Vagány szemüveg, extra menő tetoválások, színes haj, stílusos és feltűnő ruházat: Fábián Zsanett mellett nem lehet elmenni szó nélkül. A külső mellett nagy adag tehetsége szolgáltatja számára a feltűnőséget: munkái precízek, kifinomultak, gondosan elkészítettek és újítóak. Eleinte a férfidivatban volt jelen, majd szép lassan nyitott a női hajak felé is. A #movember kapcsán beszélgetve mindenre kitértünk. Olvasd el történetét, ismerd meg Zsanit te is!

Aki rád néz, egy színes, bevállalós, extrém karaktert lát elsőre. Te milyennek gondolod magad?

Tényleg szeretem az extrémebb dolgokat és igyekszem ezt kifelé is mutatni. Nem szeretek átlagos lenni, bármit is jelentsen ez a szó pontosan.

Milyen belső késztetésed van az átlagtól való eltérésre?

Talán az, hogy én is szívesebben megnézem azokat az embereket, akik valamilyen formában különcek. Ez tetszik és vonz. Már kiskorom óta jelen van az életemben, hogy mindig egy kicsit másképp nézek ki. Volt, hogy színes volt a hajam és voltak adott időszakaim, de talán ez minden tinédzsernél így van. Egyszer csak pepita kockát hordtam, majd csak adott színeket. Ez régóta az életem része.

Ebben van valami fricska is?

Persze, van benne egy kis fricska is. Ha nem lenne, nyilván nem néznék ki így. Az emberek elég gyakran megbámulnak, megszólnak az utcán. Jó érzés, hogy ki lehet őket hozni a komfortzónájukból azzal, hogy olyat látnak, amit egyébként nem gyakran, és nem tudják, hogyan adjanak hangot ennek, hová tegyék. A kedvencem, mikor a kisgyerekek a kérdéseikkel egy pillanat alatt zavarba hozzák a szülőket. A kicsik rögtön megjegyzik, hogy össze van firkálva a testem, színes a hajam, milyen a szemüvegem. Ezt Magyarországon pláne nem tudják az emberek kezelni. Ez pedig engem van, hogy megmosolyogtat és van, hogy éppen felidegesít. Ez mindig az adott reakciótól függ.

Emellett a stílus mellett hogyan jött be az életedbe a klasszikus férfi frizura és borbély kultúra? Hogy jön össze a kettő?

Imádom azt, ha egy férfinak olyan megjelenése van, amihez passzol a haja, az arcszőrzete, a ruházata. Legyen ez akármilyen stílus, ha egyben az egész igényes, az megnyerő.

És ebből az imádatból hogyan kerültél bele ebbe a férfi hajvágó körbe, majd az American Crew kötelékébe?

A Hajas Szalonban tanultam, ahol először egy férfi hajat vágtam le. Ahhoz képest, hogy egy férfi hajvágás volt, megmutatta nekem, hogy mennyi lehetőség van benne, megtetszett ez az irány. Itt ugye legtöbbször csak a fazonnal és hosszal tudsz variálni, de mindig bele tudsz vinni valami pluszt. Hirtelen sok férfi vendégem lett. Ezt nagyon szerettem, imádtam kitalálni, hogy adott fejformához, arcformához, stílushoz mi az, ami passzol. Ezt egyébként a mai napig nagyon szeretem. Tehát kezdetben ez keltette fel az érdeklődésemet. Aztán a szakáll egyszer csak menő lett, bejött a köztudatba. Valamilyen oknál fogva rengeteg szakállas vendégem lett egyik napról a másikra. Olyannyira elmentem ebbe az irányba, hogy még egy szakállas kollekciót is készítettünk, amiben 30 férfi szerepelt különböző hajakkal és arcszőrzettel. Portrékat készítettünk róluk, menő lett.

Az American Crew pedig egy véletlen folytán jött a látókörömbe: egy fotózáson egy sminkes lány megkérdezte tőlem, hogy én is az American Crew versenyre készülök? Én akkor nem tudtam, mire gondol, utánanéztem, felhívtam a céget és pár napon belül már ott volt a területi képviselő, aki bemutatta a márkát és a versenyt is, megismertem Varga Zsoltot is (az American Crew hazai forgalmazója – a szerk.). Rákövetkező évben már Rómában voltam a nemzetközi döntőn.

