Létezik egy olyan fogalom, amellyel az ember minden esetben megmentheti a saját bőrét. Egy fogalom arra, hogy miért járkálsz mini fésűvel, hajlakkal, és olló szettel a táskádban, még akkor is, ha csak a sarki kisboltba ugrottál le. Egy fogalom, miért bámulsz az emberekre kitágult pupillákkal, vagy éppen miért nem tartod a szemkontaktust a barátnőddel való csevegés alatt. Elvesztél a szavak tengerében, szívedben egy erőteljes vágy, szemeidben pedig egy kiálló tincs vert éket, igaz? Sírt, toporzékolt, méltatlankodva ordibált, megtört – vagy inkább eltört már a vége, – vágyott óvó kezeid igazgatására. Nem látod a fától az erdőt, vagy inkább a hajtól az embert? Biztos lehetsz benne, hogy akkor vérbeli fodrász vagy.

A barátnőd valószínűleg már kétszer agyvérzést kapott, miközben próbálja megtalálni a már rég elvesztett figyelmed, hiszen jól látja a helyzetet, dimenziót váltottál. Zsigereidben érzed, hogy tovább nem megy, a kiállhatatlan, de egyben szívedet perzselő érzés felülkerekedik rajtad. Ez már nem te vagy. Egy gyors metamorfózis, és a fodrászok védőszentjeként nyúlsz a kiabáló tincs felé. Megigazítod, és egy nagy megnyugvást jelző sóhaj kíséri kézmozdulatod útját. Szíved heves dobogása újra a régi, majd észreveszed a másik fél szikrázó tekintetét. Egy fogalom, amely a megfelelő kontextusba helyezve megment a barátnői szigortól: „Bocsi, tudod, szakmai ártalom.”

A vérbeli fodrász 5 stádiuma, avagy a folyamat ahogyan ízig-vérig szakemberré válsz

1. stádium: amikor késztetést érzel

Mikor már elkezded magadba szívni a fodrászvilág fortélyait, arra leszel figyelmes, hogy néha pillanatokig elveszted az eszméleted egy-egy frizura kapcsán. Ne persze, nem feltétlenül a pozitív értelemben. Állsz bambán, és egyszerre megbotránkozva, hogy „na ezt vajon hogy sikerült kiválasztania?” Nem szólhatsz ugyan egy szót se, hisz nem vetne rád jó fényt, de érzed a fájdalmat, ami nem csak emocionális, de sokkal inkább fizikai. Érzed te a szíved mélyén, hogy csúnya dolog mindezt megítélni, hisz ízlések és pofonok, de inkább elszégyelled magad, mert nem tudsz változtatni a már meglévő gondolataidon. Amúgy is, még a Mikulás is ítélkezik, hogy ki jó és ki rossz gyerek, én miért ne tehetném meg ugyanezt a fodrászvilágban? Na, ugye.

2. stádium: amikor folyamatos tipposztásba kezdesz

„Szerintem ezt így kéne, szerintem az úgy nem jó, szerintem ez nem illik hozzád, szerintem még mehetne pár centi, na azt a hajszínt meg se próbáld!” – folyamatosan ontod magadból a következő mondatcsokrot a gyerekednek, párodnak, barátaidnak, vagy aki éppen szembe jön veled. Biztos lehetsz benne, hogy a gyereked lesz az első, aki először feladja veled a harcot, és menekülni kezd, úgyhogy nem árt átnézni, hogy vészhelyzet esetén merre kell elhagyni az otthonod. Valahol ott találod majd meg a családod többi tagját. De ne aggódj, így szeretnek!

3. stádium: amikor nem bírsz ellent mondani a túlórának

Bármilyen emberrel megesik, hogy a szakmaszerelem révén többet enged, mint kéne, több embert bevállal, mint amennyit a helyzet megengedne. Megesik a szíved az utolsó pillanatban beeső barátodon, vagy éppen a cuki kisfián, és azon kapod magad, hogy este 10-kor is még ott cövekelsz a szalonod stílusos kis falai között, és áldozatkész fodrász lévén, szádra cipzárt téve, csak belül sírsz. Mikor indulnál haza, rájössz, hogy a lábaid nem mozdulnak, olyan szinten gyökeret vertek, mint egy száz éves fűzfa, majd még mindig érkezik egy hívás, neked pedig csakis a Mézga család Máris szomszédjának a szavai csengenek a füledben: „Még egy vendég, és magamra nyitom a gázt! Tessék!”

4. stádium: amikor már álmodban is dolgozol

Kosztolányi színes tintákról, te meg többnyire mindenféle hajszínárnyalatról álmodsz. Egy klipben érzed magad, ahol nem kell véka alá rejtened benned felgyülemlő vágyaidat, legyen szó a szakma megélésének minden pozitív és negatív szegmenséről. Egyik pillanatban színpaletta esőben kísérletezel különböző technikákkal, a másikban pedig megkapod a világ legtökéletesebb vendégeit, akik nem jelentkeznek be az utolsó pillanatban, és akiknek nincs letöltve a Messenger applikáció a telefonjaikra. Ellenkező esetben, egy tomboló katarzisként zúdítod rájuk fájdalmaid, amely végül hatásos, és a bántó szavak ellenére is szeretnek, mi több, megjavulnak. Tubusokkal keringőzöl, fésűkkel és hajszárítókkal járod a kacsatáncot, de nyugi, teljesen komplett vagy, csak fodrász.

5. stádium: amikor „hajvakká” válsz

Szíved-lelked a szakmáért él, éppen ezért már legjobb barátként tekintesz a karodról lógó hajszálakra, amelyek olyan ragaszkodóvá válnak irányodba, hogy mindenhova veled mennek. Ott vannak a pulcsidon, a zuhanyzód lefolyójában, a kanapédon, nem utolsó sorban, a vasárnapi húslevesben. Egy gond van csak, már észre sem veszed. Ahol vannak, ott is maradnak, szemed többé nem funkcionál úgy, mint régen, végérvényesen is „hajvakká” váltál. De tudod mit? Ez se szomorítson el, hisz van rá egy fogalmom:

szakmai ártalom. : )

Képek: Canva, Pinterest