Massimo Morello “természetes élőhelye” a backstage. A legnagyobb fashion week események vezető fodrásza, a KEVIN.MURPHY család oszlopos tagja. Először Berlinben, a FAST.FORWARD-on láttuk színpadon testközelből, most pedig Budapestre is ellátogatott. Az újbóli találkozás alkalmával egy hosszabb beszélgetésre is maradt időnk – vele készített interjúnk következik.

Fodrászcsaládban nőttél fel: pontosan kik voltak fodrászok a felmenőid között?

A nagyapám volt az első, aki borbély és férfi fodrász volt. Őt követte az apukám. Ő női fodrászként dolgozik a mai napig. A kezdetekben édesanyám is vele dolgozott. Aztán felnőve, én is úgy döntöttem, hogy fodrász leszek.

Az édesapád szerette volna, hogy fodrász legyél?

Soha nem mondta nekem, hogy válasszam ezt a hivatást. Magamtól találtam ki, majd a bátyám is ezt az utat választotta. Nálunk mindenki fodrász volt, kivéve a nagymamámat. Ő gondoskodott rólunk.

A nagyapám – mint a helyi olasz borbélyok akkoriban, – az üzletét a családi házunkban nyitotta meg. A konyha melletti helyiség a szalon volt. Ez tipikus olasz sajátosság volt. Aztán az apám az első szalonját 300 méterre onnan, az út túloldalán nyitotta meg, ahol nyolc évig dolgoztunk együtt.

2001-ben New Yorkba kellett volna költöznöm, de akkor történt az ikertorony-baleset. Emlékszel, a 9/11. Nos, a történtek után nem költöztem oda. Ez egy fordulópont volt az én életemben is. Azon gondolkoztam, hogy most mit csináljak? Arra jutottam, hogy nyitok egy szalont Olaszországban, ekkor 20 éves voltam. Majd egy évvel később nyitottam még egyet. Ezeket négy évig üzemeltettem. Aztán úgy döntöttem, hogy Sydneybe költözöm, és mindent hátrahagyva Ausztráliába mentem, ahol aztán nyolc évig maradtam.

Te vagy az első a családban, aki fodrászként világhírnévre tett szert?

A világhírű, talán túl nagy szó, de mindenesetre, köszönöm. Sokat utazom, az biztos, apám is rengeteget utazott. Ő, mivel a Framesi kreatív csapatának tagja volt és színpadi munkát végzett, főleg Olaszországban és más európai városokban járt. Emellett a szalonban is dolgozott. Ha úgy tetszik, apám kezdte a színpadi, bemutatós vonalat, amit én magasabb szintre emeltem.

Hogyan és mikor ismerted meg a KEVIN.MURPHY márkát?

Sydneyben történt. Akkor egy szalonban dolgoztam menedzserként, ahol az egyik dolgom az volt, hogy eldöntsem, melyik terméket használjuk a fodrász szalonban. Azt tudni kell, hogy Sydney-ben, minden, ami olasz, az egzotikusnak számít. Éppen ezért az Alfaparf olasz márkával dolgoztam, ami számomra rendben volt… egészen addig, amíg meg nem ismertem a KEVIN.MURPHY-t, amibe teljesen beleszerettem.

Ez pedig úgy történt, hogy először egy kirakat fogott meg. A munkahelyemre a sydneyi Taylor Square-en jártam nap mint nap a kis Vespámmal, mikor megláttam egy képet, amire még most is emlékszem: lila háttér és egy szeplős lány, akinek a haja, a rézszínű hajtincsei röpködnek. Elképesztő volt. Ez a hely az egyik disztribútor akadémiája volt, ahol több, más terméket is forgalmaztak.

Szóval, bekopogtam az ajtón és rögtön a termékről kérdeztem őket. Elmesélték, hogy ez a brand három éve született, és hétfőn lehetőségem lesz jobban megismerni, ha visszajövök. Természetesen visszamentem. Ekkor Nathan Gorman fogadott, aki jelenleg a KEVIN.MURPHY igazgatója – a HEAD.MASTER -, mostanra pedig az én mentorom. Ő volt az, aki megmutatta először a márkát és rögtön meg is szerettette velem. Így kerültem kapcsolatba a KEVIN.MURPHY-vel.

