Váradi Katalin amellett, hogy évek óta a JOICO és KEUNE márkák képviselője, oroszlánrészt vállal a fodrászversenyek szervezésében és zsűrizésében az MFKKE tagjaként. Vele beszélgettünk karrierjéről, a versenyzésről és az által képviselt márkákról.

1. Hogyan indultál el a fodrász pályán?

Már óvodás korom óta fodrász szerettem volna lenni. A nagyszüleim egy nagy fodrászüzlet fölött laktak, én pedig mindig a szalon előtt játszottam, mert ott még láttak az ablakból. Sokat leskelődtem be az üzletbe, tetszettek az ott dolgozó fiatalok és a vendégek. Nagyon tetszett az egész miliő, már ott beleszerettem a szakmába.

2. Sok kiváló eredményt értél el hazai és nemzetközi versenyeken. Hogyan szeretted meg a versenyzést?

Tanuló koromban rengeteg versenyre jártunk nézőként. Nagy álmom volt, hogy egyszer én is versenyezhessek, hiszen akkoriban rengeteg versenyző volt, a szakmában nevet szerezni csak ezen az úton lehetett. A szakmai példaképeim is szinte mind versenyzők voltak, szerettem volna úgy dolgozni és versenyezni, mint ők. Egy ideig csak figyeltem, aztán egy idő után elkezdtem próbálkozni, később pedig be is kerültem a válogatottba.

Ez annak idején nem volt egyszerű feladat, hiszen többlépcsős megmérettetésen keresztül lehetett bejutni a Magyar Bajnokságra. Nagyon jó trénereim voltak, többek között Kászonyi Ildikó és Tombácz Zsuzsa. Sokan hozzájárultak a sikereimhez és nagyon sok csapattársam inspirált: Bozsics Kati, Csányi Gyuri vagy épp Arató Krisztián. Sokan versenyeztünk, nagyon jó csapatok alakultak ki, mindenki egyet gondolt és ugyanaz a cél foglalkoztatta.

3. Miben változott meg a versenyek megítélése az évek során?

Az egész világ rengeteget változott. A sikerekhez és a kitűnéshez már nem kötelező a verseny. A közösségi médiában a szép munkák segítségével nagyon gyorsan szerezhetsz magadnak nevet és vendégkört. Ha valaki szorgalmas és fejlődni szeretne, az ma sokféleképpen megteheti. A közösségi média azonban csak a vendégeknek elég. A szakmai elismertséghez kemény munka kell, a versenyzés pedig megadhatja azt a stabil alapot, amely ehhez szükséges.

4. Ma számos versenyen jelen vagy zsűriként. Ilyen tekintetben milyen változásokat látsz?

A versenyek is szerencsére folyamatosan fejlődnek, mindig igyekszünk egyre több és sokoldalúbb versennyel előrukkolni. Fontos, hogy figyelembe vegyük az aktuális trendeket és azokhoz is igazítsuk a versenyszámokat. A versenyzők érdeklődését fel kell kelteni ahhoz, hogy a lehetőség inspiráló legyen számára.

5. Hogyan ismerkedtél meg a JOICO és KEUNE márkákkal?

12 éve élek és dolgozom Budapesten, ennek jelentős részét pedig a két márka kötelékében töltöttem. Mind a két márkát megismertem és nagyon szeretem őket. Nagy öröm, hogy a JOICO Hunyadi téri központjában dolgozhatok, a márkák pedig egyértelműen a minőséget képviselik. Az hogy ennyi ideje dolgozom velük, igazolja az elégedettségemet.

6. Kazincbarcikáról költöztél Budapestre. Látsz-e jelentős különbségeket a vidéki és a fővárosi szakma között?

Azt gondolom, hogy a szorgalmas és szakmájukat szerető fodrászok számára mindegy, hogy vidéken vagy Budapesten dolgoznak. Nagyon sok jó vidéki szakember van. Azt azonban látom, hogy gazdasági értelemben sokkal nehezebb dolga van a vidéki szalonoknak. Gondolok itt például az áremelésre, ami vidéken kényesebb kérdés. A dédelgetett álmokat egy kicsivel tovább tarthat megvalósítani, de semmiképp sem lehetetlen.

7. A vendégkörben is van különbség?

Természetesen igen. Egy vidéki városban nem olyan egyszerű meghatározni azt, hogy milyen embereket célzol a szalonnal, milyen termékekkel dolgozhatsz és milyen árat kérhetsz el a szolgáltatásért. Én ugyan nem gazdasági okok miatt jöttem el Kazincbarcikáról, de látom a tendenciákat.

8. Jelentős fizikai nehézségekkel élsz együtt. Erről tudnál beszélni egy kicsit?

Azért beszélek most erről szívesen, mert tudom, hogy a szakmában rengeteg fodrász küzd fizikai bajokkal. Az azonban talán sokaknak segít, ha azt mondom, hogy ha szeretjük a szakmát, az nagyon sok mindenen átsegít. A szakma szeretete kihúz a legnagyobb rosszból is.

Ez egy genetikai, izmokat megtámadó autoimmun betegség, amelynek a tünetei viszonylag későn jöttek elő. 42 éves koromban két nagy lapockarögzítő műtéten estem át. Azóta is folyamatosan dolgozom, de természetesen kevesebb munkát vállalok már el. Eleinte éreztem a fájdalmakat, de betudtam a versenyzésnek és a sok munkának. A diagnózis felállításához két évre és egy komolyabb vizsgálatsorozatra volt szükség.

Az állapotom nagyon sok mindenre tanított meg, többek között az önzetlen tudásátadásra azok számára, akikben látom a szakmai alázatot és elkötelezettséget. Ilyenkor is bizonyosságot nyer az, hogy a fodrászat és a munka segít átlendülni a nehézségeken.

9. Mivel telnek ma a hétköznapjaid?

Szerencsére aktívan dolgozom, amíg van rám igény addig pedig fogok is. Igyekszem tartani a napi nyolc órát. Természetesen sok mindenről le kellett mondanom, de ugyanúgy vannak tanulóim és hazai terepen zsűrizek is.

10. Milyen szakmai tervek foglalkoztatnak?

Nagyon szeretem a tanulóimat, és nagyon örülök, hogy oktathatom őket. A szalonmunkát is élvezem és igyekszem az MFKKE munkájában is kivenni a részemet. Figyelemmel követem és segítem a versenyszervezéseket és a zsűrizést. Ez számomra mind szívügy. Szeretem a fodrászéletet és szeretem a vendégeket. Emellett pedig igyekszem több időt szakítani magamra és az egészségemre, hogy minél tovább csinálhassam.

Képek: Váradi Kati

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)