Vörös Tamás: “Az egyik legszebb dolog a mi szakmánkban, hogy a tanulás napi szinten visszaköszön.”

Voros-Tamas-interju-cover1

A következő beszélgetésből egy nagyon érdekes pályakép rajzolódik ki, amiben Vörös Tamás, a L’Oréal Professionnel trénere mesélt a kezdetekről, jelenlegi pozíciójáról és ambícióiról, további céljairól. Érdekes azt látni, hogy gyerekkori orientációja mennyire megjelenik munkájában és azt is, milyen gondolatokat indított el ez benne. A fejlődés, az állandó tanulás az élete része, többek között erről is mesélt nekünk. Fogadjátok szeretettel, ismerjétek meg közelebbről Vörös Tamást!

Honnan indultál és miért választottad a fodrász szakmát?

Nagykőrösre jártam középiskolába, kereskedelem és marketing szakon tanultam, az érettségi után pedig ott maradtam ötödévre élelmiszeripari menedzser vállalkozó szakirányon. A középiskola nagyon sok mindenre felkészített és megtanított. Irodalmi színpados voltam, már akkor is sokat szerepeltem. Mindig is szerettem beszélni, emberekkel foglalkozni, szervezkedni és a színpadon is otthonosan mozogtam. A tapasztalatszerzésben segített, hogy mindig jókor voltam jó helyen. Ennek köszönhetően az iskolai diákönkormányzatban és a kollégiumi diáktanácsban folytatott közös munka, remek lehetőséget nyújtottak arra, hogy kipróbáljam magam különböző területeken is. A középiskolás évek végén nyilvánvalóvá vált számomra, hogy milyen irányban képzelem el a jövőmet. Szerettem volna az emberekkel napi szinten kapcsolatban lenni és kreatív, alkotómunkát végezni.

Anyukám ötlete volt, hogy próbáljam meg a fodrászatot. Még abban az évben kiiratkoztam az iskolából és beadtam a jelentkezésem a fodrász szakmára. A képzés előtt lehetőséget kaptam egy nevesebb fodrászszalonban bele látni abba, miről is szól ez a szakma, ezek után pedig nem volt kérdés számomra, hogy valóban ezzel szeretnék foglalkozni. Felnőttképzésen elvégeztem az iskolát, majd ezt követően Nagykátán anyukámmal közösen nyitottunk egy szalont.

Voros-Tamas-interju-4

Vörös Tamás portré

Tehát akkor így kezdődött minden a fodrászattal?

Igen és aztán 10 évig dolgoztam ebben a szalonban. Az utolsó pár évben már egyedül voltam, mikor anya befejezte a pályát. Reggeltől estig tudtam dolgozni, nagyon sok vendégem volt, szerettem a szalonunkat és imádtam a munkámat. Tanulóéveim alatt és után is mindig a legfontosabb volt számomra az állandó tanulás. Rengeteg képzésen vettem részt. A mai napig köszönöm azt a hatalmas tudást, amit átadtak nekem a szakemberek. Ők körvonalazták a mai pályámat, és segítettek abban, hogy kinyíljon a világ. Általuk fogalmazódott meg bennem az, hogy milyen minőségben szeretném végezni ezt a szakmát, mikor megláttam, hogy mi minden van még a szalonmunkán túl.

A legszebb a mi szakmánkban az, hogy a tanulás, fejlődés napi szinten visszaköszön. A megtanult dolgokat kamatoztatod, amitől elégedettebbek lesznek a vendégeid és te is boldogabb leszel. A mottóm is ehhez kapcsolódik, amit a szüleimtől tanultam: „ha csinálsz valamit, akkor vagy normálisan csináld, vagy sehogy.” Nem muszáj a maximumot hozni, viszont törekedni kell arra mindig, hogy a legjobb legyél, mert ezáltal tudsz eljutni arra a magas szintre. Ez az én életemben mindenre igaz, és szerintem ez a szemléletmód az, ami eljuttatott ide, a L’Oréal-hoz is.

