Rácz Böbi fodrász 25 évig dolgozott a Hajas-rendszerben, az utóbbi években már művészi vonalon is támogatta Hajas Lászlót. Bemutatókon, fashion show-kon, az Alternative Hair Show-n és tévés produkciókban, átalakítós műsorokban láthattuk munkáit, tehát majdnem mindent kipróbált pályája során, már csak egyvalami maradt hátra: egy saját szalon. Böbi a pandémia alatt jutott arra a gondolatra, hogy itt az ideje saját vállalkozásba kezdeni, és pontosan azt és úgy csinálni, amit szeretne. Vele beszélgettünk.

A kreativitás, művészet az egész családodban jelen volt. Ki, mivel és hogyan hatott rád?

Ez egy elég hosszú történet. Apukám fényképész és festőművészet volt saját műteremmel, ami nagyon menő volt a 80-as évek elején. Mi ugye pécsiek vagyunk, Pécsről származom. Apu nagyon sok kiállításra elvitt: szobrászat, formatervezés, minden, ami a művészeti irányokkal kapcsolatos. Emellett rengeteg ilyen témájú könyvünk volt, én ezek között nőttem fel, miközben a tesómmal állandóan rajzoltunk is. Nálunk a családban anyukám szeretett volna mindig fodrász lenni, de nem lehetett, ezért gyógyszerész lett belőle. Aztán persze, ahogy cseperedtünk, nekem elég sok minden volt az életemben: 8 évig komolyan néptáncoltam, ezért a suli után egyértelműnek tűnt, hogy a pécsi művészeti iskolában rajzra és táncra megyek. De az élet mást hozott, a szüleink elváltak és anyukám nagyon beteg lett. Ez éppen az én pályaválasztásamkor volt, amikor nála rákot diagnosztizáltak. Nem tudtuk, hogy meddig fog élni. Anyu egy napon azt mondta, hogy „Böbikém, szerintem a fodrászat az, amiből mindig meglesz a vajas kenyérre valód, úgyhogy azt válaszd”. Így visszatekintve ez egy kicsit kényszerpálya volt, hiszen én vittem tovább anyukám álmát.

És mi következett ezután?

1992-ben végeztem a fodrász suliban Pécsen, elkezdtem vállalati üzletben dolgozni. Kemény 5000 Ft-os havi fizetésem volt, ami akkor nem számított nagyon rossznak kezdőként. Volt egy elég komoly tragédiás időszak viszonylag a pályám elején. 19 éves voltam, mikor anyu meghalt, ő már nem látott fodrászként. Rá három évre apum is meghalt és tesóm is. Aztán egyedül maradtam.

Innen hogyan tudtál tovább lépni?

Gyakorlatilag a munkába temetkeztem. Váltottam és kitaláltam, hogy széket fogok bérelni, ami nagyon új volt akkoriban. Egy pillanat alatt rengeteg vendégem lett, mert valahogy mindig tudtam, hogy kinek mi áll jól. 1994 környékén havi 100.000 forintos fizetésem volt, bár a tudásom még nem volt ott, csak az ízlésem volt meg hozzá. A mi családunk a trendeket valahogy mindig nagyon ismerte. Anyukám a külföldi divatmagazinok ruháit varrta meg nekünk, tesóm már idejekorán breakelt, mielőtt ezt bárki csinálta volna itthon, apukám a fényképészettel és a művészet iránti rajongásával tűnt ki.

Hogyan figyelt fel rád a Hajas-rendszer?

1994 környékén volt egy verseny Pécsen, aminek Dudás Attila volt az egyik zsűritagja. Erre a megmérettetésre készítettem fel a tanulómat, aki egy kapcsolatnélküli (később kiderült) Sassoon frizurát vágott, amit egy külföldi divatmagazinból emeltünk át. A tanulóm megnyerte a versenyt és onnantól kezdve Ati egy éven át fűzött engem, hogy menjek a szalonjába dolgozni. Nekem akkor nagyon jó fizetésem volt és nem éreztem, hogy ebből alkalmazotti szituációba vissza kellene menni. Aztán beadtam a derekam, voltak olyan érvek, amivel engem meg tudott győzni. Azóta is hálás vagyok neki, mindent csak köszönni tudok.

Mik voltak ezek az érvek, amik meggyőztek, hogy ott a helyed?

