Beke Balázs piszok fiatal, mégis számtalanszor bizonyított már. Pályafutását hobbi hajvágással kezdte, mígnem úgy döntött, hogy a közgazdász szakot a fodrászatra cseréli. Már a kezdetek kezdetén bekerült a Hedge Hair csapatába, aminek azóta is kiemelkedő tagja. A férfi hajvágás területén 2017-ben megnyerte a Schwarzkopf Professional nívós OSiS+ Made to Create versenyének nemzetközi döntőjét, ami után sorra halmozta a sikereket. A barber– és fodrászvilág egy igazi színfoltjává vált, ambíciózus hozzáállásának és tehetségének köszönhetően, nem régiben az STMNT márka nagykövetének is felkérték. Szerettük volna, hogy Balázs érdekes és inspiráló történetét még többen megismerjétek, ezért legfrissebb interjúnkban vele beszélgettünk.

Az elmúlt években több rendezvényen is találkoztunk veled, hiszen a barber események egyik mozgatórugója vagy. Hogyan jutottál idáig?

Mindig is egy extrovertált gyerek voltam, aki szerette, hogyha a saját külsője rendben van. Egy idő után rájöttem, hogy a velem szembe sétáló embereket is ilyen szemszögből vizsgálom – például, hogy milyenre van nyírva a haja, milyen az öltözete. Ha nem találtam megfelelőnek, azonnal megszületett egy kép a fejemben, hogy hogyan lehetne “jobb”. Ekkor még nem igazán tudtam, hogy ez mit jelent, közgazdász iskolába iratkoztam be. Ott elég hamar kiderült, hogy a Jóisten nem ezt az utat jelölte ki számomra. Igencsak szerettem kerülni az iskolát (nevet), de nem csak azért, hogy csavarogjak, egyszerűen nem motivált. Viszont a pozitívuma is megvolt, mert a kollégista barátaim miatt keveredtem a “hajvágós témába”.

Egymásnak készítettétek a hajakat?

Nem teljesen, én ugyanis soha nem engedtem senkinek, hogy hozzáérjen a hajamhoz. Kivéve persze a fodrászomnak, de megtörtént, hogy az ő munkájában is hibát találtam, amit ezért néhány helyen körömolló segítségével megigazítottam. Szóval, inkább én kreáltam a különböző frizurákat a barátaimnak. Az elején nagy sikerélmény volt, hogy még a kopaszokat is rá tudtam beszélni arra, hogy legyen hajuk (nevet). Ezután azt éreztem, hogy tetszik, amit csinálok, örömet érzek tőle, nem úgy, mint a tanulástól.

Időközben persze arra is rájöttem, hogy a reál tantárgyak nagyon távol állnak tőlem, és inkább a humán vonal, illetve a kommunikáció megy jobban. Ezt követően egy kis garázsban, meg igazából bárhol, ahol volt egy szék, elkezdtem hajat vágni. Már ilyenkor is rengeteg minden motivált, sok kép élt a fejemben – a futballisták például nekem mindig nagyon inspiráló személyiségek voltak. Innentől kezdve természetesen még többet kerültem az iskolát, és inkább hajakat vágtam, aztán egyszer csak odaállítottam a szüleim elé, hogy “mi lenne, hogyha ezt az egészet elvégezném, papírom is lenne róla?”

Hogyan fogadták a hírt?

Ők eleinte annyira nem örültek, főleg az apukám nem. Ő a Szomszédok című sorozaton nőtt fel, és diszkréten fogalmazva ezt válaszolta: “ne akarj már Béla bácsi lenni”. Azt tudni kell, hogy ő egy konzervatívabb forma, ezért is volt ez az első gondolata, de idővel teljesen elfogadta a döntésem.

Mennyi idős voltál, amikor ez a váltás megtörtént?

