Schneiker Lillu nevét a hajtetoválásokról ismerte meg a szakma. Szerinte a férfi vendégek egy kissé felszabadultabbak mint a nők, de alapvetően mindkét közegben imád dolgozni. Jelenleg azonban a szakma más területei is előtérbe kerültek és a versenyszervezésbe is beleásta magát. A barber válaszol sorozat vendége Schneiker Lillu.

1. Hogyan kerültél a fodrászpályára?

Édesanyám fodrászként dolgozott, így a szakmába már korán betekintést nyerhettem. A szakmai alázat, amivel dolgozott gyökeret vert bennem is. Mindig tudtam, hogy fodrász leszek, de akkor még nem hittem a szakmában. Abban az időszakban szinte cikinek számított szakmát tanulni, inkább az egyetem volt a divat.

2. Miért épp a barber vonal? Édesanyád is ezen a vonalon dolgozott?

Anyukám női fodrász. Valójában én is elsősorban fodrásznak tartom magam. A versenyeken mindig férfi kategóriában indultam, mert szeretem a férfiak világát és azt, amit képviselnek. Ezért kerültem végül a barber közegbe. Egyébként egyre inkább nyitok mindkét irányba, férfi és női vendégeim is vannak.

3. Említed, hogy szereted amit a férfiak képviselnek. Ez mit takar pontosan?

Könnyedséget és nyitottságot. Ha beül hozzám egy férfi vendég, nem kezdi magát kritizálni. A férfiak nagyon megbecsülik az én-időt és átadják magukat a pihenésnek, feltöltődésnek . Elégedettek a kinézetükkel és kiegyensúlyozottak. A nők többségének több idő kell ehhez az ellazuláshoz. Valószínűleg a társadalmi elvárások miatt van bennük ennyi gátlás. Nem sajnálom erre fordítani az időt, nagyon figyelek arra, hogy olyan teret biztosítsak nekik, amiben biztonságban és jól érzik magukat. A fontosság érzését generálom minden vendégemben, amit a lehető legőszintébben élek meg velük és ezt becsben tartom. Szerencsére valahogy mindig azok találnak meg engem, akik hasonló értékrenddel rendelkeznek, mint én, így könnyű a kapcsolódás.

4. Az említett szellemiség miatt könnyű volt férfiak közt elhelyezkedni vagy esetleg furcsa volt a fogadtatás?

Nem vettem észre semmi furcsát. Bár engem szerencsére nem igazán foglalkoztat, hogy ki mit gondol rólam, de semmiképp sem rekesztettek ki. A magyar borbélykultúrában megfigyelhető volt az a tendencia, hogy a nőket teljesen kirekesztik a barber üzletekből. Számomra ez nagyon furcsa volt, külföldi utak során ilyet nem tapasztaltam sehol. Sőt kint örültek, hogy nőt látnak a szakmában. Az egész iparágat lazábban kezelik.

5. Miben nyilvánul ez meg?

Befogadóbb a közösség és nagy fókuszt kap a tudás megosztása. Itthon megtartjuk magunknak az újításainkat, hogy azt csak nálunk lehessen elsajátítani. A kinti szellemiség szerint osszuk meg, amink van és hozzuk ki belőle a legtöbbet!

6. Mit látsz még a hazai barbervilágban?

Szerencsére már itthon is egyre nagyobb a nyitottság és tapasztalom annak a könnyedségnek egy részét, amit kint is átélek. De a mai napig szeretek külföldön versenyezni. Számomra az az igazi „barber-feeling”. A mostani fiatal srácok igyekeznek jobban összefogni a csapatokat és könnyebben befogadnak új szakembereket. Ez lesz annak az útja, hogy hosszú távú együttműködések és őszinte kapcsolatok szülessenek a szakemberek között.

7. Te mennyit hoztál haza a kint szerzett tapasztalataidból?

Sokszor nyomaszt az, hogy itthon irigységalapú versengés van a szakmában, ez pedig nem egészséges. A külföldi utaimon ez a feszültség el tud múlni, itthon pedig próbálok ennek megfelelő teret adni a szalonban. Az a mottó, hogy mindenki úgy jó, ahogy van. Abban próbálok értéket közvetíteni a szakmában, ami számomra is fontos. Ezért jött létre például a The Barber On The Road, az ingyenes mentorprogramok vagy a borbélytábor. Ezeken a helyeken a szakemberek egymásért dolgoznak, teljesen mindegy, hogy ki honnan jön.

8. Örülök, hogy felhoztad ezeket a projekteket. Mit takarnak ezek pontosan?

Igyekszem elhívni olyan szakembereket, akik nem jártak még Magyarországon, de valami olyasmit képviselnek, amiről érdemes beszélni, amit érdemes megtanulni. Korábban szerettem volna egy kisbuszt barbershopként üzemeltetni és járni vele az országokat, találkozni a szakemberekkel. Vannak olyan helyek, ahol ez már működik, viszont óriási költségekkel és bonyodalmakkal jár. Ezt igyekszem most egy kicsit egyszerűbben megvalósítani ezekkel az összejövetelekkel.

A borbélytábor pedig évente egyszer kerül megrendezésre, jövő májusban kerül sor a harmadikra. Ide általában hívunk egy magyar és egy külföldi előadót is. Az egész képzés három napos: első nap ismerkedünk, a másik két nap pedig munkával telik, miközben próbálunk kapcsolódni egymáshoz.

9. A szakma leginkább a hajtetoválásokról ismert meg téged, most viszont azt mondtad, hogy nyitsz több irányba. Mennyire van még fókuszban a hajtetoválás?

Semennyire. Nagyon szerettem csinálni és élveztem, de rájöttem, hogy ez csak egy nagyon kis része a szakmának. Ehhez képest én szerettem volna látni az egészet. Elkezdtem nyitni a melírtechnikák és a Sassoon-hajvágások felé. Egy ideig feltöltött a hajtetoválás, de aztán belém hasított, hogy nem erről szól a szakma. Jelenleg kizárólag a szenvedélyt keresem: csak azt csinálom, ami elindít bennem valamit, azt viszont szenvedéllyel viszem végig.

10. Mik a jövőbeli terveid?

Most épp a versenyszervezésbe ástam bele magam. Szeretnék egy olyan versenyt létrehozni, amelyen nagy pénzösszeget lehet nyerni. Úgy érzem, hogy a szakmának nagy szüksége van arra, hogy létrejöjjön egy olyan verseny, ahol a nevezési díj sokszorosát vissza lehet nyerni. Két összetett kategóriát tűztem ki: egy férfi és egy női csoportot. Bár a kategória különálló, mégsem szeretném szétszedni a szakmát. Ez a verseny mind a fodrászoknak mind a borbélyoknak kitörési lehetőséget nyújt majd. Ha minden jól megy, jövőre összejöhet a verseny!

Fotók: Schneiker Lillu

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)