Meszlényiné Marika hosszú évek óta jelen van a szakmában. Folyamatosan vizsgáztat, tagja az MFKKE zsűrijének és kamarai kitüntetések sokaságával is rendelkezik.

1. Mi tetszett meg a fodrász szakmában?

Három éves voltam, amikor először levágtam a frufrumat. Egy balatoni nyaralásra készült a család, mindenki elment a fodrászhoz, engem viszont nem vittek. Talán ekkor jött az első impulzus a szakma irányából. Egyébként édesanyám sokat járt fodrászhoz, utána pedig mindig nagyon tetszett a frizurája és a hajlakk illata. Ha valaki jött hozzánk vendégségbe, azonnal fésülgetni kezdtem a haját.

Később aztán, a hatvanas években divatba jöttek a nagy kontyok és a tupírozott haj, amiket idősebb barátaim készítettek el nekem. Ekkor már komolyabban körvonalazódott bennem, hogy ebbe az irányba szeretnék mozdulni.

2. Mik voltak az első tapasztalataid a fodrászattal kapcsolatban?

Szegedre jártam, az akkori 626-os szakmunkásképző iskolába. Akkor még szerencsére a hároméves képzés létezett. Ez volt a valódi oktatás. Későbbi pályám során gyakran tapasztaltam, hogy azokból a tanulókból lett igazán jó szakember, akik három évig tanulták a szakmát.

Nagymágocson végeztem a gyakorlatot egy szövetkezeti üzletben. Ebben a szalonban sok jó fodrász volt, akik folyamatosan képezték magukat és jártak a balatonfüredi versenyekre. Ebben a faluban fodrásznak lenni presztízsnek számított. Mivel jó szakemberek dolgoztak itt, én ki tudtam választani közülük a legjobbakat, akiktől tanulni tudtam. Sokszor bent maradtam a kötelező idő után is maszekolni és gyakorolni.

Az iskola elvégzése után még dolgoztam Nagymágocson, de híre ment annak, hogy milyen munkát adok ki a kezeim közül, ezért átjártak hozzám például Fábiánsebestyénből és más környékbeli falvakból. De Fábiánsebestyénben például addig erősködtek, amíg már oda is eljártam hajat vágni. Rengeteget dolgoztam és nagyon sok helyről érkeztek a vendégeim.

3. Tanulókkal is foglalkoztál már ebben az időben?

1986-ban került hozzám az első tanuló Fábiánsebestyénből. Ő azután olyan ügyesen versenyzett, hogy a tanulók is elkezdtek özönleni hozzám. 1991-ben elköltöztem Hódmezővásárhelyre, de még visszajártam a falvakba dolgozni. Az új baráti és ismerősi köröm azonban szintén szeretett volna hozzám járni, így 1992-től Hódmezővásárhelyen dolgozom.

Sok iskolával kapcsolatba kerültem már a korai időkben: Szeged, Orosháza, Békéscsaba, Szarvas, Kiskunfélegyháza, Hódmezővásárhely. Minden iskolából voltak tanítványaim és sokat jártunk versenyre. Én magam nem vagyok versenyző alkat, de rengeteg tanulót vittem különböző megmérettetésekre. A Szakma Kiváló Tanulója versenyen több tanulóm is ért el dobogós helyezéseket, néhány évvel ezelőtt pedig Szöllősi-Vágó Évi tanulóm az Euroskills versenyen harmadik helyezett lett. Ez azért is nagy szó, mert magyar versenyző az Euroskills történetében még nem állt dobogós helyen.

4. Említetted, hogy a hároméves képzés volt az igazi. Mi hiányzik a mostani oktatásból?

Rövid az idő. Hiába mások a gyerekek, hiába tanulékonyak vagy fogékonyak, kevés az idő, amit a szakma megtanulásával töltenek. Rengetegféle képzési formában részt vettem az évek során. Azt sem tartom jónak, hogy már a tizedik osztályosok is járnak gyakorlatra. Mire kikerülnek az iskolából sajnos elfelejtik az alapokat. A tanulóimon - akikkel egyébként iskolai éveik alatt végig foglalkoztam - most látom azt, hogy kellene még egy év, amikor a megszerzett tudást begyakorolhatják.