Hogyan kerültél be az American Crew nemzetközi döntőjébe és milyen volt az a verseny?

Rendhagyó volt számomra. Itthon egy fotópályázat volt, majd minden ország megnevezte saját győztesét. Onnan beválogattak 15-öt a világból, akik szerintük a legjobbak voltak. Kint ezt mind félrerakták, sorsolt modellen kellett dolgoznunk. Helyszínen, időre levágni a hajat, kitalálni a stílust. Valamint egy nagyon extra dolog is volt benne: a modellekről David Raccuglia készítette a fotókat, aki a márka kitalálója. Őt kellett instruálnunk, hogy mit is szeretnénk viszontlátni a képeken. Nagy élmény volt eddig eljutni.

Mennyire volt komfortos ez a munka számodra?

Én imádtam. Nagyon szeretem az ilyen szituációkat, amikor valamit nagyon precízen, időre kell megcsinálni. Nyilván ideges és feszült voltam, de ez annyi adrenalint adott, hogy kizárt mindent, és csak a munkára tudtam koncentrálni.

Aztán szintet léptél a márkánál. Ezután mi következett?

Érdekes volt, mert közvetlenül a verseny után szóba jött, hogy milyen lehetőségek vannak a cégnél, így jelentkeztem oktatónak is. Megcsináltam az első szintet, így országon belüli oktató lettem. Utána lehetett volna feljebb lépni a nemzetközi szintre, de az egy annyira picike kör, amibe nagyon sok idő, energia és pénz bekerülni, hogy oda már nem mentem tovább. Még voltam egy pár tréningen, ahol csodálatos dolgokat tanultam. Azt hiszem, hogy ők a férfi hajvágást olyan alapokra helyezik, amit több másik márkának nem sikerült elérnie. Nagyon tetszik, hogy egy olyan vonalat fognak meg, ami abszolút férfias és mindig megpróbálják a lehető legtöbbet kihozni az adott emberből, akinek éppen a haját vágják.

Mennyire érezted magad komfortosan fodrász oktatóként?

Megmondom őszintén: semennyire. Valószínűleg ezért is maradt abba. Nem szerettem azt, hogy én megmondom nekik, hogy ők hogyan dolgozzanak inkább. Persze volt egy pár próbálkozás, jártam barber shopokban, de sokszor azt veszem észre, hogy nem feltétlenül a minőség számít, hanem a mennyiség, és az, hogy ugyanazt csinálják meg minden embernek. Pedig az egyedi stílus kialakítása a szakma sajátja lenne.

Szerinted hol lehet ebből a kiugrási pont? Hol kezdődhet az, hogy a fodrász elkezd alkotni és kilépni a sablonból?

Először is el kéne rugaszkodnunk a Pinterest és Instagram fotóktól. A vendégek sokszor egy déli országból származó férfi képével érkeznek, akinek a hajmennyisége és hajminősége is egészen más. És ha ezt megpróbálják reprodukálni az ő haján, más lesz a végeredmény. Próbáljuk meg elvinni egy olyan irányba, ami az ő hajához és az ő személyiségéhez passzol. Ne kövessünk egy sémát! Tisztelet a kivételnek, de sokan beleesnek ebbe a hibába.

Itt a tudás lehetne a kulcs: minél többet tudunk, annál szélesebb spektrumban tudunk frizurát ajánlani?

Szerintem igen.

Nálad, hogy működik: hogyan vezeted vendégedet egy új frizurához?

Megkérdezem, hogy mi az, amit ő szeretne, milyen régen volt vágva a haja, mennyit nőtt azóta (ebből ugye látom, hogy mi lehetett a fazon) és meg szoktam kérdezni, hogy mi az, amit nagyon nem szeretne. Ezekből már nagyon sok mindent ki lehet szűrni. Megkérdezem, hogy hogyan szokta finishelni, mennyi időt fordít a hajára. Utána szoktam elmondani, hogy szerintem mi az, ami neki jól állna és innentől szokta általában rám bízni magát.

Ha már a férfiaknál tartunk és mögöttünk a november, nem mehetek el a kérdés mellett. Itthon szerinted mennyire ismert a movember? Illetve te, mint nő, hogyan tudsz férfifodrászként ehhez kapcsolódni?