Ültünk Attilával és kérdezte, hogy mennyi idő alatt vágok le egy hajat. Én büszkén mondtam, hogy 20-30 perc alatt megvagyok. Rám nézett és azt mondta, hogy ez náluk egy óra. Ezen eléggé elgondolkoztam és nagyon izgatott, hogy mi a francot lehet csinálni egy óra alatt a vendég fején, amikor én ez alatt két vendéget elkészítek. Persze arról is kérdezgetett, hogy milyen vendégkört szeretnék én magamnak hosszútávon, hová pozícionálom a munkámat egy kertvárosi üzletben széket bérelve… stb. Ez komolyabb gondolkodást és tervezést kívánt, mindemellett előre vetítette a biztonságot, ami az előzőekben elmeséltek miatt nekem nagyon fontos volt.

És mit kaptál a pécsi Hajasban?

Bekerültem egy olyan csapatba, akik a családom lettek. Rengeteg szakemberrel dolgoztunk az évek alatt, de mindig volt egy masszív mag, aki a pécsi Hajasban egymást inspirálva, egymást építve a szakma legnagyobb alázatosságával művészkedett.

Ez menő volt a városban?

Messzebbről indítok és úgy adom meg a választ, hogy érezd, mennyire is volt ez menő. Ez az egész 90-es évek környéke annyira izgalmas időszak volt. Ugye egy vidéki városról beszélünk, amin a beat korszak ott hagyta a pecsétjét, ennek eredménye egy masszív, erős, karakteres, művészi közeg. Ez tök érdekes, mintha mi kaptunk volna a szüleinktől egy plusz skillt. Mindeközben kinyílt a világ, érkeztek külföldről a magazinok, a hírek Londonból. Jöttek a VHS kazetták Hajas Lacitól, aki pedig nagyon szerencsés volt, mert megnyerte a Hajas Kupát, az maga is kimehetett személyesen Londonba. És ott volt egy áttörés. Merthogy mi az ott látottakat hazahoztuk és beültettük a pécsi pret a porter-ba, ami azért vicces, mert gyakorlatilag megkaptuk a haute couture-t Londonban, amit nyilván Sassoon-ék sem az utcára szántak, mi viszont ezzel nem törődve, ezt egy az egyben átültettük a pécsi mainstreambe. Ezáltal pedig az történt, hogy megváltoztattuk a pécsi emberek frizuraviseletét és ez elég hihetetlen, ha így visszagondolok. Valószínű a vendégeink érezhették rajtunk ezt a lelkesedést, hagytak minket alkotni, gyakorlatilag bármit csinálhattunk a fejükön. Nyilván mindenkit megcsapott az újdonság szele. Olyan lelkesedéssel tudtuk csinálni, átadni, beszélni róla, hogy egyszerűen már várták a vendégek, hogy mit hozunk haza Londonból. Ez egy csodás, termékeny időszak volt.

Ez az attitűd hogyan alakult napjainkban? Szerinted ezzel a szabadsággal bátrabbak vagy visszafogottabbak lettek a vendégek?

Azt látom, hogy ugyanolyan nyitottak, sőt. Mindent követnek, csak a nagy kínálatban elvesznek, így fodrászként újra ott lehetünk segítőként. A munkámat viszont nagyban könnyíti az, hogy a vendégek képpel érkeznek. Tudod mi a feltűnő? Valószínűleg a nagy számok törvénye alapján, de az a tapasztalatom, hogy a budapestieknek mintha kevesebb lenne az önbizalma, mint a Pécsieknek.

Hogyan kerültél fel Budapestre? Mikor hagytad el a Dudás-Hajas szalont?

Én nem hagytam el a pécsi Hajast. 2008 környékén megnyertem az Ínyenc édességek c. versenyt és akkor éreztem azt itt fent, hogy milyen támogató fodrász közeg van a fővárosban körülöttem. Az akkori párom amúgy is Budapesten élt, ezért hoztam egy döntést: kétlaki életet fogok élni kéthetes váltással. A Hajas-rendszeren belül a munkahelyem biztosított volt, erre megvolt a lehetőségem. A gond csak az volt, hogy Pécsen nagyon durván sok vendégem volt, Budapesten ugye akkor még senki és a vendégeim nem nagyon akartak elengedni. Aztán szép lassan beindult itt is minden és a gazdasági válság rákényszerített a két város közti döntésre: Budapesten maradtam.

