Kászonyi Ildikó nem csupán hazai és nemzetközi versenyeken ért el kiváló eredményeket, hanem a zsűrizést is szívén viseli. Most vele beszélgettünk a versenyekről, a zsűrizésről és a szakma változásairól.

1. Miért szeretted meg a fodrász szakmát?

Hat éves voltam, amikor először elkísértem édesanyámat fodrászhoz, akkor el is döntöttem, hogy fodrász leszek. A vendégek átalakulása nagyon tetszett. Édesanyám daueroltatni járt, egyenes hajjal érkezett a szalonba és egy teljesen másmilyen, göndör hajjal távozott. A fodrásziskolában mindjárt akadályba ütköztem, mert derékig érő hajam volt, az iskolában viszont kikötötték, hogy csak úgy vesznek fel, ha levágatom. Egymáson gyakoroltunk a tanműhelyben, a hosszú haj pedig akkoriban nem volt divat.

Akkoriban nagyon közel laktam Bozsics Katihoz, akinek a nagynénje fodrász volt. Nála gyakoroltunk, és azt mondta, hogy elvisz egy jó mesterhez. Így kerültem aztán Kászonyi Andráshoz, akinél szinte minden hétvégén gyakoroltunk, később pedig az életünket is összekötöttük.

2. Mi motivált arra, hogy elkezdj versenyezni?

Amikor bekerültem a tanműhelybe, Bozsics Kati már a versenyfodrászok üzletében gyakornokoskodott. Ő mesélte nekem, hogy milyen csodálatos frizurákat látott. Engem ez indított el a versenyzés útján, be akartam kerülni ebbe a közegbe. A gyakorlatom első féléve nagyon nehéz volt, csak hajat seperhettem, ha pedig valami tévesztés történt a szalonban, akkor még azt sem csinálhattam.

Jelentkeztem időközben a Szakma Kiváló Tanulója versenyre. Az elméleti tudásom nem volt épp a legjobb, de a gyakorlati tudásom megfelelt a követelményeknek. Elindultam és meg is nyertem a versenyt. Így végeztem el a fodrásziskolát. A célkitűzésem az volt, hogy világbajnok legyek. Ezt végül 2018-ban értem el, megvalósult a gyerekkori álmom.

3. Most a versenyek másik oldalán dolgozol. Hogyan vezetett az út a zsűrizésig?

A Szakma Kiváló Tanulójával elkezdődött a verseny-pályafutásom. A nagy versenyeket először csak néztem, később aztán bekerültem a Válogatottba. Jártam a Szocialista Országok Versenyén és többször indultam világbajnokságon is, ahol eleinte 10-15. helyet értem el, 2018-ban pedig világbajnok lettem.

Egy ideig Andrással a Válogatott trénerei voltunk, majd a gyermekem születését követően váltam zsűrivé és folytattam a trénerséget is. Nagyon szép helyezések születtek a kezeim alatt: Zsiga Renáta világbajnokság nyolcadik helyezett, Veress-Győri Sándor Európa-bajnokság második helyezett, Váradi Katalin, Izsák Ibolya, Bozsics Katalin, Nagy Zsolt és Kászonyi Gergely pedig világbajnokság negyedik helyezett lett.

4. Miben változtak a versenyek és a versenyzők?

Amikor elkezdtem versenyezni, akkor a szövetkezet, később pedig a cégek állták a versenydíjat vagy az utazást. A mai versenyzők mindent zsebből fizetnek, ez pedig óriási visszahúzó erő. A versenykövetelmények a divatnak megfelelően változnak. Más eszközök és más technikák szükségesek manapság a versenyzéshez.

A fiatalok azonban nem csak az anyagiak miatt nem akarnak versenyezni. Az Y és Z generációk digitális világba születtek, számukra a közösségi média jelenti a népszerűséget. A fiatalok nem áldoznak annyi időt a versenyfelkészülésre, mint mi. Az a kevés fiatal, aki áldoz is, kb. egy hónappal a verseny előtt keres meg, amíg mi egy-egy versenyre legalább fél évet készültünk.