10. osztályba jártam, tehát körülbelül 16 éves voltam, amikor megtörtént a váltás. Nagyon pozitívan éltem meg, hogy végre olyan dolgok vesznek körül, amik tényleg érdekelnek. Utána már kevésbé éreztem késztetést arra, hogy kerüljem az iskolát, mert szerettem volna megtanulni a fodrászat minden apró rejtelmét. Természetesen nagyon befolyásolt az is, hogy már a kezdetek kezdetén választanom kellett egy gyakorlati helyet, amire én azonnal kinéztem magamnak a Hedge Hair-t. Suli után besétáltam hozzájuk, a recepcióstól megkérdeztem, hogy hol található a Kompos Tamás nevű úriember, mert láttam, hogy ő a vezető. Ezután megkerestem, majd elmeséltem neki, hogy ki és mi vagyok, illetve, hogy mit szeretnék, de persze, a protokollról fogalmam sem volt. Csak annyit tudtam, hogy ott szeretnék lenni; már másnap menni akartam hozzájuk dolgozni. Nyilván ez nem így működött, úgyhogy a régi iskolarendszerben kezdtem el tanulni a szakmát egy hároméves képzés keretein belül.

Azt mondjuk nem mondanám, hogy a magatartásom ekkor még sokat változott, mert mindig csibész gyerek voltam, szerettem lébecolni. Ez nem azt jelenti, amire elsőre gondolnál, soha nem voltam link, ha munkáról volt szó, inkább arról van szó, hogy a szórakozás és a szabadidő gyakran előtérbe került.

Mi történt ezután?

Van egy kedvenc sztorim ezzel kapcsolatban, mert a záróvizsgámon a szakmai igazgatóm megbuktatott klasszikus férfi hajvágásból.

Komolyan?

Igen, képzeld el. Mert a munkámban volt egy kis fricska, ugyanis nem pontosan követtem a vizsgaszabályokat. Jól levágtam a hajat, csak nem szabályszerűen. Itt tudni kell, hogy egy vizsga nem mindig arról szól, amit a szalonban használ az ember, egyszerűen meg van szabva, hogy a frizurának milyennek kell lennie, és azt a tanulónak úgy is kell elkészíteni.

…de ha jól értem, Beke Balázs másképp döntött.

Igen (nevet). Végeredményben azért buktam meg, mert másképp készítettem el a hajat, mint ahogy azt kérték. Nagy felháborodást és botrányt keltettem, de végül az igazgató asszony (akivel egyébként a mai napig együtt dolgozom) elárulta, hogy csak azért döntött így, hogy egy picit letörje a szarvamat. Ezzel valójában inspirálni akart engem, hogy még többet hozzak ki magamból, és ha így nézzük bevált, jól tette, hogy megbuktatott.

Akkor végeredményben elmondhatjuk, hogy nagyon sajátos módon jutottál el a férfi hajvágások világáig. Mi volt az a pont, ami miatt ez lett a befutó terület számodra?

Leginkább az, amit korábban is meséltem. A fiú barátaim 90%-nak én vágtam a haját, már akkor is, amikor még semmi közöm nem volt a fodrászkodáshoz. Végül szájról szájra terjedt, hogy “menjetek a Balázshoz”, így egyre több ember megfordult nálam – olyanok is, akik már régebb óta közel álltak hozzám, meg olyanok is, akiket szegről-végről a futballpályán, vagy a helyi diszkóban ismertem meg.

Ekkor még az, hogy barber, nem volt annyira a köztudatban, mint manapság, de az iskolában hiába tanultam meg fodrászkodni minden módon, nálam végül mégis a precíziós férfi hajvágás került a fókuszba. Már kezdőként is szerettem ötvözni a modern technikákat a klasszikussal, feszegetni a határokat, próbálgatni önmagam, de a “barber-sztori” csak pár évvel később került a képbe.

Nem is akárhogyan, hiszen a férfi hajvágás területén, nagyon fiatalon megnyerted a Schwarzkopf Professional OSiS+ Made to Create versenyét. Mi motivált arra, hogy részt vegyél a megmérettetésen?

