Barsi Balázs fodrász. Jelenleg az Eleven Australia, korábban a Kevin.Murphy, előtte a SACO oktatója volt. A legmenőbb divatanyagokban és kampányokban dolgozik (Pepsi reklámfilm, Reserved nemzetközi kampány…), három napot a Mod&Co-ban tizenhatórázik, az Eleven színeiben fodrászoknak tart továbbképzéseket, miközben saját bevallása szerint legjobban a magányos dolgokat szereti. Szenvedélyes műtárgy gyűjtő, hivatásos drágakő-szakértő és fekete szín fanatikus. A listáról csak egyvalami maradt le: 2014-ben az év fodrászának választotta a divatszakma. Talán még az is lemaradt, hogy minden létező magyar celeb haját készítette már, de ezzel persze ő egy percig sem kérkedik. Vele beszélgettünk.

Hol kezdted a szakmát?

Koczka mellett voltam négy évig. Mentem vele mindenhová. Aztán onnan eljöttem, kimentem Londonba dolgozni. Ott egy évet voltam, mert nagyon beteg lettem és haza kellett jönnöm. Majdnem egy évem elment a betegséggel, utána újra kezdhettem az egészet itthon. Hála Istennek ez elsatírozott mindenféle szálat korábbról. Dolgoztam újságoknak, a CE Fashion Week-nek és elég sok nemzetközi produkcióban is. Mindig megtalálnak, pedig én nem rakok ki egy darab képet sem.

Nem nagyon találni rólad semmit, mégis elég vagány az a lista, amit eddig elértél. Hogy csinálod?

Dolgozom és úgy, ahogyan én szeretnék. A munka valahogy mindig megtalál. Subert Zsolttal (a Mod&Co tulajdonosa – a szerk.) akkor kerültem kapcsolatba, mikor hazajött Londonból. Abban az évben nyolcan kerestek meg azzal az ötlettel, hogy nyissunk együtt szalont, de egyik sem győzött meg. Zsolt elképzelése tetszett. Azért mentem bele a közös munkába, mert ugyanezt elmondta, ami az én fejemben volt: egy nagyon jó csapatot akart és nem egy fodrászszalont. Én is rettenetesen idealista vagyok, ezért belevágtam. A csapattal, Zsolt jóvoltából már rengeteg külföldi képzésen jártunk: Svédországban, Dániában, Franciaországban, Angliában és Németországban is.

2014-ben neked ítélték az év fodrásza díjat. Talán ez is lendített a karriereden?

Nem, sőt. Furcsa, mert ahogy nagyon sok minden, ez is egészen másként működik itthon. Hozzám is jutott olyan vissza olyan, hogy ha nekem ennyire jól megy a szekér, akkor adnak másnak is helyet. Persze nem csappant meg a munkám, de semmi újat nem hozott. A kitüntetéseket nem tartom túl sokra, de ezt igazán rangosnak tartom, mert a divatszakma ítéli oda a szerinte legjobbaknak.

Mennyire vagy ambiciózus?

Nem tartom magamat ambiciózusnak, de fontosnak tartom, hogy legyen valamilyen cél, ami miatt dolgozunk. Nekem az, hogy ott és úgy tudjak dolgozni, ahol és ahogyan jól érzem magam. Érted, konkrétan a szalonban töltjük az életünket. A családom, meg a párkapcsolatom kevesebbet kap belőlem, mint a munkahelyem, ezért rettenetesen fontos ez.

De úgy tudom, te a szalonban sem vagy heti hét napot.

Dehogy! Nekem személy szerint úgy a jó, ha mindenből van egy kicsi az életemben. Kicsinálna a monotonitás. Nem tudnék a szalonban lenni reggeltől estig egész héten. Így arra álltam be, hogy a szalonban három napot vagyok, a többi oktatás és fotózás.

Hogyan kerültél bele az oktatás világába?

Subert Zsolt révén. Voltam a SACO, a Kevin.Murphy oktatója, most az Elevennél vagyok.

Melyik mit adott neked?

A SACO az a klasszik, korbáccsal verős, lézerhajvágások megszállottja. Ezek bár csodálatosak és egy-egy hajjal a művészet határait súrolja az ember, de a szalonban szökőévente tudsz ilyet vágni. Talán a mostani 19-20 évesek kezdenek erre rákapni, de ott is csak az őrültebbik vonal az, aki bevállal egy határozottabb edgy formát. Ez itthon egyáltalán nem jellemző.

