EBBEN A CIKKBEN
01Mondhatjuk, hogy a fodrász pszichológus is? 02Mi az, amit nem tehet a fodrász ebben a szerepben?03Ezt kifejtenéd kérlek?04Sokszor mégis úgy tűnik, hogy a vendég a fodrász tanácsára vár. Ilyen esetben mi a teendő, hogy (az előzőekben elhangzottak alapján) ne legyen agresszor a szakember?05Mi van abban az esetben, ha a vendég kimondja, hogy várja a tanácsunkat. Hogyan érdemes azt megfelelő keretbe terelni?06Hogyan lehet jól, mégis nem tolakodva kapcsolódni a vendégekhez? 07Mi van abban az esetben, ha azt gondoljuk, vendégünknek szakember segítségére van szüksége? 08Mi a helyzet akkor, ha a fodrász számára nyomasztó lesz a kapcsolat? Hogyan küldheti el a vendégét? Egyáltalán elküldheti?09Nézzük meg a másik oldalt is. Hogyan dolgozzuk fel, ha egy vendégünk tovább lép, „elhagy” minket?10A szakmai ismereteken túl mi a jó fodrász ismérve?11Hogyan képzeljük el a határhúzást?12Vannak olyan árulkodó személyiségjeggyel rendelkező személyek, akiket jobb, ha kerülünk?13Mi van abban az esetben, ha a fodrász magára ismer, hogy ő éppen ilyen. Mit tehet ilyen esetben?14És elérkeztünk az önismereti úthoz, aminek jelentőségéről a podcastedben is nagyon sokat hallunk.Sokszor hallani, hogy elmenni fodrászhoz olyan, mintha pszichológusnál járna az ember. Mivel ez egy erős mondatnak hangzik, a mögöttest mindenképp szerettük volna felfejteni egy remek szakemberrel, ezért felkerestük Dr. Domján Mihály pszichológust, családterapeutát, aki a Lazán és tudatosan önismereti podcast megálmodója is egyben.
Mondhatjuk, hogy a fodrász pszichológus is?
Szerintem szabad azt mondani, hogy egy érzelemgazdag fodrász jó pszichológus is – természetesen idézőjelben. Aki meghallgat, elfogad és együtt tud érezni vendégével, érzelmi megerősítést tud adni a másiknak, arra a személyre abszolút helytálló lehet ez a kijelentés. De itt természetesen egy egészséges, normatív krízisben lévő vendégről beszélünk, akinek ennyi elég is.
Mi az, amit nem tehet a fodrász ebben a szerepben?
Véleményem szerint a fodrász nem kell, hogy tanácsot adjon a vendégének. Fontos azt tudni, hogy a kéretlen tanács az már agresszió.
Ezt kifejtenéd kérlek?
Ha kérés nélkül, mindenfajta bevezető nélkül ráöntöm a másikra az ítéletemet, akkor amögött három ok húzódhat meg.
- Kiskorúsítom a másikat (nem kezelem felnőttként, lenyomom)
- Nem tudok hozzá érzelmileg kapcsolódni, csak ilyen módon.
- Személyiségzavarom van, de akkor segítséget kell kérnem.
Sokszor mégis úgy tűnik, hogy a vendég a fodrász tanácsára vár. Ilyen esetben mi a teendő, hogy (az előzőekben elhangzottak alapján) ne legyen agresszor a szakember?
Ha a fodrász lát a másik életében egy hibát, vagy valami olyat, amivel nem ért egyet, akkor van arra lehetősége is, hogy ezt jól kommunikálja. Szerencsére sok olyan bevett mondat áll rendelkezésünkre, amivel tovább tudjuk gördíteni a beszélgetést. Ezek közül néhány kedvencem:
- Hogy vagy te azzal, hogy...?
- Biztos vagy te abban, hogy?
- Mit gondolsz arról, hogy...?
- Nekem van egy véleményem erről. Ha kíváncsi vagy, akkor szólj és majd elmondom.
Fontos ezeket megtanulnunk, mert ezek a mondatok nem csak a szalonban, hanem az életünk minden területén segítségünkre lehetnek. Szakemberként a frizurán túl az elsődleges feladatom az kell, hogy legyen, hogy meghallgatom vendégemet, elfogadom, hogy ott tart és együtt érzek vele.
Mi van abban az esetben, ha a vendég kimondja, hogy várja a tanácsunkat. Hogyan érdemes azt megfelelő keretbe terelni?
Amikor a vendég kérdéseket tesz fel, lehetőség van több választ adni fodrászként:
- Én azt gondolom, hogy...
- Nekem a saját életemben az működött, hogy...
Lezárásként érdemes mindig hozzátenni, hogy „de csináld úgy, ahogy neked jó”.
Hogyan lehet jól, mégis nem tolakodva kapcsolódni a vendégekhez?
Kérdezni kell. Kérdezni mindig szabad. Ehhez is vannak frappáns mondatok:
- Te mit tanácsolnál magadnak?
- Szüleiddel/pároddal/férjeddel ezt megbeszélted?
Mi van abban az esetben, ha azt gondoljuk, vendégünknek szakember segítségére van szüksége?