Hajas Laci nagyon örült, hogy fent vagyok, gyorsan rám is tett mindent: TV, divatbemutató, backstage, fashion week, és még oktatásaim is indultak. Nagyon masszív, terhelt, mégis csodálatos szakmai időszak volt, amit csak köszönni tudok Lacinak, aki szinte mentorom volt. Rengeteget tanultam ekkor. Ő látta bennem azt a skillt, amit már említettem és szerintem tetszett neki ez a látásmód. Ráadásul van egy praktikus, gyakorlatias énem is, ami a művészivel jól párosítható: ennek köszönhető, hogy nem jövök zavarba akkor sem, ha TV-műsorban vagy színpadon beszélnem kell.

Hosszú évekig oszlopos tagja voltál az Alternative Hair Show Hajas csapatának, hogyan kerültél be oda, illetve milyen feladataid voltak?

Az AHS egy jótékonysági, önköltséges történet, amit Laci saját zsebből finanszíroz. Korábban minden évben 1-1 ember mehetett segíteni a szalonból, egyszer rám került a sor. Ez egy nagyon durván stresszes történet, ide show-t kell csinálni, szakmailag és emberileg kell ott lenni. Nagyon sok pénz és munka van benne, a világ legnagyobb fodrászaival kell egy backstage-ben dolgozni. Közben irányítani kell egy show-t, koreográfiát. Ezt Laci minden évben „fejben” egyedül csinálta végig, aztán jöttem én, aki ezt teljesen átláttam és nagyon jelen tudtam ebben lenni, minden részletében segítettem őt. Ennek köszönhetően elkezdett hozzám ragaszkodni. Gondolom az is tetszett neki, hogy nekem mindig jó kedvem van, a közös munka során „boldog energiákat” dobtam és kritikus is voltam, ez pedig Lacinak nagyon kellett mindig. Utána már mást nem hívott, csak engem és Dudás Attilát.

Milyen fajta kritikusság ez, ami benned van?

Nekem van egy folyamatosan lázadó, kritikus énem is, ami folyamatos vizsgálódásra kényszerít szakmailag. Ez segítheti a közös munka előrehaladását, a show művészeti tevékenységét. Tudod én voltam az, aki mindig mindent megkérdőjeleztem, tőlem jött az „éles”. Biztos, hogy jó ez a haj? Jók ezek a színek? Természetesen mindez a művészeti alkotás előre lendítése érdekében történt, ami egy jó kis fúzió tudott lenni.

Ez a kritikusság nevezhető lázadásnak is?

Igen, ez nálam abszolút innen jön. Nagyon sokat olvastam az 1970-es évek ellenlázadás kultúrájáról, amihez a pop-art is kapcsolódott. Egy időben annyira mélyen beleástam magam ebbe, hogy én is olyanná váltam. Alapvetően a művészeti irányzatok keltették fel az érdeklődésemet: Andy Warhol, David Bowie, Jean-Michel Basquiat, Kate Hering, Iggy Pop, Blondie és Madonna is ide tartozott. Ezek a művészek együtt lázadtak a kapitalizmus, a tömegtermelés, és a mainstream ellen. Kritizáltak mindent a munkáikon keresztül, ami engem olyannyira magával ragadott, hogy a 2003-as Visionary Awardsra beválogatott munkám is ezt ábrázolta. Büszke vagyok arra, hogy állandóan kritikát fogalmazok meg, mert a kritika pozitív aspektusát szeretném minden munkában erősíteni. Félreértés ne essék, a saját magam munkáját is kritizálom és ezt a vendégeknél is alkalmazom. Persze tudni kell a megfogalmazás módját, de ez szerintem nekem megy, mert a vendégeim mindig megköszönik az őszinteséget.

És ha valaki veled kapcsolatban fogalmaz meg kritikát, azt, hogy veszed?

Én imádom és szeretem rögtön dekódolni, ezért mindig meg is indokoltatom.

25 év után kiléptél a Hajas-kötelékből. Hogyan jutottál erre a döntésre?

Közben 47 évesen lettem (nevet). A váltás már pár éve bennem volt és a barátaim is pusholtak évek óta, hogy miért vagyok még mindig ott. De én mindig azt éreztem, hogy nem jött el az idő, nem akarok lépni. Soha nem voltam pénzorientált. Az, hogy tartozom valahová, sokkal fontosabb volt annál, minthogy többet keressek havonta. Plusz nekem ez az alkalmazotti viszony azért is volt jó, mert tudtam foglalkozni a művészkedéssel. Fürdőztem abban az élményben, hogy lerakom az ollót a műszak végén és akkor ott megszűnik a felelősségem. Több időm volt arra koncentrálni, hogy hogyan vágjak jobban hajat, elmerüljek egy hajvágásban.