Korábban már kiütközött, hogy jó vagy a szakmában és több ambíció van benned a tudás átadásához?

Igen, ez szerencsére több képzésen kijött már. Mikor tanulsz és a folyamat közben kiderül, hogy egy kicsit tehetségesebb vagy valamiben és jön a lehetőség, akkor élni kell vele. Nálam is ez volt: a trénerkedés nem volt célom, az élet mégis így hozta. Voltam teszteléseken, felléphettem egy-egy elvégzett képzésem után fodrászok előtt. Egyik lehetőség hozta a másikat.

Innen egyenes út vezetett a L’Oréal Professionnel-hez?

Nem éppen. Én ezekben az időkben még mindig a nagykátai szalonban dolgoztam. A fordulat akkor jött, mikor eljegyeztem Szandrát és válaszút elé érkeztem. Feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon hová vezethet a folyamatos ingázás Budapest és Nagykáta között; hogyan fogok tudni minőségi időt tölteni a feleségemmel. Úgy döntöttem, hogy ezt egyféleképpen tudom megoldani: Budapesten keresek munkát. Gyors elhatározás volt. 2016 novemberében meghoztam egy döntést, decemberben pedig bezártam és nem írtam be több vendéget. Különös érzés volt, hogy a szalon bezárása nem szakmai okokból, hanem egy magánéleti döntés miatt történt.

Voros-Tamas-interju-8

A L’Oréal Professionnelhez vezető út egy magánéleti döntés volt

Ez biztosan nem lehetett könnyű. Ezt az érzést a tudatosság kompenzálta?

Igen, valamennyire. Elhatároztam és megléptem. A fejlődési utamban az is egy szakasz volt, és ha úgy tetszik, abból a korszakból kihoztam a maximumot. Eljutottam a csúcsra, megéltem, hogy ott vagyok, sikereim voltak nap mint nap és azt gondolom, nem éltem ezzel vissza. Aztán elengedtem, és valami újba vágtam bele. Több helyen olvastam már ezt: érd el, éld meg, engedd el. Azt mondják, így lehet egy izgalmas életutat bejárni.

Ennek szellemében nem is fodrászként dolgoztál tovább Budapesten?

Nem. Egy barátom cégénél kezdtem el dolgozni. Irodai munkavégzés egy online webáruházban. Fogadtam a hívásokat, árajánlatokat kezeltem. Jól akartam végezni a munkám, ezért ott is törekedtem kihozni magamból a maximumot. Aztán másfél év után elkezdett bennem motoszkálni az az érzés, hogy nagyon hiányzik a szakmám.

Mi hiányzott?

Már egy jó ideje nem csináltam frizurákat, nem volt meg a napi visszacsatolás. Fodrászként tiéd a lehetőség: a szépből még szebbet csinálni. Ha megtisztelnek a felkéréssel, élni kell vele, és ki kell hozni a maximumot. Aztán érkezik a visszacsatolás az elégedett mosoly formájában. Így tehát elhatároztam, hogy visszatérek a szakmámhoz, de olyan módon, hogy az eddigieket kamatoztatom.

És pár év kihagyás után a L’Oréal Professionnel trénere lettél. Ez hogy történt?

A Profession.hu-n beírtam, hogy „oktatófodrász”, de nem adott ki semmit. Kértem erre a kifejezésre értesítést. Egy hét telt el, mire jött egy email, hogy a L’Oréal Professionnel oktatófodrászt keres. Korábban nem ismertem közelebbről a márkát, ez a gondolat nem tántorított el attól, hogy jelentkezzek az állásra. Csináltam egy CV-t, ami jól sikerült. Valahogy én is akkor szembesültem a szakmai múltammal. Még aznap felhívott Léna (Langer Jelena, a L’Oréal Professionnel volt oktatási vezetője) időpont egyeztetésre a személyes találkozóhoz. Bejöttem arra a beszélgetésre, amit két másik követett és gyakorlatilag azóta itt vagyunk Gergővel (Dalotti Gergő – L’Oréal Professionnel tréner), akivel a felvételin ismerkedtem meg.