Ez egy nagyon fontos kezdeményezés. Nyilván olyan szinten nem tudok ehhez kapcsolódni, hogy nem tudok bajuszt növeszteni, meg prosztata vizsgálatra sem tudok elmenni, de ennek ellenére próbálom felhívni a figyelmet, hogy ez mennyire fontos, és hogy ez nem csak az arcszőrzet növesztéséről szól. Ez szerintem egy csodálatos dolog egyébként, hogy ezt így a Movember Alapítvány kitalálta. Szerintem itthon már szinte mindenki ismeri ezt a fogalmat és találkozott ezzel, már csak azért is gondolom, mert ha körbe nézel, még a 4-es 6-os villamosokon is van bajusz. Nekem nagyon sok ismerősöm csatlakozik a kezdeményezéshez.

Gondolom te decemberben találkozol ezzel igazán. December 1-jétől dömping van, mindenki levágatja a megnövekedett szőrmennyiséget?

Sokan, igen. Sőt! Ami nagyon szimpatikus, hogy a nagyobb cégek is beleállnak. Most a vírus miatt nem, de az ezt megelőző három évben volt egy multi cég, ahol a movemberhez csatlakozó dolgozók arcszőrzetét igazítottuk december elején. A teljes borotválástól a klasszikus formákon át a vicces, kamionos megjelenésig mindent csináltunk. Szerintem nagyon jók ezek a kezdeményezések.

Eddig csak a férfiakról beszélgettünk. Mi a helyzet a nőkkel? Nálad a női vonal mennyire van meg? Mennyire vannak női vendégeid?

Mostanra fele-fele arányban vannak női és férfi vendégeim. Szerintem egyébként ez annak is köszönhető, hogy az elején semmi önbizalmam és gyakorlatom nem volt a női hajban, ezért is alakult így a vendégköröm.

Mi az, amit megtaláltál a női hajban, ami megtetszett neked és emiatt nyitottál felé?

Eddig is tetszett, inkább a gyakorlat hiánya miatt nem nyitottam a női vendégek felé. Idővel sokat fejlődtem hajfestésben és a női hajvágásokban is, amivel szép lassan megnövekedett a számuk.

Jelenleg hol dolgozol?

A have szalonban Hevesi Krisztiánnal és Kozma Norbival.

Jellemző, hogy ott több női vendég van és esetleg emiatt lett több női vendéged?

Könnyen lehet.

Ebben a szalonban egy másik márkával is találkoztál. Mennyire tudsz azonosulni a KEVIN.MURPHY-vel?

Én teljes mértékben. A srácoknál láttam először testközelből a KEVIN.MURPHY-t és nagyon megtetszett. Mindannyian könnyebbnek láttuk, ha én is átállok a KEVIN.MURPHY oldalára. Szeretem, hogy ez a márka a lehető legjobb értelemben véve egyszerű, nincsen ezer terméke feleslegesen, hanem mindenre tud valamilyen megoldást nyújtani és a vendégek is imádják. Gyönyörű a csomagolása, a formatervezése, egyedi színei vannak. Nagyon sok csomagolást már óceáni hulladékból készítenek, úgyhogy környezettudatos is, ami nyilván egy nagyon fontos szempont. Abszolút azt gondolom, hogy ez a váltás is egy jó döntés volt.

Más nagyobb váltásod is volt?

Igen. Korábban sok külsős munkám volt, de az elmúlt pár évben már csak az X-Faktor tévés produkció, a többit tudatosan leépítettem. Választanom kellett: vagy csinálom a szalonmunkát, vagy a forgatásokat és fotózásokat, mert a kettő nem működött jól egymás mellett. Egy idő után elég bénán nézett ki, mikor folyamatosan átszerveztem, rakosgattam a vendégeimet és ez engem inkább már csak frusztrált a vége felé. Nagyon sok időt elvett a plusz munka, sok hétvégém elment erre. Döntenem kellett, hogy milyen irányba szeretnék menni. Nem bánom, hogy ez így alakult, sőt! Tökéletesen kielégítő az X-Faktor öt hétvégéje karácsony előtt.

Mi számodra az ideális munkakörnyezet és munka? Hogyan szeretsz a leginkább dolgozni és alkotni?

