Rózsa Erzsébetet az alkalmi frizurák mestereként ismerhetjük, aki szembemegy a sztereotípiákkal és nyíltan rövid haj párti. Szerinte ennek a nőiességhez semmi köze. Karrierjéről és meglátásairól kérdeztük!

1. Miért választottad a fodrász pályát?

Amikor az ember elvégzi az általános iskolát, akkor nem tudja melyik az az életpálya, ami igazán tetszene neki. Én akkor, 14 évesen a fodrászat mellett döntöttem, de nem voltam tisztában vele, hogy mit takar, és mit rejt a szakma. Ma már nagyon sok információ elérhető a fiatalok számára, de akkor még nem tudtam, hogy mi fog inspirálni vagy motiválni engem. Ahogy szép lassan egyre jobban beleláttam a szakmába, úgy akartam egyre többet tanulni és nyitni minden újdonság felé.

Amikor elvégeztem az iskolát, akkor nem vállalkozóként, hanem KTSZ-ben dolgoztunk. A közös munkában örömünket leltük, üzletvezetői pozícióba is kerülhettem. Szerettem a sikerélményeket és azt, hogy szépet alkothattam. Egy fodrász számára fontos a napi szintű visszajelzés, abból is inspirálódhat.

2. Említed, hogy akkoriban még nem lehetett belelátni a szakmába. Jóleső érzés volt ez a titokzatosság?

Az éremnek két oldala van, hiszen mindenképpen el kellett kezdeni tanulni, ahhoz hogy kiderüljön, kinek való a szakma és kinek nem. Aki nem találta meg benne önmagát, annak nyilván ez egy kellemetlen élmény volt és tovább kellett lépnie.

3. Miben változott a szakma az évek során?

Amikor én tanultam, akkor mindenki a szakma egy-egy szeletét tanulta. Voltak férfifodrászok és női fodrászok. Most a tudás szétosztódik, elaprózódik, mert mindenből tanítanak, de csak egy keveset. Úgy érzem, hogy a mai gyerekek nem tudják átfogóan megtanulni a tananyagot.

4. Ennek kapcsán fontos lehet gondolkoznunk azon, hogy hol van a fodrászat a divatszakmák között. Bele kell látni a többibe is?

Egy fodrásznak más divatszakmákban is maximálisan tájékozottnak kell lennie. Különösen azoknak szükséges a széleskörű tudás, akik filmiparban vagy a bemutatók világában is szeretnének dolgozni, kipróbálni magukat. Át kell látni a divatot, a sminkelést, sőt a szépségipar történetét is.

5. Térjünk vissza a pályádhoz: az alkalmi frizurák mondhatjuk, hogy szakterületeddé váltak. Miért éppen ez az ágazat?

Fantasztikus érzés, amikor egy esküvő előtt látom, hogy boldog a menyasszony. Vagy egy estélyre készül fantasztikus ruhakölteményben. Hatalmas öröm és megtiszteltetés, amikor egy ilyen kompozícióhoz készíthetek frizurát. Öröm látni végeredményként, ahogy a hölgyek ragyognak. A mottóm a Schwarzkopf Professional-nél: a hölgyet széppé és még szebbé tenni. Számomra ez a legfontosabb.

6. Ha már szóba hoztad a brand-et: hogyan indult az együttműködés?

Amikor elkezdtem a szakmát egyéni vállalkozóként, döntenem kellett, hogy mivel szeretnék dolgozni. Csodálatos kolléganőm Kárpa Ilona volt akkor a Scwarzkopf Professional szakmai tanácsadója. Ő tartott egy képzést, szakmai alázata pedig magával ragadott. Egyre több oktatásra jártam, aztán pedig felkértek, hogy dolgozzak a Schwarzkopf Team-ben. A szerelem pedig azóta is tart, 30 éve már biztosan. Az alkalmi frizurák témakörében pedig magam is tartok oktatásokat.

7. A mottód, hogy a nőket széppé és még szebbé kell tenni. Manapság azonban még mindig beszélnünk kell a rövid haj és a nőiesség kapcsolatáról. Mit gondolsz erről?

Tévhit az, hogy a nő a hosszú hajtól nőies. A nőiesség belülről fakad: a személyiségből, a viselkedésből, az értékekből. A hajhossznak ehhez nincs köze. Vannak, akiknek jól áll a rövid haj, valakinek azonban nem. Egy rövid hajhoz jó fejforma kell, és sok más tényezőn is múlik ez. Azt, hogy csak a hosszú haj nőies, azt a férfiak találták ki.

8. Mennyire kell rá- vagy lebeszélni a vendégeket a rövid haj kapcsán?

Én mindig azt mondom – mivel rövid haj párti vagyok – hogy vágjuk le, kipróbálni megéri. Természetesen meg kell beszélni a vendéggel, hiszen vannak, akik ragaszkodnak a hosszú hajhoz. A fodrásznak egy irányt kell meghatároznia, ami alapján a vendég meghozhatja a végső döntést, akár kompromisszumok kötésével.

9. Alkalmi frizurák mennyire kivitelezhetők rövid hajból?

Nagyon is. Az alkalmi frizura nem csak a feltűzést és a kontyokat takarja. Gyönyörű hullámokat lehet készíteni, készíthetünk lesimított hajat is vagy akár laza hullámokat vagy fonatokat. Csak kreativitás kell hozzá. A ’20-30-as években a legtöbb nő rövid hajat viselt, amit szintén el lehetett készíteni alkalmi frizurának. A vendéget meg szoktam kérdezni, hogy mit fog viselni, milyen alkalomról van szó, megismerem a pontos körülményeket. Ezek ismeretében könnyebb egy ahhoz passzoló frizurát alkotni.

Azt látom, hogy a styling háttérbe szorult az utóbbi időben. Egy pontosan levágott haj biztosan kevesebb stylingot igényel, viszont egy alkalmi frizurát, vagy akár egy ahhoz készített hullámot karban kell tartani. Ehhez pedig fantázia kell.

10. Sokszor látunk Náray Tamás ruháiban. Mi a kötődés?

Merem azt mondani, hogy jó barátok vagyunk Tamással. Sokat dolgoztunk együtt, amíg Tamás itthon volt. A bemutatóin én készítettem a frizurákat. Fantasztikus volt a közös munka, hiszen Tamás maximalista, minden részletre odafigyel. Vannak elvárásai, de ebben a szakmában ez csak így működik. A végső csoda csak maximalizmussal érhető el. Tamás bemutatói bárhol megállnák a helyüket.

+1 - A maximalizmus tulajdonképpen talán meg is válaszolja az utolsó kérdést: mit tanácsolna a fodrászoknak, hogyan álljanak hozzá szakmájukhoz?

A fodrászoknak mindenképp azt mondanám, hogy a középszerűség bűn. A divat forgandó, folyamatosan tanulni és fejlődni kell. Én is tanulok mind a mai napig, idén is kint voltam a Salon International kiállításon. Mindig látunk új trendeket vagy éppen a régiek jönnek vissza új formában. Ezzel pedig nekünk is haladni kell, muszáj, hogy kövessük a trendeket és szeressük, becsüljük a szakmát. Alázat nélkül nem lehet végezni ezt a munkát.

Képek: Rózsa Erzsébet

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)