A Kuckó Önkéntes Fodrászok Programot már jó ideje követem, de eddig nem igazán tudtam, hogyan tudnék kapcsolódni hozzájuk. Majd kipattant az ötlet: mi lenne, ha azzal segítenék, amiben dolgozom, tehát a Fodrászinfó Pro hatalmas fodrászközösségét kapcsolnám a Kuckóhoz, s az eredmény ki tudja, talán egy szép lassan felépülő segítő fodrász kör lehet. Ismerve a magyar fodrászok segítőkészségét és összefogását ez egy megvalósítható cél. Strényi Vera, a Kuckó alapítója azonnal benne volt, vele beszélgettünk a rendszerről és mesélt nekünk arról is, hogy szerinte hogyan tudnánk jól segíteni a gyerekotthonban és nevelőszülőknél felnövő gyerekeknek.

Mesélsz kérlek az előzményekről, hogyan csöppentél bele az önkéntességbe és mi az, ami téged ebben megfogott?

Kilenc éve lehetett nagyjából, mikor az akkori céges angol tanárommal összekacsintottunk: mind a ketten éreztük egymásban, hogy valamit szeretnénk tenni, ami túlmutat azon, hogy ő angolt tanít, én meg rendezvényeket szervezek és táncoktatáshoz is van némi közöm. Leültünk és egyetértettünk abban, hogy a gyerekotthon lenne az a hely, ahol ezt meg tudnánk valósítani. A Hűvösvölgyi Gyerekotthonnal volt már korábbról kapcsolatom, felkerestem Robi bácsit, a volt igazgatót, ahol tárt karokkal fogadtak minket. Akkor még a célunk egészen más volt: azt találtuk ki, hogy elkezdünk foglalkozásokat és élményprogramokat szervezni, ahová a családokat, szülőket, kapcsolattartókat is elhívjuk (merthogy tévhit az, hogy a gyerekotthonban árvák vannak). Azt szerettük volna, hogy ezeken a programokon megismerjük azokat a szülőket, akiken látjuk az elszántságot, hogy szeretik és tenni is képesek azért, hogy a gyerekük hazakerüljön, majd mentorálással és tárgyi eszközök segítségével, illetve munkakereséssel segítjük őket céljuk elérésében. Ez volt az eredeti terve a Kuckónak, de ez egy kicsit kudarcba fulladt.

Aztán úgy alakult, hogy egyedül maradtam, mert a társamnak ki kellett szállni. Én viszonylag sok időt voltam a gyerekekkel, már nem is táncot tanítottam neki, hanem egészen másképp segítettem: palacsintát sütöttünk, bonbont készítettünk, vittem egy zsák ruhát és azt kiválogattuk a gyerekekkel. Tehát az élményprogramok megmaradtak és egy szoros kapcsolat alakult ki velük.

Aztán gasztronómiai vonalon kezdtem el dolgozni, ahol megláttam a kapcsolódást: havonta szerveztünk ebédeket és élményprogramot a gyerekeknek. Egy évvel később ebből már egy 150 fős gyereknap lett.

A legjobb az, mikor valami rendszer lesz a gyerekek életében, nem csak egy egynapos program. Mi hosszabb távú dolgokban gondolkozunk, ami akár sorsfordító is lehet a gyerekek életére nézve!

Hogyan alakult ki a Kuckó Önkéntes Fodrászok közössége?

Emlékszem, az első alkalmak egyikén találkoztam Rolival és Lalival. Nagyon sok hajuk volt, de tényleg rengeteg. (nevet) Ekkor megkérdeztem a nevelőket, hogy nem kellene ide egy fodrász? Ők lelkesedtek az ötletért, én meg kiírtam a Facebook falamra, hogy fodrászt keresek. Egy este alatt nagyjából 100 jelentkező érkezett, ami elindított egy lavinát és megszületett a Kuckó Önkéntes Fodrászok Facebook csoport. Jelenleg ez ott tart, hogy most a kapacitás és szervezési munkálatok miatt kicsit fordított a dolog: az otthonok szólnak és mi a megbeszélt időpontra keresünk fodrászt. De bőven lenne rá igény, hogy rendszeresen járjanak vissza a fodrászok a megismert helyekre.

Mit gondolsz, a Fodrászinfó Pro fodrászközösség tagjai hogyan tudnának segíteni? Hogyan tudnak kapcsolódni a Kuckó Önkéntes Fodrászok táborához, ha segíteni szeretnének?

Én nagyon hiszek abban, hogy a legjobb segítség az, ha azzal segítünk, amihez értünk. Így tehát a fodrászok a saját tudásukkal, szakértelmükkel és idejükkel tudnak nekünk a leghatékonyabban segíteni. Ha lennének még vállalkozó szellemű fodrászok, akik bevállalnák, hogy évente négyszer elmennek a hozzájuk legközelebb lévő otthonba és levágják a gyerekek haját, az a legnagyobb segítség. Ők alkothatnának 2-4 fős kis csapatokat, akik aztán együtt mennek hajat vágni meghatározott időpontokban. (Erre akár több fős szalonok is jelentkezhetnek, ha érzik magukban az indíttatást.) Mi a Kuckóval jelenleg a budapesti és több Pest megyei gyerekotthonnal állunk kapcsolatban, de nagy álmom, hogy vidéki Kuckók is alakuljanak, ezért jelentkezőket várunk az ország minden pontjáról. Fantasztikus azt látni, hogy valaki odamegy, rászánja az idejét és megcsinálta a gyerekek haját. Nagyon felemelő.