Mi tetszett meg a márkában?

A flakonok formája, majd a termékek illata ragadta meg először a figyelmem. Aztán elkezdtem velük dolgozni, és el voltam ájulva a haj textúrájától, attól, hogy nem zsírosodott, nem nehezedett el.

Ez volt az első benyomásom a brandről. 2010-ről beszélünk, és életemben először a KEVIN.MURPHY dobozra nyomtatva láttam QR-kódot. Éreztem, hogy ez valami úttörő dolog, de itt szembesültem ilyesmivel először. Aztán láttam, ahogy Kevin varrja a hajat, és le voltam nyűgözve. Ekkor én még csak hullámcsatot használtam, ilyet korábban még nem láttam. Aztán ott voltak azok menő rockabilly srácok, tetoválással, és azt gondoltam, hogy ez, összességében, nagyon menő márka.

Mindennek tetejében a termékek előállítása a lehető leginkább környezetbarát volt, már azokban az években is figyeltek erre. Egyszerűen imádtam. Érdekes, hiszen most 2022-ben, azaz 12 év elteltével már minden márka arról beszél, hogy mi az, hogy szulfátmentes, parabénmentes, és hogy miért fontos a környezettudatosság. Na de akkor még senkitől nem lehetett ezt hallani. Ekkor mutattak rá arra is, hogy a flakonok formája nemcsak azért ilyen kialakítású, mert jól néz ki, hanem azért is, mert az adott mennyiségű csomagolóanyag így a legnagyobb térfogatú, ezáltal csökkenthető a műanyagfelhasználás.

Hogyan indult el a karriered a KEVIN.MURPHY-nél?

Az ismerkedés után 3-4 hónappal már annyira elmélyedtem a márkában, hogy náluk kezdtem el dolgozni. A képzés egy részét Ausztráliában, másik részét Olaszországban végeztem el, aztán Palma de Mallorcán szereztem meg a KEY minősítést. (A KEVIN.MURPHY trénereit KEY-nek hívják. – a szerk.)

Ezt követően a családunk úgy döntött, hogy visszaköltözünk Európába, mert a feleségemnek Olaszországban volt egy vállalkozása. Ezt megtettük, én meg ezzel egyidőben elkezdtem utazgatni a márkával. A következő állomás Svédország volt, ahol részt vettem az első TRAIN.ME tanfolyamon, ami gyakorlatilag egy kollekciós oktatás.

Érdekesség, hogy ez egyben a márkának is az első TRAIN.ME tanfolyama volt, fantasztikus érzés, hogy meghívtak ide. Ekkor csupán 20 tag volt még, összesen 17 országból. Ez a KEVIN.MURPHY márka történetének elején volt, itt kaptam meg a GOLD.KEY minősítést.

Ezután volt egy show a londoni Salon International rendezvényen, ahová mindannyiunkat meghívtak, hogy dolgozzunk a backstage-ben. Itt találkoztam először személyesen Kevinnel.

Hogyan lettél a KEVIN.MURPHY STYLE.MASTER-e?

Rengeteg munka után kértek fel a STYLE.MASTER pozícióra, ami Európában gyakorlatilag akkor még nem is létezett. STYLE.MASTER-ként alapvetően már márkának dolgozol, és nem a forgalmazónak. Nagyon boldog voltam, és egyben megrémített a felkérés, mert arra gondoltam, mi van, ha nem tudom megcsinálni? Erre azt mondták, a munkáim alapján: “Te vagy a megfelelő ember”. Így lettem hát STYLE.MASTER.

Milyen együtt dolgozni Kevinnel?

Mellette egy teljesen új munkamódszert tanultam meg. Számomra Kevin egyik legfontosabb erénye, hogy amikor dolgozik, nagyon nyugodt. Az a gyengédség pedig, ahogyan a hajakhoz nyúl, az egyszerűen lenyűgöző. A mai napig ő az, aki felnyitja a szemem az újításaival. Kevinnel dolgozva egyrészt technikai készségeket tanultam, másrészt elkezdtem editorial szemmel látni a hajat. Mert amíg a szalonban, a vendégekkel való munka nagyon meghatározott, gyakorlatilag kéréseket teljesítesz, addig az editorial feladat önálló, alkotó munkára épül: mindent te építesz fel, mindent a következő szintre tudsz emelni.

