EBBEN A CIKKBEN
01Hogyan született A napos B oldal című könyv?02Valóban elég sokrétű könyv lett: a kor felvállalásától, külső-belső megújuláson át a hormonszedésig minden benne van. Szépségipari magazinként úgy gondoljuk, hogy az érintett szakmáknak jelentős szerepe van a változókorú nők életében. Ön hogy látja ezt?03Fontos lenne? Az említett területeken sem feltétlenül pozitív ez a fajta megjelenés.04Ez hogyan jelenik meg a gyakorlatban?05A könyvben is szó esik erről: ebben a korban a nők, valaki mást szeretnének viszontlátni a tükörben ahelyett, hogy a meglévő adottságokból hoznák ki a legtöbbet.06Ezek szerint ez önismereti kérdés?07Említi a szakmai kapcsolatokat. A változókor gyakran a kiégés idejét is jelenti. Mit lehet tenni ez ellen?08Mennyiben áll ez összefüggésben a külső megjelenéssel?09Mennyire számít a szépségipari szakemberek tanácsa vagy tevékenysége?10Egy szépségipari szakember mit tehet azért, hogy a vendégeiben elültesse ezt a gondolkodásmódot?Jakupcsek Gabriella neve sokak számára ismerős lehet, hiszen nevéhez olyan műsorok fűződnek, mint a Mokka, a Ridikül vagy épp a Jakupcsek Plusz. Hatodik könyve A napos B oldal címet kapta, elsősorban középkorú nőknek íródott, az ő lehetséges problémáikat állítja a középpontba. Többek között erről, a változókorról és a szépségipari szakemberek fontosságából beszélgettünk Jakupcsek Gabriellával.
Hogyan született A napos B oldal című könyv?
Mindig arról írtam, ami éppen jelen volt az életemben vagy foglalkoztatott. Amikor az ATV-n véget ért a műsorom, azt láttam, hogy a szakmában nem tudtak mit kezdeni egy korombeli nővel. Az én esetemben szerencsére sosem volt baj a korommal, de azt tapasztalom, hogy sok helyen negyven éves korban már nem tudnak mit kezdeni egy nővel. Az esztétikum a médiában például nagyon számít, az utóbbi években különösen.
Alkatilag szerencsés vagyok, emiatt engem sokáig nem is soroltak a középkorú nők kategóriájába. A műsor megszűnése sem a korom miatt történt, hanem mert megváltoztak az igények, már nem volt szükség olyan jellegű talkshow-ra, amit én készítek.
Ekkor született meg a könyv ötlete: egy kivonatot szerettem volna készíteni azokból az évekből, amikor több ezer emberrel készítettem beszélgetéseket. Ezeknek ugyanis csak egy megvágott része került adásba, a tanulságok és az élettapasztalatok kimaradtak. Úgy gondoltam, hogy a hatvanadik születésnapomat fel kell vállalnom, és szükség van arra, hogy női közszereplőként olyan dolgokról beszéljek és írjak, amelyekről egy civil nő nem igazán beszél még a legjobb barátnőjével sem.
Valóban elég sokrétű könyv lett: a kor felvállalásától, külső-belső megújuláson át a hormonszedésig minden benne van. Szépségipari magazinként úgy gondoljuk, hogy az érintett szakmáknak jelentős szerepe van a változókorú nők életében. Ön hogy látja ezt?
Ott van például a közösségi média, amelyet ma már rengetegen használnak, de nincsenek jelen közismert nők, akiket látnánk idősödni. Magyarországon ennek nincs kultúrája. Amerikában és Európa nyugati részén naponta láthatjuk, hogy mi történik egy korosodó színésznővel vagy politikussal, itthon azonban ez nem jelenik meg napi szinten.
Fontos lenne? Az említett területeken sem feltétlenül pozitív ez a fajta megjelenés.
Nem, ugyanakkor ezek a színésznők valódi sztárok. Jane Fonda vagy Meryl Streep például napi szinten megjelenik valamilyen formában a közösségi média felületein. Vagy ott van Oprah Winfrey, akiről megtudtuk, hogy lefogyott, műtéteken esett át vagy éppen meghízott. Tehát nyilvánosan küzd azzal, amivel egy korabeli nőnek problémái lehetnek. Ilyen minta hazai viszonylatban nincs.
A közösségi médiának a másik nagy veszélye egyénként, hogy a fiatalok olyan szépségideálokat látnak, amelyek teljesen irreálisak. Ebből pedig az következik, hogy már rengeteg fiatal plasztikáztat idejekorán. Erről sincs szó a közbeszédben, ami szintén óriási gondot jelent. Ugyanebben a problémahalmazban a középkorú nők inkább elkeserednek, mert azt gondolják, hogy már csak ezek a minták a szépek.
Ez hogyan jelenik meg a gyakorlatban?
Nemrég voltam egy konferencián női vezetőkkel, ahol kiderült, hogy a férfi cégtulajdonosok sokszor nem engedik, hogy a nőknek rövid hajuk legyen. Még mindig ott tartunk, hogy azt gondolják, hogy a rövid haj férfias, holott negyven vagy ötven éves kor felett kifejezetten előnyös. Ennek pedig egyenes következménye az, hogy a nők egy része nem tanul meg jól öltözködni és megfelelően ápolni magát, mert azt hiszi, hogy bizonyos dolgokat neki már nem illik. Pedig rengeteg dolog és stílus jól állhatna, csak a többség nem igazán tud erről jól tájékozódni.
