Legújabb interjúnkban egy fiatal, de annál tehetségesebb fodrászt kérdeztünk szakmai életútjáról, ami már önmagában is hihetetlenül izgalmas. Gianmarco Catapano neve már biztosan ismerősen cseng, hiszen olyan világmárkákkal dolgozott együtt, mint a Trevor Sorbie vagy a Mazella&Palmer. Hogyan jutott el idáig, és jelenleg milyen újabb kihívások előtt áll? A vele készített beszélgetésből most mindent megtudhatsz!

Olaszország, Magyarország és az Egyesült Királyság is az életed része. Mesélsz kérlek arról, hogy rád nézve mit is jelent pontosan ez a hármas?

Félig olasz, félig pedig olasz származású vagyok. Anyukám Magyarországról, Budapestről származik, apukám pedig Olaszországból, Nápolyból, de ettől függetlenül már körülbelül 8 éve Londonban élek. Életem legnagyobb részét Magyarországon töltöttem, 18 évesen költöztem ki Olaszországba.

Hol “kapott el” a fodrászat iránti szenvedély, hol tanultad a szakmádat?

Igazából Magyarországon “kapott el” a szenvedély. (nevet) Eleinte saját magamnak vágtam a hajamat, majd az osztálytársaimnak és a testvéreimnek. Ezután éreztem úgy, hogy tetszik a fodrászat, szeretném megpróbálni, és lehetőleg profi módon megtanulni. Akkor döntöttem úgy, hogy Olaszországba költözök, mert úgy gondoltam, hogy ott jobban el tudom sajátítani ezt a szakmát. Amint leérettségiztem, ki is utaztam, így a fodrászat 18 évesen került igazán a látóterembe.

Milyenek voltak az olasz képzések a hazai oktatásokhoz képest? Van erről tapasztalatod?

Igen, van tapasztalatom, ugyanis hazai oktatásokon is részt vettem. Miután belevágtam a szakmába, a tanulói időszakomat egy nagyon jó olasz szalonban töltöttem, de egy olyan helyről beszélünk, ahol nem egy megfelelően kiépített rendszer mellett zajlott az oktatás. Odakint úgy működik – leginkább itt Olaszország déli részéről beszélek -, hogy a fodrásztanulók 14-15 évesen iskola után, vagy hétvégente bejárnak a szalonokba segíteni, dolgozni, “nézni és látni”. Szépen lassan haladsz is előre, de ezzel a legnagyobb baj, hogy te állandóan csak megfigyelsz, és beletelik akár 5-6 évbe is, mire hajat vághatsz. Én például nem szerettem volna ennyit várni, úgyhogy hazajöttem Magyarországra, és Arató Krisztiánnál kezdtem el tanulni. Ezek után végeztem el az első OKJ-s képzésemet is, úgyhogy gyakorlatilag nekem csak magyar papírom van arról, hogy fodrász szakember vagyok.

Arató Krisztián mellett versenyeztél is?

Igen, versenyeztem nála, miután elvégeztem az OKJ-s képzést. Először csak Magyarországon, de később a világbajnokságon is indultam. Férfi hajvágás és szárítás kategóriában csapatban harmadikok lettünk. Ettől függetlenül én nem folytattam a versenyzést, ebben az időszakban is maximum 3-4 megmérettetésen vettem részt. Krisztián szalonjában körülbelül másfél évet töltöttem – ahol együtt dolgozott velem a legjobb barátom, Tamás (Megyeri Tamás, aki jelenleg a Palmer&Company International oktatási vezetője – a szerk.) is -, akivel végül együtt költöztünk ki Londonba.

Az eddig felsorolt események között hatalmas lépcsőfokok vannak, szerintem ehhez rengeteg bátorság szükséges. Hogyan jött az elhatározás, hogy csak fogod magad és kiköltözöl Londonba?

Úgy voltam vele, hogy jól esne valami változás. London a következőképpen került a látókörömbe, két dolgot néztem: az egyik az volt, hogy szerettem volna rendesen megtanulni az angol nyelvet, a másik pedig, hogy tudtam azt, hogy Londonban van gyakorlatilag a fodrász szakmának a szíve. Ez a két dolog akkor elég volt, hogy úgy gondoljam, útnak indulok. Karda Csaba ismerősöm szalonjában azonnal el tudtam helyezkedni. Nagyon szerettem, mert a nyelvtudásom is fejlődött, és a fodrász karrierem is beindult.