Kevin egy nagyon tehetséges művész, ugyanakkor nagyon félénk is. Olyan víziója, egyéni látásmódja van a hajakkal kapcsolatban, amilyen, véleményem szerint, senki másnak nincsen – ez minden munkáján érződik. Kiváltságosnak érzem magam, mert a közvetlen köréhez tartozom. Úgy értem, láthatom őt, az igazi énjét és az igazi személyiségét, mert ilyen értelemben nagyon kis csoport vagyunk. Talán a szakmából tízen vagyunk körülötte, akik igazán ismerjük őt.

Tudod én is meg voltam szeppenve az első találkozáskor, mint szerintem mindenki más. Amikor egy olyan emberrel kezdesz el dolgozni, mint Kevin, azt érzed: “Ó, Istenem, velem szemben van ez a fickó.” De ma már úgy tekintünk Kevinre, mint egy srácra közülünk. Elkészít egy frizurát, kikéri a véleményünket, és szereti, mikor őszintén elmondjuk, ha mi ezt esetleg másképp csinálnánk. És látod rajta, hogy tényleg örül ennek, mert közben érzi, hogy védve van, hiszen mi jól ismerjük őt.

Úgy tudom, hogy állandóan utazol a munkád miatt, mivel bemutatókon és divatheteken dolgozol. Valószínűleg nehéz elképzelni ezt a világot annak, aki kizárólag szalonfodrász. Mesélnél nekünk a divat világáról? Mi a munkád célja?

A divat világa nagyon kicsi. Azért vagyok ebben a szakmában, mert lehetővé teszi számomra, hogy kreatív legyek. Olyan frizurákat készíthetek, amiket a szalonban nem szokás. A divatheteket nagyon szeretem, mert a divathéten, a helyzetből adódóan nem lehet Photoshopot használni. Minden tiszta, eredeti, valós. Azt látják, amit a kezeddel csinálsz.

A munkakörömbe három dolog tartozik. Az egyik az, hogy rengeteg divathéten veszek részt. Ezeken vagy jelen vagyok, és én rendezem a show-t, vagy néha, ha nem tudok részt venni személyesen, akkor a backstage munkát szervezem. Kommunikálok a tervezőkkel, egyeztetem a frizurákat. Másodszor: a Budapest Hair Show-hoz hasonló műsorokat állítok össze a színpadon, ahol képviselem és népszerűsítem a márkát, megmutatom a “hajas oldalt”. Végül, de nem utolsó sorban: fodrászoktatókat tanítok.

Ezek közül melyik munkaterület a kedvenced?

A backstage a modellekkel, mert imádom a színfalak mögötti életet. Szeretek gyorsan és hatékonyan frizurákat készíteni, nyomás alatt dolgozni. Persze jó az, amikor minden nyugodt, de szeretem azt is, amikor minden zsong. Ilyenkor az agyam maximális sebességre kapcsol.

Kérlek, mesélj nekünk az elmúlt néhány hónapról. Hol jártál ebben a szezonban és merre mész még?

Hol voltam az elmúlt három hónapban? Nem tudom pontosan megmondani, mert olyan sok helyen jártam, szinte fel sem tudom sorolni. Inkább csak a szeptemberről mesélek. A Budapest Hair Show volt a negyedik fellépésem, előtte a párizsi divathéten voltam, azt megelőzően pedig a Velencei Filmfesztiválon jártam, ahol Georgina Rose Chapman haját készítettem. A divattervező hölgy barátját, Adrian Brody színészt kísérte el, aki az egyik szereplője a Blonde című filmnek, amit Brad Pitt készített Marylin Monroe életéről, és most lesz a bemutatója. Előtte Szicíliában volt egy bemutatóm, azelőtt Hollandiában volt egy előadásom. Szóval így telt az én szeptemberem.

A beszélgetésünk után Dublinba készülök, ahol egy BEHIND.THE.SCENES képzést tartok. Utána hazamegyek egy hétre vagy valamivel kevesebbre, mint egy hét, aztán elindulok Marbellára egy nagy show-ra.

Ez a sok munka feltölt vagy inkább kimerít?