Én nem az átlagfodrászhoz tartozom olyan szempontból, hogy azt vallom, mindenki legyen hosszú és szőke hajú, de lássuk be, tök észrevétlenül kialakult ez a vonal. Tudod: mikor hirtelen minden vendéged hosszú szőke hajú lesz. Vagy ha nem is szőke, de világosodik. Semmi bajom ezzel, de ha végre van egy merészebb hajvágás, az mondjuk fel tudja dobni az ember hangulatát. Kiszakít a sok királylány-sütésből és egy kicsit máshogy figyelsz, kiállsz a szalag mellől.

És a Kevin.Murphy, illetve az Eleven Australia mit ad neked?

Éppen azt, amit a márkák közvetítenek: egy életérzést. Imádtam ugyan a SACO-t és Vidal Sassoon-t, de ott egy oktatás olyan volt, mintha össze-vissza vertek volna. A 4-5 napos képzés első napja úgy indult, hogy mindenhol eltörtek, hogy aztán újra tudjanak építeni. Megdöglöttem a végére. És közben rájöttem, hozzám közelebb áll ez az ausztrál vonal: ahol ugyanúgy megvannak ezek a pontok, de technikailag és látásmódjukat tekintve frissebbek, fiatalosabbak. Fiatalabbak is oktatnak, akik rengeteg újdonságot hoznak. A képzéseken a 24 éves mellett ott áll a 78 éves és tátott szájjal figyeli az oktatót. Mind együtt tanulunk, együtt vágjuk le a hajakat.

Ez az ausztrál vonal sokkal „rendezetlenebb” is, nemde?

Abszolút. Sokan fitymálják, de szerintem a legnehezebb elkészíteni ezt a félkész dolgot. Tudod azt, amit mintha otthon csinált volna magának a vendég, csak mégsem. Érzésben nekem sokkal többet ad ez, mint a nagyon épített verziók. Az Eleven például nem a megtanult dolgokra, hanem az érzésre épít. Visszajön a tanulókorom. Tisztára emlékszem, hogy amikor elkezdtem ezt az egészet Koczkánál, ő is ezt mondta: nézegesd a Vogue-ot, az iD-t és a többi külföldi lapot. Isten bocsá’ ma már sehol nincsenek azok a divatmagazinok, mint amik akkor voltak. És hogy ez mire jó? A látásmódodon tudnak faragni és szerintem ez a legfontosabb. Megtanít nyitottnak lenni: érezni és beleérezni magad a mood-ba.

És ez a szalonban is előjön?

Hogyne. Egyre gyakoribb ez a kérés a szalonban is. Bejön a vendég és nem színt mond, hanem azt, hogy szörföslány hajat kér. Miközben ha nem hozzánk jön be, hanem esetleg egy más típusú szalonba, akkor ott állnak a kérése előtt és nem értik, hogy mit akar, mit vett be… Pedig ugyanúgy a melírról beszél, amit más esetleg balayage, vagy copacabana néven ismer.

A csapat mindennek az alapja, ezt korábban említetted. De vajon mennyire fontos, hogy egy nyelvet beszéljetek?

Szerintem az nagyon sokat ad ebben a szakmában, ha igényes vagy a munkádra. Akkor nem kell stresszelned. Viszont ha ez így is van, de például egy olyan helyen dolgozol, ahol rengetegen vagytok és nem a legjobb csapat, akkor benne van, hogy tudod, hogy egy vállalhatatlan haj miatt neked fog égni a pofád, hogy abba a szalonba tartozol. Dolgoztam olyan helyen, amit imádtam: jó hangulat és szalon, jó fej kollégák. Mégis volt egy kolléga, akinek a munkái láttán naponta hat-hétszer omlottunk össze, hogy miket művel. Ennél kevés demoralizálóbb dolog van. Hál’ Istennek az Elevennél nagyon figyelnek erre.

Viszonylag új márka itthon az Eleven, talán sokan nem ismerik. Milyen márka?

Végtelenül ausztrál. Ez alatt azt értem, hogy nem erőltetett, őszinte. Ez az, amit tényleg hoznak magukkal kintről. Mert mégis mi bajuk lenne? Zseniális ország, jó fej emberek és jól él mindenki. Van óceánjuk, meg töménytelen napfény. Ez a boldogság pedig annyira őszinte bennük, hogy teljesen át tudták ültetni a brandbe és ez ettől lesz teljesen más. A képzés is tök más: laza, mégis egységes. Jó fej, válogatott csapat és mindenki együtt dolgozik, együtt csináljuk az oktatóval a hajakat.

Nálad is ilyenek a képzések?

Igen, erre törekszem. Babafejen dolgozunk és mindent együtt, közösen készítünk el. A fodrászok nagyon szeretik ezeket. Mindenki végig csinálja az összes hajvágást és stylingot. Jó, mert mindig teljesen vegyes a csapat, de ettől lesz igazán izgalmas. Az idősebb fodrász a most végzett fodrásszal együtt dolgozik és tanulnak egymástól is. Menet közben megy a trécselés, hülyéskedés, de ettől függetlenül komolyan koncentrálunk a munkára. Nincs felesleges duma, meg mély termékismeret.