Mivel diagnosztizálni nem tud a fodrász, ezért csak megérzései lehetnek ezzel kapcsolatban. Az is egy fontos tételmondat, hogy az menjen el pszichológushoz, aki változni és változtatni akar. Itt és ebben (kis túlzással) mindenkinek egyéni felelőssége van. Ezért a fodrásznak meg kell húzni egy határt azzal a mondattal, hogy „csináld úgy, ahogyan az neked jó”. Ha mégis szeretnénk finoman ösztönözni vendégünket arra, hogy a problémáját talán érdemes lenne jobban körbejárnia, akkor ezzel a mondattal terelgethetjük: „gondoltál már arra, hogy felkeresel egy szakembert?”. Ha jó a kapcsolat, akkor ezt erősebben is lehet: „úgy tűnik, hogy neked nem fáj eléggé, hogy nem kérsz segítséget”.
Mi a helyzet akkor, ha a fodrász számára nyomasztó lesz a kapcsolat? Hogyan küldheti el a vendégét? Egyáltalán elküldheti?
Természetesen! Ha van lehetőség, mindenképp szelektálni kell. Pályakezdőként ez nehéz (amikor néhány vendégünk van), később azonban érdemes erre fókuszálni és a jól létünk érdekében megválni a nem kívánatos személyektől. Ha valakit nehéz elküldeni, akkor távolabbi időpontot kell neki adni. A nehéz személyeket ki kell rostálni, hiszen mindenkinek egy élete van. Itt kérem a fodrászokat, hogy tanulják meg ezt a mondatot: nem kell mindenkit örökbe fogadnunk! Meg kell tanulnunk jól bánni egymással és önmagunkkal.
Ha azt érzi egy szakember, hogy nincs megbecsülve, akkor lépjen ki a helyzetből. Az a jó munka, amikor azt érzem, hogy miattam jönnek. Fontos persze, hogy a vendégnek is jó élmény legyen fodrászhoz járni.
Nézzük meg a másik oldalt is. Hogyan dolgozzuk fel, ha egy vendégünk tovább lép, „elhagy” minket?
Tudnom kell, hogy ez nem rólam szól, hanem ez a másik ember választása. Az önleértékelő gondolatok helyett meg kell próbálni a hálát. Ki kell mondanom hangosan, hogy hálás vagyok, hogy én eddig csinálhattam a frizuráját és ezt az érzést kell magamban erősítenem. A felszabaduló időmben pedig tudok új dolgokat tanulni, csinálni, illetve új vendégeket fogadni.
A szakmai ismereteken túl mi a jó fodrász ismérve?
Kedvesség, elfogadás, együtt érzés és ennek a kivetítése. Meg lehet tanulni, hogy a másik érzéseit hogyan lehet felismerni, visszatükrözni, elismerővé, kedvessé és elfogadóvá válni. De nagyon fontos a határhúzás is. Együtt érző példamondatok:
- Látom, hogy ez neked nehéz.
- Annyira örülök, hogy boldognak látlak.
- Nekem is elszorult a szívem, ahogy ezt hallgatom.
Hogyan képzeljük el a határhúzást?
Tudatosítani kell, hogy a találkozás elsősorban a hajról szól. Nem kell a megmentés, hanem a kedvesség, elfogadás, együtt érzés mellé kell érzelmileg egy olyan távolságot beállítani, ami személyenként változhat. Ki kell jelölnöm a munkám kereteit, így azt is, hogy mikor hívhatnak, milyen csatornákon érhetnek el engem.
A fodrász a fodrászüzletben kommunikáljon a vendéggel. Ha van egyfajta szimpátia, lehet közeledni, de külön kell választani a kettőt. Ez egy munka, ezért fizetni kell. A fodrásznak pedig hinnie kell önmagában, hogy érték, amit a vendégének ad.
Vannak olyan árulkodó személyiségjeggyel rendelkező személyek, akiket jobb, ha kerülünk?
A nagyon kritikus, önző, tolakodó, tapadós vendégeket, illetve azokat, akik feljogosítva érzik magukat a különleges bánásmódra, egyszerűen ki kell szórnunk. Nem kell hagyni, hogy minket gyengítsenek. A cél, hogy élvezzük a munkánkat és a lehető legjobbat adjuk, amit tudunk.
Mi van abban az esetben, ha a fodrász magára ismer, hogy ő éppen ilyen. Mit tehet ilyen esetben?
Valóban vannak olyan fodrászok, akik ők maguk azok, akik tapadnak, kritizálnak, agresszorok. Van, aki egyszerűen gyerekszerepbe tesz minden vendéget, például azzal, hogy ugyanúgy becézget mindenkit, ragaszkodik ahhoz, hogy nála kávézzanak a vendégei stb. Ha magunkra ismerünk, az már fél siker. Itt az alkalom, hogy mélyebben elmélyedjünk az önismeretben.
És elérkeztünk az önismereti úthoz, aminek jelentőségéről a podcastedben is nagyon sokat hallunk.
Van egy jó hírem: a fodrászok nem tudják megúszni az önismereti utat. (nevet) A vendégeken keresztül ugyanis olyan sok helyzetet fognak átélni, mint kevés más szakma képviselője. Ha okosak, akkor rengeteget fognak tanulni a vendégeik élettörténeteiből is.