Szabó Zita húsz évig dolgozott édesapja mellett fodrászként, most pedig fiával együtt űzi a szakmát. Elengedhetetlen, hogy egy hasonló fodrászdinasztiában megjelenjenek generációs különbségek akár a tudás, akár a tanulás, akár a kommunikáció terén. Erről kérdeztük Szabó Zitát.

Fodrászdinasztia – előnyök és hátrányok

Vannak, akik szerint fodrászdinasztiába születni több hátránnyal jár, mint előnnyel. Zita szerint azonban érdemes inkább a pozitív tulajdonságokat meglátni.

„Édesapám mindig ott volt, amikor szakmai segítségre volt szükségem. Ha sok volt a vendége, akkor segített abban is, hogy hozzám is jöjjenek, nekem is legyen pénzem.” – mesélte nekünk Szabó Zita.

A mesterfodrász azt is pozitívumként emelte ki, hogy napi szintű kapcsolatban lehetett az édesapjával több, mint húsz éven át. Természetesen így ez nem csak munkakapcsolat volt, hanem szorosabbá formálódhatott a családi kötelék is.

Hátrányként Szabó Zita inkább az elsajátított tudást és annak megszerzési folyamatát emelte ki. Az édesapja korosztálya még másképp tanulta és másképp is gyakorolta a szakmát, így amikor 2007-ben Zita megszerezte a mesterlevelét, kialakult egy tudásbéli különbség.

„Szakmailag elkezdtünk beleszólni egymás munkájába. De a fodrászdinasztia ennek ellenére is inkább előnyökkel jár, mint hátrányokkal.”

Zitának nem csak az édesapja, de a fia is fodrász. Bár válogatott kézilabdázó és korábban szóba sem jött a fodrász szakma, a pályaválasztáskor mégis erre esett a választás, hiszen a családban lehetősége volt megtanulni a mesterséget. Hogy a családi minták hogyan öröklődnek a szakmában, arról Zita így nyilatkozott:

„Ugyanazt teszem most, mint korábban édesapám. Igyekszem segíteni és figyelni a fiam munkáját, ha bármilyen problémája adódik tudom szakmailag segíteni. Ennek egyetlen hátránya, hogy a barátai közül néhányan a fejéhez vágják, hogy neki könnyű, mert az anyja megteremtette a munkáját. Én azonban rá ugyanolyan kollégaként tekintek, mint bárki másra.”

Generációs különbségek a szakmában: tanulás, tudás, gyakorlat

„Édesapám korosztályának nagyon szögletesen tanítottak meg bizonyos dolgokat, amiket mi már másképp tanultunk. Ami közös azonban, hogy mindkét generációba belenevelték a szakmai alázatot. Ez a mai generációból hiányzik. A megtanult formák és a kivitelezési technikák is megváltoztak, de a legnagyobb hiányosság a szakmai alázat.” – emelte ki Szabó Zita.

A tanulás folyamata is megváltozott az évek során. Az idősebb fodrászoknak nem állt módjában interneten tanulni, a mai generáció azonban már ebbe született. Adott esetben ez is vezethet kommunikációs vagy tudásbéli különbségekhez. Zita erről is beszélt nekünk:

„Amikor én tanultam a szakmát, a mestereim fogták a kezemet, ők tartották az eszközöket, amíg rá nem éreztem a mikéntjére. Ezt egy YouTube felvételnél nem lehet megtenni. Én ma is ezt csinálom: segítek a tanulóknak, fogom a kezüket, amíg nem tudják, hogyan kell mozdulnia az eszköznek.”

A mesterfodrásszal arról is beszélgettünk, hogy a továbbképzések terén is vannak hiányosságok. Az alapok megtanulása után Zita tapasztalatai szerint tízből csupán két tanuló jár továbbképzésekre. Sokan mégsem ezt a szakmát választják, vagy éppen nincs meg az idő, pénz vagy elhatározás a továbbképzésekhez. Zita szerint azonban szükség van ezekre, hiszen az anyagok és a technológiák folyamatosan változnak, ő maga is szinte újratanulta a szakmát:

„Korábban férfi fodrászüzletben dolgoztam. A saját üzletemet 5-6 éve nyitottam, addig azonban nem festettem, melíroztam. Fel kellett vennem a ritmust, a fodrásziskolában tanultakat át kellett ismételnek, amihez rengeteg képzésre volt szükség. Meg kellett tanulnom festeni, melírt és balayage-t készíteni illetve kontyot fésülni.”

A mesterfodrász szerint ez az újrakezdés szükséges és jó volt, azt is kiemelte azonban, hogy a szalonban dolgozó tanulók már túllépték az ő tudását, mint ahogy annak idején ez Zita és az édesapja között is megtörtént. A technikák és az oktatás folyamatosan fejlődik, így ez a jelenség elkerülhetetlen. Így alakulhat ki az is, hogy egy idősebb fodrász is könnyedén tanulhat a fiatalabbaktól is.

Generációk harca a szolgáltatásban

A szakma egy másik sarkalatos pontja, hogy a fodrászat esetében nem csak hajvágásról és hajfestésről, hanem egy komplett szolgáltatásról van szó. Ez a vendég fogadásával kezdődik és egészen addig tart, amíg a vendég ki nem lép az üzletből. Zitát arról is kérdeztük, hogy ebben milyen generációs különbségek fedezhetők fel:

„Amikor tanuló voltam, vendég jelenlétében nem ülhettem le. Előbb fel kellett pattannom a székből, mint hogy a vendég belép az üzletbe. A vendégeket nem tegezhettem, még akkor sem ha fiatal. Ez mára megváltozott: a tanulók szinte mindenkivel tegező viszonyban vannak. Bennem azonban még ott van a régimódi szokás, szólok a tanulóimnak, hogy csak akkor tegezhetik a vendéget, ha az megengedte.”

A generációs különbségek sokszor nehezen feloldhatók. Megoldásuk nem mindig egyszerű, nyitottság kell hozzá minden érintett felől:

„A tanulók rámszólnak – persze viccesen – ha már túl régimódi vagyok. Igyekszem én is formálódni, elengedni a rossz berögződéseket.”

Szalonfotó: Szabó Zita Facebook

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)