Ezt hogy érted?

Úgy, hogy a termékek összetevői ismertek, de nem arról megy a diskurzus órákig. Ezáltal sokkal barátságosabb egy oktatás. A fontos dolgok kiemeltek, ilyen a parabén-mentesség, a vegán vonal és az állatkísérletek elutasítása. Ezek számomra nagyon fontosak.

Kinek való ez a márka?

Fiataloknak és fiatalosoknak. Ugyanúgy imádják a videókat a 80+ vendégeim és a 20-asok is. Én is szárítok néha Kudlik Julit, amin gyönyörűen működnek a termékek és mindenki elégedett. De ehhez az kell, hogy a vendégek befogadók legyenek. És hogy milyen szalonba? Hááát… Nézz körbe az üzletben. Ha a haragos püspöklila image képek és a paradicsommadár kontyok köszönnek vissza, akkor ez nem az a vonal. Ha a fodrász elfogadja, hogy a filozófiája a brandnek egy feeling és érzi azt, akkor meglesz az Eleven.

Szerinted ha nem Kockza mellé kerülsz, akkor te is más vonalon indulsz?

Nem hiszem. A feeling az teljesen meg lett volna, akármi történik. Érdekes évek voltak: két nagyon kemény ember összezárva kettesben, évekig. Mintha házasok lettünk volna négy évig. Rettenetesen link voltam. Ha nem a Koczkához kerülök, akkor biztos, hogy abbahagytam volna a fodrászatot. Azt a rengeteg fitymálást és nógatást, amit kaptam. Csak a paraszt becsületem nem hagyta, hogy abbahagyjam. Egyébként valószínűleg egy jóképű, őszülő halántékú genetikus lennék.

Egyetemre készültél?

Igen, csak egy ponttal csúsztam le a felvételit.

Mi az, ami kikapcsol téged?

Több dolog is van. A séta a mindennapjaim része: a szalonba befelé és a szalonból hazafelé is mindig sétálok. Ezt már tanulókoromban megfogadtam. Addig hangolódom és leteszem a dolgokat. A hobbijaim a műtárgyak, ékszerek és növények. Leginkább a magányos vonal. Az én korosztályomban mondjuk nagyon nehéz olyan embereket találni, akik antik piacoznak, vagy befektetési kongresszusokra járnak. A lakásban meg pálmaház van. Imádok velük bíbelődni. A növényeket ugyanúgy szeretem a szalonban is. Nem feltétlenül az elmállott fehér cserépben kókadozó anyósnyelvet, hanem a lakberendezési eszközként összeválogatott növényeket. És akkor megint visszaértünk az alap témánkhoz: a hangulathoz és ahhoz, hogy milyen környezetben érezzük jól magunkat. Én sokkal jobban érzem magam egy olyan helyen, ahol lehet ezekkel foglalkozni.

És a drágakövek hogyan kapcsolódnak az életedhez?

Imádom az ékszereket, meg a drágaköveket. Terveztem, hogy elmegyek, megcsinálok egy ilyen iskolát, hogy ne tudjanak csúnyán átvágni… csak kicsit. Halogattam, aztán egyik pénteken felkeltem és bejelentkeztem az iskolába. Jó magyar módjára befizettem a képzést, mert akkor már úgyis el fogok járni. Tudod, olyan ez, mint a kondi bérlet. Csak ide tényleg el is jártam. Heti öt napot dolgoztam, szombat-vasárnap tanultam. Majdnem meghaltam, egy éven keresztül nem volt olyan nap, hogy ne este nyolc előtt érjek haza. Még vasárnap sem. Viszont nagyon büszke vagyok magamra, hogy megcsináltam és képes voltam tanulni: nem csak a szakmámban.

2019-re van valami fogadalmad?

Nem szoktam megfogadni dolgokat, mert úgysem tartom be. Tudod, mindig holnaptól megyek kocogni. Szerintem négy éve kocogni járok. Szóval teljesen felesleges a fogadalom. Minek idegesítsem magam hülyeségekkel? Persze nagyon sok tervem van, jövőre százszor több, mint az elmúlt tíz évben összesen. Meglátjuk. Nem megfogadom, hanem a teszek értük.

Mi volt a legutóbbi ilyen dolog, amit elhatároztál, tettél érte és megvalósult?

Például az, hogy hol szeretnék dolgozni, ami észrevétlenül összejött. A felismerés ilyenkor baromi jó érzés, mikor ráeszmélsz, hogy benne vagy.

Képek: Barsi Balázs