Nagyon álságos a társadalmunk: közismert nők nem vállalják fel a korukat, vagy például azt, hogy nagymamák. Ez egy társadalmi bélyeggé vált. A menopauzát sem vállalják fel ezek a nők, mert azt hiszik, hogy ez valamiféle skatulya. Pedig az erről való beszélgetés sokak számára segítség lehet, hiszen nagyobb volumenű előadásokra és konferenciákra csak egy bizonyos réteg jut el, nem feltétlenül az átlagember. Az utóbbiak közül sokan inkább elhagyják magukat és nem foglalkoznak a megjelenésükkel ebben a korban. Pedig a szépségipar rengeteget fejlődött az utóbbi időben és semmi sem ördögtől való, minden esetben a mérték a kérdés.
A könyvben is szó esik erről: ebben a korban a nők, valaki mást szeretnének viszontlátni a tükörben ahelyett, hogy a meglévő adottságokból hoznák ki a legtöbbet.
A fiatalkori önmagukat keresik, ami valójában nagy tévút. Változni kisebb lépésekben lehet: tornával, bőrápolással stb. A könyv ezek összességéről szól, hogy mit tehetsz meg önmagadért.
Ezek szerint ez önismereti kérdés?
Ez egy szembenézést igényel és valóban egy önismereti út. Ez a könyv egy kezdet: felsoroltam azokat a témákat, amelyek érintik a változókorban lévő nőket. A folytatás már készül, amely már bővebben boncolgatja a témákat. Egészen odáig vissza kell menni, hogy negyven éves kor körül megváltoznak az emberi kapcsolataink: családhoz, barátokhoz, kollégákhoz vagy épp a párunkhoz és önmagunkhoz fűződő viszonyunk. Ezek pedig hatással vannak arra, hogy mit sugárzunk ki magunkból. Mindennek ez az alapja.
Említi a szakmai kapcsolatokat. A változókor gyakran a kiégés idejét is jelenti. Mit lehet tenni ez ellen?
Gyakran tartok tréningeket különböző vállalatoknak, ahol a kiégés mindig slágertéma. A kiégés akkor történik meg, ha valaki nem érzi magát a helyén. Ezt szerencsére én sosem éltem meg így. Ólmos fáradtságot éreztem már, de a kiégés elkerült, mert mindig voltak és vannak terveim. A kiégés azokat veszélyezteti, akik nem érzik jól magukat a munkájukban vagy beosztásukban. Ez pedig nem korfüggő, sajnos egyre több fiatalt is érint a kiégés.
Mennyiben áll ez összefüggésben a külső megjelenéssel?
Aki elégedetlen a megjelenésével, az hamarabb kiég. Ilyenkor általában jelen van egyfajta depresszió, elkeseredettség, ami miatt aztán a szakmai életében sem teljesít jól vagy nincs jóban a munkatársaival. Egyik dolog következik a másikból.
Mennyire számít a szépségipari szakemberek tanácsa vagy tevékenysége?
A munkából adódóan rengeteg fodrász és kozmetikus ismerősöm van. Az elmúlt évtizedekben töretlenül háromhetente vágatok hajat, havonta festetek. A fodrászok ezen mindig mosolyognak, mert az emberek többsége ennél jóval ritkábban jár, nekem viszont mindig ápoltan és ugyanolyan hajjal kell megjelennem a képernyőn. Ez egy általános ápoltság és ezek az alkalmak nagyon fontosak lehetnének bármelyik nő életében is. Hiszen nem valamilyen alkalomra kell ápolni magunkat, hanem saját magunk miatt. A nők nagy része valamilyen eseményhez köti a nagyobb ápoltságot.
Egy szépségipari szakember mit tehet azért, hogy a vendégeiben elültesse ezt a gondolkodásmódot?
Nagyon fontos a személyes kapcsolat. Talán a fodrászok élik meg ezt a legnagyobb mértékben, hiszen a fodrászszékben sokszor olyat is elmondunk, amit máshol nem. Fodrásznak lenni egy bizalmi állapot. Egy nő a fodrásznál kiszolgáltatott: a fodrász látja őt vizes fejjel és lenőtt hajjal, mondhatni „csúnyán”. Éppen ezért történik meg az, hogy a legtöbb ember kitárulkozik a fodrászszékben.
A fodrász szakma egyébként a komfortzónából való kilépés miatt is érdekes. Sok nő nem meri ezt meglépni, viszont a fodrásznak túl erőszakosnak sem szabad lennie. Hagytam már ott fodrászt azért, mert nem fogadta el, hogy én ugyanolyan frizurát szeretnék, mint amit a nézők tíz éve látnak a képernyőn. Ha egy nő meg szeretne újulni, annak biztosan oka van és meg is fog újulni. A fodrászokat talán éppen emiatt veszélyezteti leginkább a kiégés, hiszen minden vendéggel jól kell kommunikálnia és szenzibilisnek kell lennie. Ilyen szempontból ez egy speciális szakma.
Egy másik érdekes dolog számomra ezzel kapcsolatban, hogy a hajam évtizedek óta rendszeres téma. Heti szinten keresnek meg nők azzal, hogy ki a fodrászom, ki vágja, vagy éppen ki festi a hajamat. Több fodrászhoz járok, nagyon rendszeresen és ezeknek a nőknek mindig elmondom, hogy nem biztos, hogy az ő hajából a fodrász ugyanazt meg tudja csinálni és egyáltalán nem biztos, hogy az neki jól fog állni. Ebből is látszik, hogy mennyire hiányzik a középkorú nőknek a megfelelő minta, hogy sok közszereplő mennyire nem vállalja fel a korosodását. Egyedül reklámfilmekben fordul elő, ilyen jellegű esztétikai műsor jelenleg nincs a piacon.
Képek: Jakupcsek Gabriella Facebook
További cikkekért böngéssz az oldalon! :)