A verseny előtt egy kicsit nehezebb életszakaszban voltam egy egészségügyi probléma miatt. Ezért gondoltam úgy, hogy megpróbálkozom vele, hogy ezt az időszakot a hátam mögött hagyhassam. Sőt, nem is megpróbálni akartam, hanem megnyerni! Egy teljes koncepció élt a fejemben a modellemről, a fotósomról stb. Eldöntöttem, hogy olyan technikával készítem el a frizurát, ami még nem annyira ismert. (Ez akkor a nullás skin fade-t és a különböző átmeneteket jelentette.) Mivel a közösségi oldalak ebben az időszakban is pörögtek, már akkor sok brit fodrász munkáját követtem. Megfigyeltem, hogy mik az újdonságok a férfi hajvágásban, és azokat az elemeket használtam fel a pályamunkámban.

Végül megnyertem a hazai döntőt, és akkor már nekem is sikerült kicsit elhinnem, hogy ez a munka tényleg megérdemli, hogy elismerjék. Ezután Barcelona következett (a nemzetközi döntő helyszíne – a szerk.), ami egy külön élmény volt, ugyanis ekkor ültem először repülőn. Hirtelen minden megváltozott, de nagy löketet adott: sosem gondoltam volna, hogy a debreceni lakótelepről eljutok Barcelonába, és megnyerek egy nemzetközi versenyt.

Az oktatás ezután jelent meg az életedben?

Debrecenben mindig is voltak tanulóink, de egyébként igen, hivatalosan a verseny után kért fel a Schwarzkopf Professional, hogy tartsak férfi hajvágás képzéseket Budapesten – ez a fejezet innen indult. Balogh Tamás és Kaszás Krisztián kollégámmal el is indítottuk a Gentleman Academy-t, aminek a képviseletében az ország minden megyeszékhelyén tartottunk szalontréningeket. Nagyon jól sikerültek a képzések, szinte az összes teltházas volt. Szerintem azért lettek ennyire sikeresek, mert mindhárman művészként álltunk és állunk a fodrászkodáshoz, de mégis három különböző módon, ami azt jelenti, hogy sosem mondunk egyfélét.

Milyen oktatónak tartod magad?

Őszintén, néha kicsit különcnek érzem magam. Sokszor olyan érzésem támad, hogy a közönség, amelyik hallgat engem, nem is biztos, hogy arra kíváncsi, amit én prezentálok.

Mire gondolsz pontosan?

Nagy százalékban, aki eljön egy férfi fodrász vagy barber képzésre, általában a gépelésekre kíváncsi. Én viszont nagyon szeretem az ollós hajvágásokat és a hosszabb formákat, textúrákat, tehát teljesen más szemszögből tekintek az egészre. Nem biztos, hogy jó ez a szó, hogy különc, inkább más a látásmódom, mint a többi fodrásznak vagy borbélynak. Ezt mondjuk egyáltalán nem bánom, nagyon örülök, hogy nem kell beállnom a sorba, és inkább az utat töröm, bár ez így lehet kicsit nagyképűen hangzik. De, hogy értsd, azt gondolom, hogy a magyar fashion le van maradva, és ezért a stylistoknak és a fodrászoknak kell megmutatniuk az irányt – úgy érzem, hogy nekem is ez a feladatom, az útmutatás.

Itt viszont szeretnék is kitérni arra, hogy mai fejjel sokszor zavar, hogy barbernek hívnak. Ezt ezelőtt még soha nem mondtam senkinek, te vagy az első. Számomra ugyanis ez az egész igazából fodrászat, ezen belül férfi fodrászat és nem borbélykodás. Például soha nem borotválok senkit meleg törölközővel. Oké, hogy a barber, mint keresőszó nagyon felkapott – és most lehet, hogy nem jól fogalmazok majd –, de kikérem magamnak, én ennek ellenére nem barber vagyok, hanem fodrász. A szalonban vannak női vendégeim is, és attól, hogy a férfi hajak világában dolgozom többet (vagy ahogy az angol mondja, a grooming területén), mégis szeretném, hogy a nevem mellé inkább a fodrász szó kerüljön.