5. A versenyzés terén is vannak változások?

Sok éve versenyzünk a tanulóimmal és szerencsére általában dobogós helyezéseket érünk el többek között Pécsett, Győrött, Kecskeméten és Balatonfüreden is. Most is készülünk a tanulóimmal hajvágás és konty megmérettetésre Miskolcon.

6. Milyennek látod a versenyek színvonalát?

A versenyek színvonala magas szintű és profi. A sok kritikával ellentétben, én jónak látom a versenyeket. A fodrászat szinte minden terén megmérettethetik magukat a tanulók. Egy tanulóverseny legyen életszerű, hogy a versenyző a tudását használni is tudja. Ha valaki igazán komolyan készül egy versenyre, azt kamatoztatni tudja majd a későbbiekben: több vendége, több bevétele lesz, és szebb munkák kerülnek ki a kezei közül.

7. A szakma összességében miben változott?

Ma már nem csak az oktatásokon lehet tanulni, hanem akár egy TikTok videóból is. Épp ezért lenne fontos, hogy ha valaki valamit nem tud, akkor legalább az interneten járjon utána. Csodálatos oktatóvideók érhetők el több platformon is. Aki már nem szeretne eljárni képzésekre, az igenis tegyen meg ennyit. Ezzel is sokat lehet fejlődni. Természetesen semmi sem pótolja azt, amikor az oktató lépésről lépésre magyaráz, megfogja a tanuló kezét és irányítja.

8. Van-e különbség fővárosi és vidéki fodrászat között például szakmaiságban, árazásban?

A minőség a fodrásztól függ. Vidéken is lehetnek, sőt vannak is igényes vendégek. Árazás tekintetében pedig a jó és igényes munkát mindenhol megfizetik, legyen az a főváros vagy egy kis falu. A lényeg az, hogy tökéletes munkákat kell kiadni a kezünkből. Sok fodrász azonban sajnos nem eléggé igényes. Próbálom a tanulóimmal is megértetni: lehet valaki egyszerű fodrász is, ha minőségi munkát ad ki a kezei közül. Természetesen szükség van a külsőségekre is, de sokan azt hiszik, hogy a fodrászat csupán néhány frizura elkészítéséből áll egy csilli-villi üzletben.

A szakmai változásért egyébként főleg a kevés oktatási idő okolható. Néhány évig nem volt jó az iskolai oktatás, a továbbképzésekre pedig sajnos kevesen áldoztak. Most szerencsére a képzések felvirágoznak. A jelenlegi fiatal fodrászokból jó szakemberek lesznek.

9. Milyen szakmai terveid, céljaid vannak még?

Ebből a szakmából nem lehet nyugdíjba menni. Sokszor játszom a gondolattal, de nem tudom magamat elképzelni állandóan otthon. Éppen ezért szeretném még néhány évig folytatni a szakmát. Nem tudok dönteni a tanulók és a vendégek között. Oktatni és dolgozni is imádok, így sajnos nehéz növelni a pihenés idejét. Ez tart engem fiatalosan, nem jut eszembe, hogy hatvankét éves vagyok. Mindenki jókedvű körülöttem, sok impulzus ér, harmincötnél nem érzem magam többnek! A vendégeim is ragaszkodnak hozzám, de muszáj lesz csökkentenem a szalonban töltött időt.

10. Mit tanácsolnál a fiatal fodrászoknak?

Az óriási szakmaszeretet elengedhetetlen. Másképp nem is lehet csinálni. Alázat is kell, hogy legyen, mind a szakma, mind a vendégek, mind önmagunk iránt. Ha pedig valaki magasabb szinten szeretné űzni a szakmát, akkor a folyamatos gyakorlás is szükséges.

Képek: Facebook

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)