akartam lenni, de a gimnáziumban nem teljesítettem jól. Édesapám ötlete volt, hogy ebben a végveszélyben próbálkozzak meg a fodrászattal. Így vettek fel a fodrásziskolába, így akkor nem is érettségiztem le, csak jóval később.

Az első tapasztalataim nem voltak túl fényesek. Azt éreztem, hogy egy magasan kvalifikált szülő gyermekének lenni egy szakmában nagyon nehéz. Magasan volt a léc, nehéz volt átugrani. Egyetlen szerencsém volt: versenyszerűen úsztam, így mindig volt egy-egy cél, ami motivált. A sportból át tudtam emelni ezt a motivációt a szakmába is.

2. Ezek szerint a fodrászdinasztia nem jelent áldást? Inkább átok?

Előnynek semmiképp sem nevezném. Aki nem ismerte a családomat, azt gondolta, hogy óriási előnyben vagyok. Ezzel szemben volt olyan eset, hogy egy nemzetközi versenyen a magyar zsűritag rosszabb helyezést adott az apukám miatt. Revans, szó szerint így nevezte.

Édesapám nagyon megosztó személyiség volt. Emiatt aztán sok esetben, ha valamit nem tudtak rajta leverni, akkor később leverték rajtam. Éppen ezért a gyermekeimet már óvom a szakmától, de szerencsére akarat sem nagyon volt rá, inkább a sport irányába mozdult el a család.

3. A korábban említett magas lécet az édesapja is Ön elé állította?

Egyáltalán nem. Sőt, ő volt az, aki sohasem gyakorolt rám nyomást. Egyedül a versenyek alkalmával volt hajtás, ilyenkor sokat veszekedtünk, abból azonban mindig valami jót tudtam kihozni. Akkor voltam a legsikeresebb, ha az apukámmal veszekedtem.

4. A versenyzés ezek szerint hamar megtetszett?

Már tanuló koromban elkezdtem versenyezni és meg is nyertem az országos tanuló versenyt. Az első Európa Bajnokságon 1991-ben indultam, később pedig öt Világbajnokságon is részt vettem. Szerencsésnek tartom magam, hogy olyan fodrászokkal versenyezhettem, mint Cseh István, Kiss Angéla, Popovics János vagy Szél Sándor.

Ma már sokaknak nem mondanak semmit ezek a nevek, pedig Etalonok voltak. Ekkor én kezdő fodrász voltam, ilyen ikonok mellett dolgozni, adott esetben pedig megnyerni mellettük egy versenyt, nagyon nagy dolog volt.

5. Sokat változott a szakma az utóbbi időben. Milyen különbségeket lát a versenyek terén?

A színvonal sokat változott és eltűnt a szakmából a régi alázat és szorgalom. Rengeteg különbség van a felkészítő trénerek között. Most is azok a felkészítők vannak a középpontban, mint az én időmben, pedig a viszonyok rengeteget változtak. Az én korosztályomból például nem találkoztam kiemelkedő trénerrel, sőt nekem is rossz tapasztalataim vannak felkészítőként, én sem járok már el a versenyekre.

A mai napig aktívan sportolok és versenyzek, de a tiszta versenyeknek vagyok a híve. Nem szeretem ha valami nem oda való vagy méltatlan dolog történik a versenyeken. Azt hiszem, én a mai világban túl őszinte vagyok. Nem ebbe a fodrásztársadalomba való vagyok!

6. Oktatás és szakmai tudás terén milyen változásokat tapasztalt az évek során?

Ebben szerencsére pozitív irányba változott a szakma. A mai fodrászok lexikális tudása és képzettsége sokkal jobb, mint nekünk volt. Az interneten már minden elérhető, ha valaki rászánja az időt és az energiát. Mi azonban többet kísérleteztünk (ezáltal persze többet is hibáztunk). Ma a fodrász fél újat alkotni, új színeket alkotni, mert elveszítheti a vendégeit.

Összefoglalva tehát a mi tudásunk szerintem színesebb volt, a hibáinkat könnyen tudtuk korrigálni, a mai fiatalok viszont felkészültebbek, jobban tudják az elméleti anyagot. Rengeteg oktatóvideót nézek és legtöbbször tetszik, amit látok.

7. A szakma változásához a nagy cégek megjelenése is hozzájárult. Milyen márkák voltak meghatározók az Ön pályáján?

Sok cég életébe belekóstoltam, sok helyen tartottam bemutatókat. Én voltam például hat éven keresztül a Pantene európai fodrásza. Ez azt jelenti, hogy én készítettem az összes termék- és plakátfrizurát. Nagyon benne voltam a szakmai körforgásban, de meguntam magamat a színpadon. Hosszú ideig minden hétvégém erről szólt. Ha magamat is unom, bele sem merek gondolni, hogy más mennyire unhat engem. Ez már nem tetszett.

Mindig azt mondtam, hogy jó lenne, ha cserélődne a szakma és a fiatalok átvennék a helyünket. Az sokkal érdekesebb lenne, mint hogy én ugyanúgy levágom a hajat a színpadon, mint 15 éve. Hiszen akkora változások nincsenek a divatban. Ma is azokat készítjük, mint korábban csak egy kicsit másképp. A mai trendeket ráadásul egy fiatal sokkal jobban ismeri mint én. Nem mernék elkészíteni egy olyan frizurát, mint egy fiatal. Ezért manapság már nem szereplek színpadon.

8. A hétköznapi munkában is megtalálja a kihívásokat?

Minden nap egy kihívás. Nem szeretem egy embernek kétszer ugyanazt a frizurát készíteni. Ez mindig egyfajta kihívást jelent. Szeretem a nehezen kezelhető hajakból is kihozni a legtöbbet. Annak idején is én kaptam a nehéz hajú modelleket, ez pedig megadta a lökést ahhoz, hogy a mai napig is kísérletezzek.

9. Mik a közeljövő szakmai tervei és céljai?

Ha még megadatik, két célt szeretnék elérni az életemben. Szeretnék kimenni Londonba egy oktatásra. Ott lakik egy jó barátom, akivel annak idején együtt versenyeztem. Már többször hívott, de most nagyon szeretnék kimenni.

Ezen kívül itthon még szeretnék egy utolsó nagy bemutatót szervezni. Ez méltón zárná le a karrieremet és az életemet. Rengeteg tanulóm volt, akik a mai napig nagyon tehetségesek. Velük és a külföldi barátaimmal szerveznék még egy nagyszabású bemutatót.

10. Többször említette a sportot. Ebben milyen céljai vannak?

Készülök a júniusi úszó Európa-bajnokságra, de az igazi végcél a 2027-es budapesti világbajnokság. Ez napi munkát igényel és a szakmából fakadó hátrányokat is rehabilitálja.

Képek: Czuczi Mátyás

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)