Tehát szeretnéd levetkőzni a „barber” szó alkotta skatulyát, és azt szeretnéd, hogy a nagy többség egy olyan fodrászként azonosítson be, akinek szívügye a férfi fodrászat – jól értem?

Így van. Ezért is szeretek a szalonban dolgozni, mert úgy gondolom, hogy a legjobb ötletek ott születnek, a legtöbb inspirációt ott lehet összegyűjteni. Szerintem egy kreatív fodrásznak az elméje a szalonmunka közben nyílik meg – mert a vendég nem biztos, hogy észreveszi, hogy más technikával készítettem el a haját –, de én közben végig kísérletezem. Persze, van aki kiszúrja, de az meg általában azért jó, mert növeli a vendégélményt: így aki a székemben ül azt érzékeli, hogy a fodrászának állandóan frissül a technikai tudása, ami mindenképp pozitív.

A két terület (oktatás és szalonmunka) együtt alkotja meg számodra, amit szeretsz a hivatásodban?

Valójában a három együtt, mert az én fejemben a következő módon épül fel ez az egység: van a szalonmunka, az oktatás és a pihenő idő. Utóbbira ugyanis hatalmas szükségem van ahhoz, hogy a másik két területet a helyén tudjam kezelni. Amikor ez kimarad, korlátozza a kreatív gondolkodásomat, beszűkül a tudatom. A töltődés, az utazás és a szabadnapok igenis kellenek, hogy új dolgok születhessenek, ezért is szerettem volna megemlíteni.

Nagyon jó hallani, hogy képes vagy ilyen tudatosan kezelni ezt a három területet, pláne úgy, hogy időközben a STMNT nagykövete lettél. Ez megint egy teljesen új szerepkör, hogyan hatott rád?

Nagy örömmel fogadtam a felkérést. Egy évvel ezelőtt a Henkel Beauty Care vezetője keresett fel azzal, hogy megjelenik egy új márka, amivel kapcsolatban számítana rám. Nem tudtam azonnal választ adni, mert őszintén szólva, minden előismeret nélkül nem szerettem volna azonnal beállni valami mögé. Korábban is kaptam már olyan felkéréseket, hogy promotáljak egy terméket, de eddig még sosem be a derekamat, mert az előttem felvázolt koncepciók még nem voltak teljes egészek.

Amit viszont a STMNT-nél láttam, azonnal szimpatikus volt, úgy éreztem, hogy a sajátos értékeimmel hozzá tudnék járulni az itthoni brand felfuttatásához. Természetesen azt is végiggondoltam, hogy ez számomra mekkora kihívást jelent majd, hiszen ahogyan említettem, előtte sosem találtam magam ilyen helyzetben. A döntésnél végül azt is szem előtt tartottam, hogy a márkán keresztül építhetem a nemzetközi kapcsolataim, úgy fogtam fel, hogy ez egy ugródeszka lesz számomra.

Kiemelted, hogy más koncepciók nem tudtak megragadni. A STMNT esetén mi volt más?

Az egység. Amikor megnéztem a termékeket, és megfigyeltem a brand kommunikációját, azt láttam, hogy az összkép egyben van. Emellett az egyik nemzetközi nagykövet munkáját (Julius Cvesar – a szerk.) már azóta követtem, mióta regisztráltam az Instagramra, ezért nagyon inspirált, hogy ő is benne van a csapatban. Ezután alaposan kipróbáltam a termékeket, majd a formulák (szulfát– és szilikonmentesek, aktív szénnel dúsítottak), az illatanyagok, és az, hogy milyen hatást lehet elérni velük, azonnal magukkal ragadtak.