Voros-Tamas-interju-10

Vörös Tamás és Dalotti Gergő, a L’Oréal Professionnel trénerei

Milyen volt ide belépni?

Emlékszem arra, mikor feljöttem a lifttel és a váróban leültettek a recepciónál. Az az érzés volt bennem, hogy „csak innen ne kelljen elmenni”. Nagyon tetszett. Azt éreztem, hogy itt lennék jó helyen. Parfümfelhő a folyosókon, csinos, mosolygós hölgyek és az a profizmus, ami az egészet összefogja. Ez engem teljesen elvarázsolt. Én akkor azt éreztem, hogy hazajöttem. Ami itt fogadott, nagyon közel áll hozzám. A harmadik kör után mondták, hogy pár hét és értesítenek a döntésről. Nem vagyok túlzottan vallásos, de én minden este imádkoztam, hogy vegyenek fel, mert annyira szerettem volna ide tartozni. Aztán jött az értesítés, hogy felvettek a L’Oréal Professionnel-hez, a márka tréneri pozíciójára. Bejöttem az irodába, és a papírmunkát követően azonnal elkezdődött az integráció. Évi és Imola (Vadász Éva és Dombi Imola – a szerk.) átadtak mindent, majd fejest ugrottunk a közepébe.

Voros-Tamas-interju-3

Pillanatkép a L’Oréal Professionnel Hungary életéből

Mennyire tudsz kiteljesedni a munkádban?

Teljes mértékben, úgy érzem, megtaláltam a helyem, és ehhez minden téren remek hátteret biztosít számomra a L’Oréal és azok a nagyszerű emberek, akikkel kapcsolatba kerülök a feladataim során. Én egyáltalán nem is dolgozom szalonban, kizárólag ezzel a tréneri feladatkörrel foglalkozom, ami bőven kitölti az időmet. Nagyon sokrétű, amit csinálunk. A képzésekre való felkészülésen, az effektív tréneri feladatokon túl vannak a háttérben más folyamatok is. Közösségi média felületek menedzselése, fordítások ellenőrzése, új anyagok tesztelése modelleken, online oktatások, kapcsolattartás a partnerekkel, ha éppen felmerül bármilyen kérdés. Mindezek mellett pedig egyre sűrűbben szoktam glossy magazinoknak segíteni egy-egy téma kapcsán az anyagok összeállításában. Ezek a feladatok nagyon színessé teszik a mindennapjaimat, és remekül kitöltik azt az időt, amit a szalonmunkára fordítanék.

Mindig is érdekelt az, amit csinálok, szeretek elmélyedni ezekben a dolgokban. Így, amikor egy új anyaggal találkozom, egy kis kutatómunkát is végzek. Megnézem, mi is az és mire jó pontosan. Szerencsés vagyok, mert az apósom, sógorom és a sógornőm is vegyészmérnök, így, ha bármi mélyebben érdekel, fel tudom nekik is tenni a kérdéseimet.

Az önreflexió mennyiben járul hozzá ahhoz, hogy még sikeresebben végezd a munkádat?

Abszolút tudatos vagyok. Mindig mindenből tanulok. Visszanézem a videókat és nem kritizálom, hanem figyelem magam. Emellett elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok és ebben az is benne van, hogy esetleg hibázom. Az a nem mindegy, hogy ezzel mit kezdek. Szerintem kétféle szakember létezik: az egyik bevállalja, hogy hibázott és korrigál, a másik nem vállalja fel a hibát és elengedi a vendéget.

