Arató Krisztiánt leginkább a versenypástról ismerhetjük, akár mint korábbi versenyző, akár mint zsűri. A fodrászt pályájáról, a versenyzésről és az önkéntességről is kérdeztük.

1. Hogyan kerültél a fodrász pályára?

Már 14 éves koromban kitaláltam, hogy ezt a szakmát szeretném űzni. Édesapám heti két alkalommal járt Ress Károlyhoz, én is gyakran elkísértem, az idők során pedig megtetszett a légkör. Egyébként nagyon jó tanuló voltam, szinte mindenki ellenezte a családban, hogy fodrász legyek. Szóba került, hogy pilóta legyek, illetve a teológiai pálya is felmerült bennem, de kitartottam végül a fodrászat mellett.

2. Rengeteget versenyeztél. Ennek szeretete mikor jött meg?

Édesapám mindig azt mondta: bármit is csinálsz, abban legyél a legjobb. Ehhez tartom magam a mai napig. A versenyzés sosem volt számomra kényszer, sokkal inkább annak az eszköze, hogy minél több technikát a lehető legmagasabb szinten elsajátíthassak. Nem is konkrétan a technika elsajátítására gondolok, hanem annak fejben való megértésére. Ha megértem mi történik, a kezem előbb-utóbb leköveti azt. Nem tehetséges vagyok, hanem szorgalmas.

Erre a tudatosan irányított megértési folyamatra az oktatásokon is igyekszem felhívni a figyelmet. Minél több technikáról hallunk és minél többet értünk meg, annál többet fejlődünk és színesebb lesz a palettánk. Ez pedig meghozza a gyümölcsét a versenyeken is. Rendhagyó jellegzetessége a pályámnak, hogy a szokásoktól eltérően férfi és női kategóriákban egyaránt versenyeztem, amelyek akár szélsőségesen különböznek egymástól. Így például amikor női full fashion kategóriában Magyarország első fodrászvilágbajnoka lettem, az 5. helyezett klasszikus férfi csapat legjobb magyar eredményét is én hoztam.

3. Te voltál az első magyar fodrászvilágbajnok. Ezzel kapcsolatban milyen érzések voltak és vannak benned?

A versenyen fashion kategóriában szerettem volna indulni, azonban az élet úgy hozta, hogy férfi klasszikus csapat állt össze, így végül a női fashion kategóriában egyedül indultam el a saját örömömre. Rengeteg jó szakember és barát inspirált a pályámon: Ress Károly, Csányi György, Papasz Vaszil, Bozsics Kati. Ők folyamatosan inspiráltak, ám senkit sem akartam másolni. Az általam tanultakból gyúrtam össze a saját stílusomat, mert mint mondtam a sokszínűséget szeretem. Ezt jelentette a fashion versenyszámban való indulás is.

Számomra a világbajnokság egy pillanatnyi öröm volt. Büszke voltam magamra, a munkámra, a körülöttem lévőkre és a modellemre. Nem éltem meg szenvedésként vagy küzdelemként, egyszerűen megcsináltam, amit szerettem volna.

4. Hogy látod a versenyek mai helyzetét?

Nehéz helyzetben vannak a versenyek a mai világban, hisz a versenyzés nagy elköteleződést kíván, semmiképp sem jelenti a könnyű utat.

Egy versenyre való felkészülés a szakma részleteiben való elmerülést jelenti, illetve annak felfejlesztését egy magas minőségre. Hatékonyabb, tudatosabb, technikásabb leszel általa, így a felkészülési folyamat a szalonmunkára hat vissza, ami egyébként kitölti az életünket, és aminél fontosabb ennél fogva nincs. Az elégedett vendégektől kapott pozitív visszajelzések pedig feltöltenek, boldoggá tesznek.

Ezért ajánlom a fodrászoknak a versenyzést: az idősebbeket felrázza a hétköznapokból, a tanulóknak pedig segít elhelyezni magukat. Jó tükröt mutatnak a versenyek arra, hogy milyen szinten tartunk a szakmában.

5. A versenyfrizurák sokszor nem hétköznapi viseletek. Hogyan hat a versenyzés a szalonmunkára?

Ahogy a Forma-1 az utcai autókra, vagy az haute couture az utcai divatra.