Leginkább úgy, ahogy most vagyunk. Öt és fél éve dolgozunk együtt Krisztiánnal és Norbival. Egy másik helyen kezdtünk, majd megnyitottuk együtt Norbival és Vörös Vikivel (sminkes-kozmetikus – a szerk.) ezt az üzletet. Viki közben a tesójához ment át dolgozni, így ketten maradtunk Norbival. Krisztián tanulóként csatlakozott az elején hozzánk. Az a jó szerintem a mi kis csapatunkban, hogy mindenki hagyja a másikat érvényesülni, de közben ott vagyunk egymásnak. Ilyen szempontból nem vagyunk egy klasszikus szalon, hogy mi mindenhová együtt megyünk és mindent együtt csinálunk, hanem mindenkinek megvannak a kis dolgai, közben meg egy csapatként is működünk.

Szakmai utadba milyen értékeket hoztál gyerekkorodból, a családodból?

Leginkább abból építkeztem, amit apukámtól láttam. Ő asztalos volt, rengeteget dolgozott, onnan elég sok mindent hoztam. A munka iránti szeretet és kitartás abszolút tőle jön. Azt gondolom, hogy szerencsés vagyok olyan szempontból, hogy mindig nagyon támogatón álltak mögöttem a szüleim. Elkísértek minden versenyre, eredményhirdetésre, ami nagy löketet is adott ahhoz, hogy el merjek indulni olyan irányba, amit nem biztos, hogy mertem volna, ha például nincsen meg ez a támogatás.

Mi az a jövőkép, amit látsz a szakmai utadban?

Erre nehéz válaszolni, főleg ez után az egy év után. Szeretném megtartani azt, ami mostanában létrejött a vírus által: sokkal több időm van arra, hogy a férjemmel, a kutyánkkal legyek, többet beszéljek a barátaimmal, meg hogy egy kicsit visszavegyek a szakmázásból, mert az nagyon sok volt az elmúlt pár évben. Tudod nem szeretném, hogy idő előtt kiégjek benne.

Érezted már, hogy a kiégés határán vagy?

Pont tavaly év végén. Akkor már nagyon sok volt, rengeteget dolgoztam, nagyon sokat voltam bent az üzletben és akkor azon gondolkoztam, hogy vajon mi az, amit még tud ez nekem adni, hogy tényleg ne fáradjak el benne idő előtt. Aztán úgy alakult az élet, hogy rengeteg szabadidőm lett, le tudtam magamat kötni más dolgokkal és láss csodát: újra imádom a munkám. Addig is imádtam, de megijesztett a gondolat, hogy idő előtt vége szakadhat ennek a szerelemnek.

Mi az, amivel ki tudtál lépni ebből az érzésből?

Az utazgatás sokat segít, azaz segített. Mi elég gyakran el szoktunk menni megnézni más városokat. Szeretek a barátaimmal is lenni és most elkezdtem tanulni egy teljesen más dolgot. Igazából próbálkozom, hogy mi az, ami még van a világban számomra.

És jelenleg mi van benne? Mit tanulsz?

Pilótának tanulok.

Ez izgalmasan hangzik. Milyen lehetőségeket látsz benne? Egy esetleges teljes profilváltás?

Nem, dehogy. Ha lehet ezt mondani, akkor ezt egy hobbinak szeretném megtartani. De azt is el tudom képzelni, hogy heti egy vagy két napot abban tevékenykedem, a többit pedig fodrászként töltöm. Annál többet semmiképp sem szeretnék a pilótasággal foglalkozni, de meglátjuk, hogy egyáltalán sikerül-e, mert vannak elég kemény dolgok benne. Egyelőre az elméleti résznél vagyok, nagyon az elején.

El tudod képzelni az életed külföldön?

Már nem. Régebben voltak olyan gondolataim, hogy esetleg külföldön élek: Berlinben vagy Londonban, de már nem kezdeném nulláról az egészet egy másik országban. Az elég kemény meló lehet.

Ha most hirtelen felülhetnél egy gépre és bármerre mehetnél, mi lenne az úticél?

Nagyon sok helyre mennék, de most beérném azzal is, ha átléphetném az országhatárt: Amszterdam, London és valamerre Ázsiában. Most így kalandoznék.

Képek: Fábián Zsanett