A külföldi vendégek hogyan fogadtak? Ha szinte a nulláról kezded a szakmádat, és azonnal bekerülsz egy másik kultúrába, akkor ilyenkor hogyan érdemes karriert építeni?

Az a helyzet, hogy minden kezdet nehéz. Nekem az volt a szerencsém, hogy a szalon rengeteg vendéget hozott. Ekkor még nem beszéltem angolul, így az első pár hónapban a kollégák tolmácsoltak nekem, végül 2-3 hónap elég volt ahhoz, hogy egy-egy témakörről már tudjak beszélni. Persze, amikor komolyabb dolgokról is szó esett, akkor mindig volt egy kis “utánérzés” (nevet), de azon kívül ez egy jó tanulóidőszak volt. Ha ennek ellenére is normálisan kezeled a vendégeidet, akkor egy rosszabb nyelvtudás mellett is megértenek majd. Emellett pedig azt is érdemes észben tartani, hogy Londonba rengetegen csak kiköltöznek – akik szintén nem biztos, hogy tökéletesen kommunikálnak -, ezért a közeg sokkal megértőbb.

Történt veled olyan, amire úgy tekintesz vissza, hogy kifejezetten nehéz volt megoldani?

Igen, a legelején voltak ilyenek. Ahogyan említettem is, kezdőként érkeztem ki Londonba, hiszen az OKJ-s képzés után, csupán pár hónapot dolgoztam. A festéssel például akadtak nehézségeim, mert úgy, hogy előtte maximum négyszer csináltam teljes melírt az életemben, ott azonnal igény volt erre. Ez nekem beletelt 3,5-4 órába, mire úgy sikerült, ahogy azt én is szerettem volna. Ez azonban szerintem mind csak tapasztalat – minél többet csinálod, annál többet fejlődsz -, de igen, ebből adódtak nehézségeim. Viszont úgy gondolom, hogy ezek az időszakok átvészelhetők.

A legtöbben tudják rólad, hogy a Mazella&Palmer-nél dolgoztál. Meséld el kérlek, hogy hogyan vezetett az út idáig!

Mielőtt bekerültem volna a Mazella&Palmer-hez, szintén egy nagyon jó cégnél, a Trevor Sorbie-nál dolgoztam. Ez úgy adódott, hogy Csaba szalonjában én már felismertem azt a vágyat, hogy szeretnék egy jó hajvágó tréningen részt venni – és ahogy napjainkban is -, Trevoréknál erre már akkor is lehetőség volt, ráadásul kifejezetten magas színvonalon. Ezen túl akkoriban az egyik legnagyobb szakmai példaképem, Angelo Seminara volt a cég művészeti igazgatója, úgyhogy úgy szerveztem, hogy jelentkezek egy asszisztensi állásra, amiről tudtam, hogyha felvesznek, akkor mellette nívós oktatásokon is részt vehetek. Végül megkaptam az asszisztensi állást, és végigcsináltam a tréninget, amit egy teszt zárt. Itt Trevor-nak kellett megmutatnom tudásomat 12 modellen keresztül, a klasszikus hajvágásoktól kezdve, egészen a kreatívokig. Sikerült megcsinálnom, így kerültem igazán a cég életébe. Ekkor már tudtam, hogy szeretnék oktatni, úgyhogy ehhez is elvégeztem egy vizsgát. A Mazella&Palmer-t ekkor már nagyon rég ismertem, úgyhogy úgy gondoltam, hogy ez jelenthetné számomra a továbblépést.

Mennyi időt töltöttél Trevor Sorbie-nál?

Négy évet töltöttem náluk, ami alatt a művészi csapatnak a fiatalabb rétegébe be is kerültem. Ekkor nagyon sok fotózásnál asszisztáltam, de az egyik legnagyobb lehetőség akkor is az volt, amikor Angelo Seminara-nak segíthettem. Négy év elteltével több lehetőségem is adódott, hogy merre induljak tovább, sokáig úgy nézett ki, hogy szintén a Trevor Sorbie által, Sanghajban, a brand saját akadémiáján fogok oktatni. Időközben viszont felvásárolták a céget, és ezért megváltozott a véleményem. A vállalat menedzsere ugyanis felhívta a figyelmemet arra, hogy a felvásárlásnak olyan következményei lehetnek, mint a kontroll hiánya. Ekkoriban a Mazella&Palmer cég épp embereket keresett, mire a legjobb barátom, Tamás mondta, hogy ő leadja az önéletrajzát. Végül én is így tettem, majd felvettek. A cég akkor nyitotta az első szalonját, ezért keresték a munkatársakat, de én már az interjúra is úgy mentem el, hogy az eredeti célom az oktatás.