Aztán jött a pandémia, és átgondoltam az életem, mit is szeretnék csinálni, ekkor mondtam fel Lacinál. Egy ideje már üzletvezetői szerepben is voltam az Erzsébet téri szalonban, ami rengeteg konfrontációval járt. Amikor valaki egy olyan rendszerben vezet üzletet, ami gyakorlatilag nem az övé, nem is az ő szabályai az irányadóak, akkor azt nem is tudja pont ezért betartatni maradéktalanul. Éreztem, hogy ha a karanténból az első hullám után visszamegyünk, akkor durván konfrontálódnom kell, amihez már nem volt energiám. Így nekem az utam a saját szalon lett, ahol egy régi álmom is folytatódhat, a fotózás. Mikor felkerültem Pestre, egy csapattal stúdiót béreltünk a Malom udvarban, ahol a magunk örömére művészkedtünk és fotóztunk. Azoknak az időknek már régen vége, de most a szalonban mindez folytatódhat.

„Egy megvalósult vízió, mely csapatunk, alkotó közösségünk álom munkahelye. Szinte kötelező felelősségvállalásunk a környezet védelme abban a szegmensben, ami a mi szakmánk, a fodrászat. Egy csodálatos organikus márka kapcsolódik szemléletünkhöz, az #autenticbeautyconcept.” – olvasható a szalonod oldalán. A környezetvédelem kérdése korábban is meghatározó volt életedben? Így kerültél kapcsolatba az Authentic Beauty Concept márkával is?

Engem már régóta frusztrál, ahogy látom, mennyi szemét kerül a kukába. Korábban megfogalmazódott egy 0 lábnyomot hagyó fodrászat a fejemben. Mindig tudtam, ha lesz egy saját üzletem, nem lehet azt, hogy én nem kezdem el karakteresen kommunikálni a világ felé a környezettudatosság fontosságát. A mi szakmánk egy szégyenteljes szegmense ebből a szempontból a világnak: az a hatalmas energiafelhasználás, hulladék termelés, szennyvízképzés. Én őszintén szégyellem ezért magam és nagyon szeretnék az irányba lépni, hogy ezen változtassunk. Így jött a márkaválasztásom is. Megtaláltam az Authentic Beauty Concept (ABC) márkát, ami az összes környezetvédelmi tanúsítványt megkapta és azt az eszmét képviseli, ami hozzám a legközelebb áll.

Mi tetszett meg neked ebben a márkában?

Az ABC üzenete nagyon az enyém. A környezetvédelmi felelősségvállalásuk nagyon szimpatikus. Valahogy többször jött velem szembe, hiszek ezekben a sorsszerűségekben. Itt nagyon nagy lendület van, a csapat frissülést, újulást szeretne, rajonganak az innovációkért. Bár ez is multi, de nagyon emberi. Plusz nekem fontos volt az is, hogy oktatási szerepet is kapjak. Szeretném a következő generációkat is segíteni, azzal, hogy hozzárakok a tudástárukhoz abból, amit a 30 év alatt megtapasztaltam. Itt a Henkelnél most indulnak novemberben a képzéseim, szabad kezet adnak mindenben. Ha mondok valamit, látom, hogy nagyon nyitott fülekre talál. Ezek azért fontos dolgok.

Milyen képzésekkel készülsz?

Az első az egy olyan képzés lesz, ami az élményalapú szolgáltatás és tanácsadás gazdasági viszonyait fejtegeti. Ez már egy meglévő képzése a Henkelnek, amit megkaptam, viszont megvan az a szabadságom, hogy átalakíthatom saját magamra. Az oktatáson a gyakorlatot helyezem majd előtérbe, ami a szalonban ugyan extra javakat hozhat, de a képzésem alapvetően nem az értékesítésről szól.

Nagyon fontos számodra a kapcsolódás. A Henkelnél megtaláltad az új családodat?

Tudod, ez mindig akkor derül ki, mikor évek múltán visszatekint az ember. Én most azt érzem, hogy újra nagyon a helyemen vagyok és azt csinálom, amire mindig is vágytam. (nevet)

SZÍVESEN MEGNÉZNÉD, MIT TUD ÁTADNI RÁCZ BÖBI A KÉPZÉSÉN? ITT TALÁLOD AZ OKTATÁSAIT:

Képek: Rácz Böbi