Nagy András az örök „megosztó”, így a jelenlegi helyzettel kapcsolatban sem hagyhattam ki a ziccert, hogy ne beszélgessek vele. Angliában élt, a koronavírus terjedésének a kezdetén vettük fel a kapcsolatot, ám az interjúig csak most jutottunk el. Íme, vágatlanul:

Mi a helyzet Angliában?

A kormány elég egyértelmű döntéseket hozott. Próbál mindenkit otthon marasztalni, felfüggesztették a lakbérfizetést, az alkalmazottak fizetésének 80%-át átvállalják 2500 fontig, a vállalkozók egy creditet vehetnek igénybe, ami egyfajta hitelként fogható fel.

Jól láttam, hogy hazaköltöztél?

Hazajöttem, de nem költöztem haza. Mivel kint bezártak a szalonok, én hazajöttem, mondván itthon is bőven tudok mit csinálni a ház körül, és jobban el tudom magam foglalni, minthogy kint ücsörögjek és nézzem a Netflixet. De a cuccaim továbbra is Angliában vannak a lakásban. Még az ollóimat sem hoztam haza.

A vírus mennyiben változtatta meg az idei terveid?

Lássuk csak. Sajnos úgy tűnik, a tervezett spanyolországi El Camino elmarad, de azon kívül a terveimet csak részleteiben módosítottam. Elég makacs ember vagyok, nem hagyom, hogy bármi megállítson, de most azt teszem, amit tudok. Pihenek kicsit, és felkészülök a következő fejezetekre. A nyarat most itthon töltöm. A Balatontól csupán 20 percre lakok, és rengeteg jó program lesz a nyáron, szeretnék kicsit “visszamenni az időben”, és újra élni pár régi nyári kalandot. Szeptemberben már lehet, hogy nem Londonba térek vissza, a terveim között Norvégia szerepel, de ki tudja. Még ez tervezés alatt áll.

Ez éles váltás. Pár éve beszélgettünk és akkor Anglia volt a nagy álom.

Hihetetlen, de eltelt két év, hogy kiköltöztem, és rengeteg minden történt velem azóta, amióta utoljára beszéltünk. Elindult, megtörtént és lezajlott a Brexit. Én abban a helyzetben vagyok, hogy két munkahelyem is van, az egyik helyen vállalkozó, a másik helyen alkalmazottként dolgozom. Vagyis jelenleg szabadságon vagyok itthon a vírus miatt.

A vírus mellett kicsit „eltörpül” a Brexit, ami azért mégis egy érdekes kérdés és keveset hallottunk erről itthon, hogy ez a külföldi munkavállalókat hogyan érinti. A Brexit kapcsán nálad milyen változások léptek életbe?

Hogy mit kellett tennem? Szerintem meglepő, de jóformán semmit. A kormány készített egy weboldalt és egy applikációt, ahova fel kellett vezetni az adatokat 2019. október 31-ig, és pár napra rá kaptam egy levelet, hogy a következő öt évre megkaptam a tartózkodási- és munkaengedélyt. Öt év múlva erre majd újra jelentkezni kell, amennyiben addig nem változik a rendszer. De eddig más üzletpolitikai változást nem tapasztaltam. Mivel nincs saját üzletem, azt nem tudom, hogy a Brexit a szalontulajdonosoknak mennyit változtatott a szalonvezetésében.

Én most lassan másfél éve Londonban élek, és itt két különböző helyen is dolgozom. Az egyik hely, ahol alkalmazott vagyok, London délkeleti részén található, lengyelek által üzemeltetett Fodrász – Manipedi – Szoli szalon. Nagyon kis barátságos csapat, érdekes és sokszínű vendégkörrel. Itt jelenleg mindenesként dolgozom, tekintve, hogy a szalonmenedzser magánéleti okokból elment, és már egy ideje én próbálok kiigazodni a rendszeren, és fent tartani a tempót. Nem egyszerű feladat, és néha azt érzem darabokra hullik az egész, de ugyanakkor jópofa dolog ilyenben is kipróbálni magam, és a nap végén úgy gondolom, egész jól csinálom.

A másik munkahelyemen vállalkozóként vagyok. Amolyan “freelancer”, ami azért érdekes, mert van egy napi fix keresetem, amit mindenképpen megkapok, még ha nincs vendég, akkor is. Ugyanakkor, ha sok a vendég, akkor a százalékos rendszernek köszönhetően nagyon szép számok tudnak kijönni. Ez a szalon a belvárosban található, a Soho negyedben. Képzelj el egy kocsmát, koktélbárral, kávézóval, és iPadekkel minden szék előtt. Na ez egy “hairclub”, ahol lehetősége van a vendégeknek klubtagságit váltani, iszogatni barátokkal, velünk, és rengetegszer csak úgy zárás után bulizni és táncolni (és kiinni a bárt). Az atmoszférája a helynek egészen elképesztő. Ebben a szalonban szó szerint, mint egy óriási család vagyunk. Életem legcsodálatosabb munkahelye.

A Brexit „bevándorlózásából” te tapasztaltál már bármit is a saját bőrödön?

Hehe. Ez vicces, mert azt gondoltam nem fog változni semmi. De sajnos észrevettem pár dolgot és tapasztaltam is a saját bőrömön. Felütötte a fejét egyfajta kirekesztő hozzáállás a külföldiekkel szemben – igaz csak nagyon minimális szinten. Ezt a változást amúgy több vendég is megjegyezte, érezte már. De egyelőre ez alig észrevehető, és szerintem hamar el is fog tűnni, ugyanis ami biztosan elmondható Londonról, hogy aki nem képes alkalmazkodni és elfogadni, azt a város kiveti magából.

Szóval emiatt fontolgatod Norvégiát?

Talán ez is benne van abban, hogy új célok ütötték fel a fejüket. Szeretnék továbbra is kontyokkal foglalkozni, de előbb körbe szeretném költözni a kontinenseket. Szeretnék élni Afrikában és tanulni helyi szakemberektől, utána átmenni Ázsiába, Ausztráliába, Dél-Amerikába, és mindenfelé. De az első úticél – ahogy már említettem –, a zord észak, Norvégia.

Mi tetszik az állandó kalandozásban, világjárásban?

Jó kérdés. Szeretném minél több oldalát megismerni a szakmámnak. Új dolgokat látni és kipróbálni. Nincs bajom Angliával, se Londonnal, de bevallom őszintén mindig is egy koravén típus voltam. Szeretnék jönni-menni, embert s tájat felfedezni, de mindezt egy nyugodt módon. Nem vágyok már a nyüzsgő világvárosokra, és a 10 millió emberre magam körül. Szeretnék nyugodtan és csendben élni, és lassan haladni az utamon, kiélvezni hogy élek és tanulok. Remélem össze tudom kovácsolni a nyugalmat a költözésekkel és a kalandokkal. Elvégre a nyugalom ellentéte az nem a kaland, tehát egy kaland lehet nyugalmas is.

Képek: Nagy András