Mi volt az első képzési felkérésed?

Akkor kaptam először oktatási lehetőséget, amikor Palmeréknek feltűnt, hogy folyamatosan, és minden egyes képzésen ott vagyok. Az első alkalommal egy 10-12 fős csapatnak tartottam egy másfél órás elméleti tréninget, onnantól kezdve viszont beindult a gépezet. Egy hónapon belül néha 3-4 alkalommal is oktathattam.

Volt olyan pillanat számodra, amikor rádöbbentél, hogy a Mazella&Palmer oktatója vagy, vagy ez idővel természetes lett számodra?

Mielőtt jelentkezel egy ilyen helyre, akkor azt gondolod, hogy “úristen, ezek a szakemberek félistenek, olyan helyre megyek, ahova be sem merném tenni a lábamat, nem még, hogy beszéljek is velük”. Ahogy azonban telik az idő, ez egyre természetesebbé válik. Az elején én is úgy éreztem, hogy mennyire jó az, amit csinálok, de amint egyre jobban mentek a dolgok, “belekényelmesedtem”, és természetessé vált, pont annyira, mintha meginnál egy pohár vizet. (nevet) Ezzel nem azt mondom, hogy nincs meg a félelem, ami arra sarkall, hogy mindig megüss egy szintet, de megszokod, és ilyenkor már nem az kavarog benned, hogy milyen jó, hogy végre itt tartasz. Ez pont ugyanolyan, mint amikor elmész egy nagyon jó étterembe, de mert nagyon szereted, egyre többet jársz oda, aminek az eredménye, hogy rendszeressé válik, és végül csak azon kapod magad, hogy ez az étterem a “te részed”, hogy “ez is te vagy”.

Ettől függetlenül mindig nagyon tetszett, amit a Mazella&Palmer-nél csináltam, az oktatást mindig is jobban szerettem, mint a szalonmunkát, mert sokkal változatosabb és sokkal többet lehet utazni. Nem is olyan rég számolgattam, hogy csak a tavalyi évben, 6 hónapon belül jártam például Lengyelországban, Párizsban, Írországban, Torontóban, Svájcban – szinte havonta utaztam új helyekre.

Ez elég klassz. Mit gondolsz, szakmailag rajtad mennyit fejlesztett ez az oktatói időszak?

Szerintem az oktatásban több dolog is van, ami fejleszt téged. Az egyik az, hogy megtanulsz nagyon jól hajat vágni, az alapvető technikáktól kezdve egészen a kreatívig. Minél többet tudsz, annál nyitottabban gondolkodsz arról, hogy mit lehetne csinálni és kipróbálni. A sokrétű tudás egy hatalmas fantáziavilágot feltételez – még akkor is, hogyha csak az alapokról beszélünk -, hiszen nem mindegy, hogy ezeket az alapokat, hogyan teszed össze, és hogyan variálod! A másik része pedig az, hogy megtanulsz kiállni az emberek elé, amivel már a kommunikációs készséged is fejlődik. A szakmai utam fénypontja volt például, amikor Bécsben 3000 ember előtt léptünk fel, nagyon szeretem ezt a fajta adrenalinlöketet. Mindezek mellett megtanulod átadni a tudásodat, és elsajátítod azt a képességet, hogy hogyan tudsz segíteni másoknak. Látod a gyengepontokat, és te végig azon dolgozol, hogy ezeken a területeken biztosabbá tedd a fodrászokat. A fodrász oktatás szerintem egy nagyon összetett dolog, itt soha nem csak a hajvágásról van szó.

Te is tanulsz az oktatásaidra érkező szakemberektől?

Persze, nagyon sokat, hiszen különböző emberek jönnek a képzésre. Vannak, akik például még sosem vágtak hajat az életükben, mert leginkább coloristként tevékenykedtek, és vannak, akik például tudnak hajat vágni, de mégis inkább az alkalmi frizurakészítés az erősségük. Tehát sokféle emberrel találkozom, akik egytől-egyig másképp dolgoznak, ez pedig egyre nyitottabbá tesz, hiszen soha nem csak egy végkimenetel létezik.