Sokszor használom őket a különböző divatheteken, és tényleg azt tapasztalom, hogy a segítségükkel mindent ki lehet hozni a hajakból: alkalmasak a vizes vagy a matt textúrák megalkotására, a hajtőemelésre stb. A szortiment nagyon sokrétű, szerencsére több megoldást nyújt egy-egy dologra. Az összes terméket lehet kombinálni, amivel egyszerre lehet tesztelgetni és növelni a hatékonyságot.

Szalonmunkában is használod a termékeket?

Hogyne.

A vendégeknek mi a véleménye?

Nagyon szeretik. Volt például egy olyan eset, amikor az egyik waxnak még csak a tetejét csavartam le, de annyira intenzív és finom illatot árasztott, hogy azonnal eladta magát. Fontos is megjegyeznem, hogy egyébként a STMNT nem egy tipikusan maszkulin termékcsalád, hiába gondolják sokan egy barber szortimentnek. Rengeteg termékét rövid női hajon is lehet alkalmazni, mert nincs tipikus, férfias, mentás, “elcsépelt” illatuk, úgyhogy nyugodt szívvel ajánlom hölgyeknek is. A STMNT (=statement) név egyébként is pont arra utal, hogy légy önmagad.

Az új szerepkörrel milyen új feladataid lettek?

Például a STMNT-képzések megtartása, amikből idén még kettő hátra van. Emellett az összes olyan rendezvényen, ahol a STMNT, mint szponzor megjelenik, képviselnem kell a márkát. Ilyen volt legutóbb a Budapest Hair Show vagy a Barber Battle.

Ha már oktatás, milyen egy STMNT-képzés felépítése? Akit érdekel a márka és a szortiment, mire számíthat?

Igazából ugyanolyan, mint egy klasszikus képzési forma. A délelőtt folyamán a koncepciót demonstráljuk – általában ketten vagy hárman –, és délután kerül sor a hands-onra. Fontos tudni, hogy a prezentáció alatt nemcsak a termékekről esik szó, hanem a frizurák elkészítésének technikai hátteréről is. Az oktatások témája természetesen a férfi hajvágás, amin belül a precíziós módszerek kerülnek előtérbe különféle stílusokban.

Ha jól értem, akkor az oktatás alatt ugyanúgy be tudod mutatni az egyedi szakmai stílusod?

Így van. Ez még nagyon pozitív az STMNT-ben, hogy nincs megmondva, hogy egy nemzetközi XY kollekciót kell prezentálnom, hanem önmagamat adhatom. Számomra ez nagyon fontos volt, hogy ne legyen teljesen megkötve a kezem, élvezem, hogy beleszőhetem a saját stílusom. Azt gondolom, hogyha egy kreatív gondolkodású embert korlátoznak, annak nagyon rossz vége van: egy folyamatos elfojtás és szorongás veszi kezdetét, ami végül lelki problémákhoz vezet. Örülök, hogy ennek a brandnek a nagyköveteként önmagam maradhatok.

Ha valakinek felkeltette az érdeklődését, legközelebb mikor találkozhat veled egy ilyen típusú tanfolyamon?

Az utolsó képzésünket az évben november 30-án tartjuk az ASK Akadémián. Egy kis kedvcsinálónak forgattunk egy promóvideót, abból is lehet inspirálódni a márkával és a termékekkel kapcsolatban.

Zárásként mesélj kérlek arról, hogy a szakmádon belül mi a következő cél, amit szeretnél elérni?

Szeretném folytatni a HAIR/KRAFT-ot, ami ugyan idén is tervben volt, de biztonságosabbnak láttam/láttuk az elnapolást. A másik célom viszont hosszabb távra szól, mert szeretném fejleszteni az angol nyelvtudásomat, hogy egyszer kipróbálhassam magam nemzetközi oktatóként, például a Salon Internationalen. Nagy vágyam, hogy a saját látásmódomat és ötleteimet egyszer egy még nagyobb közönséggel is megoszthassam.

Képek: Beke Balázs