Dröszler László ötödikes osztályban hallotta a kérdést a szüleitől: mi leszel, ha nagy leszel? Persze, ahogy általában senki, ő sem tudta, így hát megkérdezte milyen lehetőségei vannak. Az iskolákban akkoriban túljelentkezés volt, a két legoptimálisabb lehetőség egy gimnázium vagy a fodrásziskola volt. Utóbbi tűnt a könnyebb választásnak Laci számára, aki úgy választotta a pályát, hogy addig sosem járt fodrászszalonban: "a család egy ismerőse vágta a hajamat otthon." - mesélte. Megkérdeztük tehát motivációit és azt, hogy milyen is a fodrászvilág Szombathelyen:

Tetszett a fodrászközeg?

Persze. Elvarázsolt egy pillanat alatt az egész. A nyolcvanas évek közepén egy magántulajdonú szalonban helyezkedtem el több alkalmazott és tanuló között. Egy sugárzó polgári életet tárt elém ez a munkahely, ami később aztán befolyásolta a szakmai látásmódomat.

Ezt az időszakot a fodrászat fénykoraként emlegetik. Ez miben nyilvánult meg szerinted?

Itthon akkoriban még kevés jó minőségű termék volt elérhető. Nekünk azonban könnyű volt itt a nyugati határ mentén, hiszen Ausztriából rengeteg vendég járt át és tudtak hozni nekünk különböző termékeket. Ez kiváltságként éltem meg, hiszen ezek olyan termékek voltak, amiket száz kilométerrel arrébb nem ismert senki.

Velünk ellentétben az osztrákok bármikor átjárhattak más országba, úgyhogy piacra, boltba, fodrászhoz és akár fogorvoshoz is eljöttek Szombathelyre. Előfordult, hogy valakinek volt egy kedvenc hajfestéke, de magát a szolgáltatást itt olcsóbban kaphatta meg. Ezért aztán hozták a festékeket vagy éppen dauer vizeket. Itthon volt kb. háromféle hajfesték a nagy márkák forgalmazásában, illetve az Azúr dauervíz.

Egy titkot elmesélhetek, mert már biztosan elévült: úgy készítettünk krémdauert, hogy a Wellacid hajbalzsamot kevertük bele az Azúr dauervízbe itt a nyugati országrészben. Ebből szerencsére nagy problémák nem voltak, sőt talán a Wellacid enyhítette az Azúr káros hatásait. Az osztrákok tehát hozták a saját anyagaikat, mi pedig kifizettük nekik.

Manapság előfordul még ez a jelenség? Járnak még az osztrákok Szombathelyre?

Nagyon kevesen. Már nem éri meg nekik annyira mint régebben. Sok magyar fodrász nyitott üzletet Ausztriában vagy dolgozik alkalmazottként osztrák szalonban. Néhány vendégünk természetesen megmaradt, akik már sok éve ide járnak.

Felmerült a pályád során, hogy a fővárosban dolgozz?

Többször is, de én nagyon szeretem a magam kis világát itt. Sokkal kényelmesebb itt élni: a kertvárosi lakásból a belvárosi szalonba nyolc perc alatt beérek. Budapesten ez lehetetlen lenne. Sok apró luxus jelent meg az életemben, amit Budapesten nem tehetnék meg. Például minden nap hazajárok ebédelni. Minden ideköt, a család, a barátok, ezeket pedig nem tudnám elengedni.

Külföldi lehetőségeim is adódtak volna. Grazba is hívtak fiatal koromban egy komoly üzletbe. A sors aztán úgy hozta, hogy a tulajdonosnő férje egy héttel a tervezett utazásom előtt infarktust kapott, a nő pedig bezárta az üzletet.

Hogy alakul az oktatás lehetősége Szombathelyen?

Azt látom, hogy az oktatások egy kicsit mindenhol meggyérültek. Minden márkának megvan a maga oktatóstúdiója, ahol képzéseket tart. A régi idők őszi és tavaszi turnéi már nincsenek. Összességében nem mondanám, hogy hiány van, hiszen itt is van néhány oktatás. De az biztos, hogy az internet megjelenésével ez teljesen átalakult. Ma már a londoni Salon kiállítás is leredukálódott. Ráadásul nagyon nehéz évente vagy félévente valami forradalmian újat kitalálni. Azt hiszem, már szinte minden ki van találva.

Én magam is manapság inkább az internet segítségével tanulok. Ez lehetőséget ad a rugalmasságra és a sokszínűségre. Válogathatok a technikák és a szakemberek között is, ráadásul akkor, amikor kedvem tartja.

A vendégek mennyiben másak vidéken? Hogyan értesülnek a trendekről, hajlandók-e kifizetni a megszabott árakat?

Azt látom, hogy van igény a professzionális munkára. Ebben nincs különbség vidék és a főváros között. Azonban a professzionális fodrászat nem a legmodernebb frizurákról szól, hanem arról, hogy a vendég igényét a legjobb tudásunk szerint elégítsük ki. A most megjelenő frizurákat egy nagyon szűk szegmens viseli. A fodrász munkája egy szolgáltatás és a vendégkörnek van egyfajta igénye. Ezt kell szem előtt tartanunk.

Árban biztosan nem tud versenyezni egy vidéki szalon és egy fővárosi belvárosban elhelyezkedésű szalon. De nem is érdemes összehasonlítani, mert teljesen más költségekkel is jár és más vendégkör veszi igénybe a szolgáltatás.

Mik a közeljövő tervei?

Nincsenek hatalmas terveim. Szeretném ha a vendégeim a legjobb minőségű szolgáltatást kapják egy színvonalas üzletben. Ezen dolgozunk folyamatosan. Az is most kezd kialakulni a családban, hogy dinasztiává alakuljunk, a 23 éves fiam már velem dolgozik a szalonban. Korábban rengeteget oktattam az Alfaparf csapatában, de ez a fajta munka már nem hiányzik. Teljes mértékben leköt a szalonmunka, illetve az, hogy más dolgokban is kipróbáljam magamat és színesítsem az életemet.

Képek: Dröszler László

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)