Szerinted menő dolog oktatónak lenni?

Igen, szerintem nagyon jó. Úgy gondolom, hogy ez azoknak az embereknek tetszik igazán, akik szeretik a tudásukat átadni, illetve, akiknek nincs gondjuk azzal, hogy emberek között legyenek. Habár nem szeretem ezt a szót használni, azt mondanám, hogy cool! (nevet)

Ha ennyire cool volt a Mazella&Palmer-nél dolgozni, akkor miért váltottál?

Azért váltottam, mert a Mazella&Palmer mint cég, a koronavírus miatt lezárta a szalonját, 3-4 hónapig szünetelt, és már nem is nyit ki újra. Hosszú távú terveim között egyébként is az szerepelt, hogy hazajövök Magyarországra, megnyitom a saját szalonomat, miközben a Mazella&Palmer-rel együttműködve továbbra is oktatok. Időközben viszont érkezett egy kihagyhatatlan felkérés – amiről most még sokat nem beszélhetek –, de annyit elárulok, hogy Angelo Seminara csapatában fogok dolgozni. Ez számomra egy hatalmas lehetőség, és miatta döntöttem úgy, hogy inkább maradok Londonban. Emellett az Urban Retreat szalonban kezdek magánvállalkozóként egy egészen jó pozícióban.

Mit takar ez az “egész jó pozíció”?

Úgy tűnik, hogy oktatásokat fogok tartani az ott dolgozó fodrászoknak, illetve más kreatív dolgokban is részt veszek majd. Ahogyan mondtam, itt magánvállalkozóként fogok tevékenykedni, úgyhogy valójában a beosztásom úgy lesz, ahogy nekem tetszik. Az Angelóval tervezett kreatív vonal egyelőre még nem ide tartozik.

Angelo most váltott márkát, ezt korábban mi is megírtuk. Jól sejtem, hogy ahhoz kapcsolható a kihagyhatatlan felkérés?

Igen-igen, most a Goldwell-lel kezdett el dolgozni. Nekik most lesz egy új kollekciójuk, aminek a fotózásán már én is részt vettem. Angelo csapatában van egy asszisztens, aki mindenhová elkíséri, illetve egy colorist szakembert tart még maga mellett, ide fogok bekerülni én is.

Izgalmasan hangzik. Ebből mikorra lesz “valami”?

Nem olyan sokára, elvileg egy pár hét múlva már jobban látjuk egyben a terveinket. (nevet) Ez azonban természetesen egy kicsit hosszabb kimenetelű történet, főleg a koronavírus miatt gondolom, ugyanis vannak olyan céljaink, amiket most még valószínűleg nem lehet megszervezni. Reméljük, hogy lassan minden mehet a “régi-új” kerékvágásban tovább.

Angelóval milyen együtt dolgozni? Ezt azért kérdezem, mert kívülről mi is azt látjuk, hogy ő is egy „félisten”, egy szakmai nonplusz ultra.

Én nagyon bírom, nagyon jó fej, de elég érdekes, mert ő egy igazi művész. Itt arra gondolok, hogy vele nem lehet úgy végigmenni az utcán, hogy ne állna meg tíz lakás vagy épület mellett. Mindent megnéz és megfigyel folyamatosan, hiszen egy nagyon kreatív ember, egyszerűen nem is lehet leírni. Ő tényleg egy zseni, rá talán nem is lehet azt mondani, hogy egy tipikus fodrász, mert Angelo gyakorlatilag “minden”: fodrász, művész, feltaláló, olyan, mintha egy Michelangelóról beszélgetnénk, csak a hajakkal kapcsolatban.

Szerintem ezzel a gondolattal ez egész fodrász szakma egyetért. Igazán jó helyre kerülsz.

Igen, meglátjuk, hogy hogyan alakulnak a dolgok. Egyelőre én is kíváncsi vagyok, hiszen még nagyon a kezdeteknél járunk, de a következő hat hónap biztosan nagyon izgalmas lesz.

Nézd meg az eredeti videóinterjúnkat is:

Kíváncsi vagy a továbbiakra? Kövesd Gianmarco-t Instagramon:

https://www.instagram.com/gianmarco.catapano/

Átirat: Fodrászinfó