Egyébként már vannak olyan versenyszámok is, amelyek inkább tükrözik a hordható frizurákat és formákat.

Az üzletben alkalmazott technikák szalon- vagy versenyminősége tőlünk függ, mi döntjük el, milyen módon használjuk őket. A legfontosabb, hogy a vendég egyéniségének és vágyainak megfelelő frizurát alkossak, minél szebben, minél pontosabban, minél hatékonyabban. A versenyzéshez szükséges technikák ezt segítik.

6. Hogyan fejleszted magadat manapság?

Versenyzőket készítek fel versenyekre, ami számomra is tanulás.  A versenyektől én magam visszavonultam az utóbbi időben, a háttérben jobban érzem magam, így például a zsűrioktatásokat én végzem. Nyitott vagyok olyanok számára, akik szorgalmasak és szeretnék a lehető legtöbbet és legjobbat kihozni magukból. Bízom a fiatal szakemberekben, lelkesedéssel tölt el, amikor azt látom, hogy a munkák nem csak a közösségi média felszínességét célozva készülnek, hanem valódi tudást tükröznek és így engem is megmozgatnak.

Azt azonban nem gondolom, hogy létezik egy elvárt, tökéletes pálya. Mindenki a saját ütemében és vágyai szerint kell, hogy haladjon, nyomás nélkül. Ha a tudás és a szorgalom természetes módon alakul ki, az a legjobb.  

7. Három fiad van, van akiből fodrász lett?

A családomról nem szoktam sokat beszélni, de igen van olyan fiam, aki nagy ellenkezésemre követett ezen a pályán. Magamnál sokkal tehetségesebb látásmódúnak tartom őt, jobb a grafikai és esztétikai érzéke, mint az enyém. Filmes pályára vették volna fel, de ő inkább a fodrászatot választotta.

Fontosnak tartottam azonban, hogy őt se az én akaratom szerint vezessem, hanem bontakozzon ki a szakma a saját kezei között. Ezt tartom a legfontosabbnak minden tanuló esetében, csak így lehetnek igazán boldogok a szakmában.

8. Nemrég önkénteskedtél Ugandában. Mesélnél erről egy kicsit?

19 éves korom óta önkénteskedem. Fontosnak tartom, hogy a környezetünkre hatással legyünk. Személyes hitem szerint pedig, ha van feleslegünk és van plusz energiánk, akkor azt osszuk meg másokkal. Mindenki megtalálhatja a saját környezetében a lehetőségeket. Az eszköz bármi lehet: anyagi dolgok, szaktudás, idő vagy energia.

9. Milyen tapasztalatokat szereztél kint?

Az ugandai emberektől megtanultam, hogy ha a körülményeiden nem is, de az abban való hozzáállásodat hatalmadban áll megváltoztatni. Olyan falvakban élnek őszintén mosolygó emberek, ahol orvos sosem járt. Sehol nem láttam agressziót gyermek és szülő vagy gyermek és gyermek között. A legapróbb dolgokért is hálásak tudtak lenni és őszinte kedvességgel és örömmel fordulnak egymáshoz.  Csodálatos élményben volt részem, amellett hogy izgalmas és hasznos tapasztalat volt.

10. Milyen szakmai tervek foglalkoztatnak még?

A világbajnokságokon továbbra is zsűri vagyok. Mindig valami olyasmit szeretnék csinálni, ami hasznos. Ez valószínűleg a személyiségemben is benne van, így a szakmámban is igyekszem megvalósítani. Azonban nem szeretném foggal-körömmel megváltoztatni a szakmát vagy bárkit is öncélúan megsérteni, inkább a háttérben veszek részt a folyamatokban, de a véleményemet elmondom bárkinek.

Szeretnék továbbra is jelen lenni ott, ahol hasznos vagyok. Sajnos, a magán fodrásziskolák ellehetetlenítése nem tett hozzá ahhoz, hogy továbbadhassam a tudásom, de egy ideális világban a terveim között szerepelne az Arató Fodrásziskola újraindítása, - amiről azért még nem tettem le teljesen.

Nem utolsó sorban pedig szeretném az életem egészében is megtalálni a boldogságot, az egyensúlyt. Ez a legfontosabb terv, mert ha az ember belül rendben van, akkor a külsőségek is ehhez igazodnak.

Képek: Arató Krisztián

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)