A másik, ami egy hosszabb folyamat eredménye, hogy már nem szoktam címkézni és ítélkezni. Ez is egy tudatos döntés. Ha valakinek a viselkedését nehezen tudom megérteni, mostanában mindig arra gondolok, hogy nem tudhatom, hogy annak az embernek milyen a valósága, miért olyan, és azt sem, hogy például reggel miből indult el otthonról. És ha ez a gondolat megvan, akkor onnantól én is sokkal elnézőbb és támogatóbb tudok lenni. Az elmúlt időszakban nagyon sokat tanultam ezen a területen Istvántól (Rigó István, a L’Oréal Professionnel oktatási vezetője – a szerk.), aki e téren követendő példa számomra.

Ennek a tudatosságnak a „vizsgája” ott jön majd el, mikor a saját gyermekeimet nevelhetem, és meglátom, mennyire sikerül átültetni azt, amit megtanultam. Izgalmas lesz, készülünk rá Szandrával.

Voros-Tamas-interju-5

Dalotti Gergő, Vörös Tamás és Rigó István

L’Oréal Professionnel trénerként mennyire tartod hasznosnak a munkádat? Milyen visszajelzéseket kapsz?

Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon hasznos munka, hiszen ezáltal élő és eleven hidat építünk a tudás és a tapasztalás közé. Természetesen a legjobb az lenne, ha ezt nem én válaszolnám meg, hanem azok a kollégák, akik részt vesznek a képzéseinken. Direktben a résztvevőktől kevesebb visszacsatolás érkezik, ezt az üzletfejlesztési képviselők kapják meg és adják át a feletteseinknek, majd nekünk. Nagy öröm, hogy sok pozitív vélemény érkezik a munkánk kapcsán. A fejlődést pedig mi is látjuk. Jelen vagyunk a közösségi oldalakon és figyeljük, ahogyan a hozzánk érkező fodrászok szebben és precízebben dolgoznak, jobbak a színek a képzést követően. Mindez pedig a számokban is megmutatkozik. Ez az igazi elismerés!

Úgy tudom, hogy a hazai fodrászok képzésén túl volt már arra is példa, hogy egy egész oktatási metodikát alkalmaztak a régióban a ti javaslatotokra. Mi is volt ez?

Igen, és hatalmas élmény volt. A Glow bevezetése kapcsán volt szerencsém egy kicsit belekóstolni a nemzetközi oktatás fejlesztésének világába is, ahol a magyar csapat lehetőséget kapott néhány, a képzés tematikájához kapcsolódó interaktív játék kitalálására. Ez annyira sikeres lett, hogy a kelet-európai zónában eszerint az anyag szerint tették izgalmasabbá a termék bevezetését. Ez számomra nagyon vonzó feladat volt, büszke vagyok, hogy a magyar csapattal együtt ezt elértük.

Mit gondolsz, mennyire könnyű szakma a fodrászat?

Én azt gondolom, hogy az egyik legszebb dolog a mi szakmánkban, hogy itt, ha megtanulsz mindent az anyagfelhasználásról, a hatóidőkről, a keverési arányokról és az egyéb összefüggésekről, akkor neked nem lesznek mumusaid. Pontosan tudni fogod, hogy mennyi időbe mi fér bele, és hogy hogyan viselkedik az anyag. Ez a mi szakmánkban szerintem nagyon jó, hogy úgy tudsz bemenni dolgozni nap mint nap, hogy nincs a komfortzónádon kívüli dolog. Úgy értem technikai oldalról. (nevet) Természetesen vannak új hajfestési technikák, azokat pedig gyakorolni kell. Ha pedig valamiben nem vagy biztos, azt nem kell bevállalni. Akkor működik ez, ha folyton tanulsz és gyakorolsz. Ez egy nagyon jó szakma, ahol állandó a sikerélmény, ha mindig minden újdonságot tudsz. Ezért azt gondolom, ha megtanulod a szakma alapjait és folyamatosan képzed magad, akkor nagy sikereket érhetsz el a mindennapokban.

Feltűnt már, hogy az oktatófodrász kifejezés helyett te minden esetben a trénert használod. Mi van emögött?