Szerinted fáradt vagyok? (nevet) Úgy értem, láttad a műsort – fáradtnak tűntem? Viccet félretéve, ez a sok munka feldob. De az inspiráció számomra leginkább otthonról jön, az irodámban, csendben. Azt mondanám, a show-k nem a kreativitás, hanem az átadás helyszínei.

Mennyi szabadságod van az alkotásban egy-egy show-nál? Például arról riportolnod kell, hogy Magyarországon hogy ment a műsor?

Igen, mindig megírom a felettesemnek, Johannának és átbeszéljük, hogy ment a bemutató. Johanna Nathanaelsdotter Normark az európai oktatási igazgató, akivel a KEVIN.MURPHY európai bevezetése óta dolgozom együtt.

Mit mutattál be Magyarországon? Miért éppen ezt hoztad a magyar fodrászoknak?

Amikor fodrászoknak készítek előadást, mindig elgondolkodom azon, hogy én mit szeretnék látni a közönség soraiban. Egy nagy hajból készített Eiffel-tornyot, vagy egy olyan frizurát, amit akár másnap a szalonban el tudok készíteni. A válaszom mindig az utóbbira esik. Éppen ezért olyan frizurákat alkottam, amelyeket egy kis gyakorlással 10 perc alatt meg lehet valósítani.

Ezért a magyar fodrászoknak különböző, loopos feltűzéseket mutattam Tallinnból, Erkiből, a barcelonai, a melbourne-i, és a koppenhágai divathétről. Az összes haj olyan volt, amit az elmúlt hat hónapban divatbemutatókon mutattunk be.

Úgy tudom, hogy az Erki Fashion Show a szíved csücske. Mesélj róla, mi is ez és miért a kedvenced?

Az Erki Fashion Show az észtországi Tallinnban kerül megrendezésre, ami gyakorlatilag a divatiskolák diplomaosztó eseménye. A fiatalok megrendezik saját bemutatójukat, ahol szabadon azt csinálhatnak, amit akarnak. Őrült dolgokat kreálnak, amiket én nagyon szeretek, és amiknek a színpadi adaptálásában mi is segítjük őket a csapattal.

Tetszik, hogy az újoncok nyitottak, kreatívak és hajlandóak elfogadni a javaslatokat. Szeretem, hogy senki nem nagyképű, hanem épp ellenkezőleg. Talán emiatt a kedvencem.

A te életed egy kicsit bonyolultabb, mint a kizárólag szalonban dolgozó fodrászoké. Hogyan élsz?

Ha kizárólag fodrászszalonban dolgozol, akkor sokkal kiszámíthatóbban élsz: vannak szabad estéid, hétvégéid és magánéleted is. Számomra ismeretlen ez a lét, de ez az én választásom. Nem tehetem meg, hogy hétvégén azt csináljak, amit akarok, mert hétvégén mindig dolgozom.

A show-k után felemelő a sok dicséret. Imádom, hogy ennyi menő helyre jutok el és ennyi klassz dolgot csinálok, plusz rengeteg érdekes emberrel találkozom. De ennek bizony megvan az ára. A lányom 9 éves, a feleségemnek pedig Olaszországban van vállalkozása. Így ők csak ritkán utaznak velem. De amikor először jöttem ide Budapestre, a feleségem is velem volt.

Van egy könyved, a címe Beauty English Book. Miről szól és kinek ajánlod?

Ez gyakorlatilag az én történetem: mikor Sydneybe költöztem, az angol tudásom nem volt túl jó. Ezért elmentem az ottani nyelviskolába, csakhogy ott azt nem tudták megtanítani, hogyan kommunikáljak a vendégekkel. Amikor elkezdtem dolgozni a szalonban, rájöttem, hogy nem tudok velük beszélgetni, és nem ismerem az angol fodrász szakkifejezéseket sem.

Így hát összegyűjthettem ezeket a kifejezéseket, és kiadtam ezt az olasz-angol szótáramat.

Záró gondolat Massimo-tól a magyar fodrászoknak

“Ne felejtsd el, hogy én egy kis olasz faluból származom, tényleg egy vidéki faluból. Én aztán igazán tudom, hogy ha valóban eltökélt vagy, akkor mindent elérhetsz, amit akarsz, de ehhez, persze áldozatot kell hoznod.”