Aki még nem volt önkénteskedni gyerekotthonban és szívesen csatlakozna, annak mit tanácsolsz: hogyan érdemes ehhez hozzáállni lelkileg? Mire készüljön egy fodrász, mivel találkozhat?

Nagyon sok opció van, hogy őt ott mi fogadja. Ami a legfontosabb, hogy nagyon nagy fokú elfogadással menjen. Az idősebb gyerekek, traumatizált kamaszok (márpedig itt mindenki traumatizált) sokszor nem úgy viselkednek, mint ahogy az „elvárható”. Nem is úgy, mint ahogyan megtapasztalja a fodrász ezt az élet más területein, mikor szembe jön vele egy kamasz. Éppen ezért fontos, hogy a jelentkezőben legyen egy nagy adag elfogadás. Lássa a gyerekek mögött a történeteket és akkor sokkal könnyebb őket elfogadni.

Megismerve az otthonokat és a sorsokat, én azt tapasztalom, hogy alapvetően kétféle gyerek van: a visszahúzódóbb és az, aki elkezd ölelgetni, és szeretet-áradatot zúdítani a fodrászokra. Ami csodálatos és egyben szívszorító.

Azok a fodrászok, akik rendszeresen járnak önkénteskedni, milyen tapasztalatokról számolnak be?

A legtöbben nyitott szívvel érkeznek, nem ítélkeznek, még akkor sem, mikor a gyerekek káromkodnak, csúnyán beszélnek, vagy éppen meg sem köszönik azt, hogy levágták a hajukat. De tudni kell ezt a helyén kezelni. Itt kapcsolódik be az empátia. Az ideális kép, hogy szeretet-cunami árad feléd, de ez azért nincs mindig így! Érdekes tapasztalat, hogy nagyrészt hölgyek és közülük is jórészt családanyák érkeznek. Én azért szeretném, ha férfiak is csatlakoznának, hiszen a fiúk jobban szeretnek fiúhoz járni, talán könnyebben is tudnak kapcsolódni.

Van, hogy a gyerekek konkrét kéréssel érkeznek, ki milyen hajat szeretne?

Persze! (nevet) A lányok a hajvágás után általában egy szép fonást szeretnének, a fiúk pedig kisebb hajtetoválást kérnek: egy csík, két csík, mikor mit. Nagyon helyesek, sokszor hozzák a fotót a focistákról. Fontos tudni, hogy mi itt nem festünk és színezünk, és a gyerekek mindig frissen mosott hajjal várnak minket! Ezekben az otthonokban azért akad, hogy néhol tetvesek a gyerekek, de ezt mindig előre jelzik nekünk. A kommunikáció mindennek az alapja, ezért mindenről tudunk, mielőtt az otthonba érkezünk. Az álmom az, ha lehetne minden intézménynek egy saját fodrászcsapata, és ez a kis csapat aztán annyira beépül az otthon életébe, hogy a rendszeres hajvágásokat már ők külön egyeztetik az otthonokkal.

HA TE IS SZERETNÉL KUCKÓ ÖNKÉNTES FODRÁSZ LENNI, MUTATJUK AZ ÚTJÁT:

Ennek két módja van: jelentkezz a Kuckó Önkéntes Fodrászok csoportba és látni fogod a posztokat, mikor és hány fodrászt várnak éppen.

Ha ennél is többet tennél, gyakrabban segítenél (mondjuk évente 4 alkalommal), akkor írj nekünk a kozosseg@fodraszinfo.com címre és vegyük fel a kapcsolatot, megbeszéljük a továbbiakat. Bízom a Fodrászinfó Pro közösségben, a fodrászok segítségnyújtásában.

Kuckó Önkéntes Fodrász Kisokos

(Feltétlenül olvasd el!)

1# Az önkéntes fodrászok saját eszközökkel dolgoznak. (Kérlek, hozz magaddal: hosszabbítót, ollót, fésűt, hajkefét, csipeszt, beterítő kendőt, hajszárítót, hajvágógépet és ha tudsz, tükröt is.)

2# Ha ajándékot is hoznál, előtte kérdezd meg, mire van szükség. (Fontos, hogy mindig csak azt vigyük, amire esetleg szükség van!)

3# Ha fotót készítesz, a gyerekek arca nem látszódhat a képeken!

4# Cigit tilos adni a gyerekeknek!

5# És ami a legfontosabb: minden esetben nyitott szívvel, és elfogadóan érkezz! 🙂

Jól adni jó! Csatlakozol te is?

Képek: Kuckó