Tanulóéveimre visszaemlékezve sosem szerettem, mikor éreztem ezt a távolságot: az oktató és oktatott fodrászok között. Ez nem csak lineáris, sokszor dimenzióbeli távolság is volt. Én azt szeretem, mikor együtt ülünk egy asztalnál. Szerintem mi csak abban különbözünk a hozzánk érkező fodrász kollégáinktól, hogy mi hamarabb kapunk információt, amit értelmezünk, és utána ezt elmeséljük nekik, átadjuk a tapasztalataink. Az oktatófodrász kifejezést nem szeretem, nekem a tréner szó írja le igazán a munkámat. A tréner treníroz téged. Egy fitness termes hasonlattal élve: te tudod, hogyan kell felemelni a súlyt, de mikor odalép hozzád a tréner és azt mondja, kicsit még húzd ki a hátad és akkor lesz az igazi, tényleg akkor lesz az. Persze eddig sem volt rossz, amit csináltál, de legyen az tökéletes, próbáld meg így. A mi szerepünk ezzel a hasonlattal jól leírható. És tényleg csak ennyiről van szó.

Emlékszem a Jérémy és Pierrick oktatásra, akik francia balayage technikákat hoztak nekünk. A képzésen odaléptek hozzám és megkérdezték, hogy megfoghatják-e a kezemet. Mikor azt mondtam, igen, akkor megfogták és úgy mutatták meg azt a mozdulatot, amit magamtól nem vittem bele. Pont ilyen egy edző vagy egy tréner is. Csakis egy kis dologban segít neked, és attól az egy dologtól holnap már jobb leszel. Ez egy nagyon klassz dolog.

Voros-Tamas-interju-9

Vörös Tamás szerint a “tréner” szó írja le pontosan a hivatását

Van szakmai példaképed?

Nagyszerű emberekkel dolgozom együtt a szakmámnak köszönhetően, akiktől mindig van mit tanulni, amiért minden alkalommal hálás vagyok. A szakmától ellépve, a példakép kapcsán nekem elsőre a szüleim jutnak eszembe. Szeretetben nőttünk fel az öcsémmel. Arra törekszem, hogy minimum olyan legyek, ahogyan azt a szüleim elvárják tőlem. Anyukám mindig azt mondja, hogy az ő diplomái az életben mi vagyunk. Büszkék ránk, én itt vagyok, ahol vagyok, öcsém programtervező matematikusként végzett az ELTE-n, most Hollandiában egy vezető területen szoftverfejlesztésben dolgozik. Nekünk emiatt a szeretetteljes háttér miatt nem kellett messzebbre nyúlnunk.

Mi a továbblépési lehetőséged és vágyad?

Látom a jó példákat magam előtt, és azokat a feladatköröket, amik számomra is izgalmasnak tűnnek. Tovább szeretnék tanulni, olyan területen, ami már most is szervesen támogatja a munkámat. Egy tréner életében úgy gondolom nagyon fontos, hogy lássa az összefüggéseket. Korábbi kereskedelmi tanulmányaimmal ötvözve a mostani munkámat, jó rálátni és beszélgetni erről a fodrászokkal, hogy pl. azoknak a trendeknek, amiket mi megtanulunk, milyen vonzatai vannak, amik egy szalon fejlődését tudják segíteni. A szakmai jövőt tekintve ez az irány számomra.

Voros-Tamas-interju-7

Vörös Tamás munkája

Szöveg: Hansági Dorka

Képek: L’Oréal Professionnel

Ezek az interjúk is érdekelhetnek:

“Mindig van egy listám a céljaimról.” – interjú Rigó Istvánnal

Dalotti Gergő a L’Oréal Professionnel oktatófodrásza

Ha tetszett az interjú, köszönjük a Like-ot és megosztást!

Közzétéve: 2021-02-03 17:39

Voros-Tamas-interju-4