5. Mit gondolsz a digitális világról és a közösségi médiáról?

Számunkra régen kiváltság volt, hogy a cégek és egyesületek segítségével utazhattunk és láthattuk a legújabb trendeket. Készíthettük fényképeket, első kézből kaptuk a tudást, mi pedig a bemutatókon tudtuk ezt továbbadni. Ma a közösségi médiának köszönhetően mindenki naprakész lehet, nem kell egy évet várni a nagy bemutatókra és az információkra. Ezzel szemben azonban a közösségi médiában nem kapja meg a fodrász azt az erőt, azt a tüzet, hogy láthatja a másik embert dolgozni. Ez nagyon nagy hátrány.

6. A fodrász tananyagok szerkesztésében is részt veszel. Mennyire nehéz ezzel a hozzáállással és digitális világgal lépést tartani?

A portfóliókészítést kifejezetten szeretem. Ösztönzi a tanulókat arra, hogy ne legyen mindegy számára, hogy milyen kép kerül be a portfóliójába. Ennek köszönhetően egy-egy frizurát akár többször is elkészít, egészen addig amíg valóban tökéletes nem lesz. Ez egyfajta gyakorlásként szolgál. Amit elveszítenek azzal, hogy nem versenyeznek, az a gyakorlás. A mai fiatalok nem szeretnek gyakorolni, de a portfólió talán erre ösztönzi őket.

A saját bőrömön tapasztalom, hogy a tanulók örülnek, ha eltelik a hét óra, amit a szalonban kell tölteniük. Mi örültünk, ha bent maradhattunk éjjel és gyakorolhattunk. Ez a fajta motiváció nagyon hiányzik a mai szakemberekből.

7. Hosszú távon ez hova vezethet?

Felhígul a szakma. Ha pedig jön egy nagyobb divatváltás vagy visszatér a hullámképzés régi trendje, akkor nagyon sokaknak fogalma nem lesz arról, hogy mit kell csinálni. Hiába kezd visszatérni a dauer trend, nagyon sokan nem tudnak, vagy nem szeretnek dauert csavarni.

A rengeteg hosszú hajat is nagy problémának látom. Mindenhonnan ezek a trendek áramlanak a vendégek felé, és a fodrászok többsége is inkább hosszú hajat szeret vágni, mint rövidet. Ha pedig bejön egy-egy vendég, aki rövid fazont szeretne, nagyon kevesen tudják azt jól levágni.

8. Aktívan részt veszel a Mestervizsgák lebonyolításában is. Milyen nehézségeket látsz még a fodrászok körében?

A Mestevizsga-bizottságban utoljára a járvány előtt vettem részt, most inkább felkészítéseket vállalok. Rengeteg gyakorlás kell. Ebben a szakmában nem lehet megúszni a gyakorlást. Óriási hiányosságként tapasztalom a rövid haj és a hullámos haj kezelését, valamint a kontyfésülést, mert az pedig a hullámokon alapszik. Bár most felkapott lett ez a terület és szerencsére elérhetőek színvonalas oktatások, de sokan még mindig megrettennek tőle.

9. Kászonyi Andrással együtt dolgoztál, a fiad, Kászonyi Gergely pedig szintén jó szakember és eredményes versenyző. Hogyan befolyásolja egymást a szakma és a magánélet egy ilyen helyzetben?

Andrással nagyon jó hatással voltunk egymásra, vittük egymást előre. Nagyon elleneztem, hogy Gergelyből fodrász legyen, mert nagyon sok a szakember és csak úgy lehet érvényesülni, ha nagyon jól csinálja. Jobbnak kell lennie nálunk, mert különben csak robotolni fog és előbb-utóbb kiég.

Nagyon nagy élmény volt számomra, amikor együtt indultunk az egyik Magyar Bajnokságon egy számban. Ő lett az első, én a második. Minden kolléga azt kérdezte, hogy nem ciki-e, hogy legyőzött a fiam. Számomra azonban ez egy óriási büszkeség, mert ezek szerint valamit jól csináltam. Megtanítottam a fiamat arra, hogy legyőzzön. Ez volt a feladata.

10. Milyen szakmai tervek és célok foglalkoztatnak?

Jelenleg is van tanulóm az Erzsébet királyné iskolából, aki indul a világbajnokságon. Még szeretnék aktívan részt venni a versenyeken. Most Bozsics Kati világbajnoksági versenyére készülünk. Sajnos a kiutazást már nem tudom bevállalni, de végig mellettük vagyok és figyelemmel kísérem minden mozdulatukat. Készülünk a Magyar Bajnokságra is, nagyon remélem, hogy jövőre is szép számmal megjelennek majd a fiatalok.

Képek: Kászonyi Ildikó

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)