Mindig is szerettem azokat a csapatjátékosokat megismerni, akik nem feltétlenül vannak kint a rivaldafényben a színpadon, ám munkájuk alapköve egy-egy fodrászbemutatónak. Még a múltkori balayage tesztelésnél ismerkedtünk meg Krekácsné Horváth Mónika fodrásszal, akin azonnal megakadt a szemem: kötény nélkül, végtelenül tisztán úgy dolgozott Virág kolléganőm hosszú haján, hogy semmi sem volt pecsétes körülöttük. Amit láttam, lenyűgözött, kíváncsi voltam Mónika hátterére, ezért utána olvastam, majd egy beszélgetésre invitáltam. Ismerjétek meg ti is!

Bár nem vagy a színpadon, a háttérmunkában mindig jelen vagy a LAKMÉ bemutatóin. Milyen volt együtt dolgozni a ZGAT csapatával?

Álom. Borbás Norbival közösen oldottuk meg ezt a feladatot. Emlékszem, mikor először volt itt Ivana és Mario, még egy technikust is hoztak magukkal, mert nem tudták, mire számíthatnak. A colorist pontról-pontra elmagyarázott mindent, milyen színeket szeretnének és még azt is elmondta, hogyan készítsük el. Mi ezt megcsináltuk nekik. Idén már nem jött a colorist, a duó ránk bízta magát, csak az irányt pontosítottuk. Tetszett nekik, hogy idén ugyanaz a csapat fogadta őket, mint tavaly. Jó volt újra együtt dolgozni.

A végletek embere vagy a munkában: vagy nagy bemutatón dolgozol, vagy egyszemélyes üzletedben. Hogy is van ez?

Nagyon szeretem a bemutatókat, annak is a backstage és alkotás részét. Emellett az üzletemet is úgy alakítottam ki, hogy családias legyen, abban egyedül vagyok a vendéggel. Volt ez másként is korábban, de ez a felelállás jött be a legjobban.

„Trend és tradíció” – hirdeti a cégtáblád. Netán fodrászdinasztia a tiétek?

Nem, sőt. Én vagyok az első fodrász a családban. Nekem ez a két szó a munkámat jellemzi. A tradíció a fodrász alapjait, a gyökereket jelenti, amiből építkezünk, a trend pedig az előremutató vonal és az újdonságok, frizuratrendek. Az aktuális divat és a szakmai mély alapok számomra egyaránt fontosak.

Mikor ismerkedtél meg a LAKMÉ márkával?

Tóth Zolival, a márka forgalmazójával még a Wellás időkből ismerjük egymást, a kapcsolatunk nagyjából 13-14 évvel korábbi. Én eleinte azzal a márkával dolgoztam, majd megszülettek a gyerkőcök és én abbahagytam a munkát. Visszatérve a fodrászkodáshoz, sokkal nyitottabb lettem, sőt, tudatosabb is. Mivel az egyik gyermeken nagyon érzékeny bőrű, így mindenképp egy olyan termékcsaládot kerestem, ami ezt az igényt kielégíti. Elég nagy elvárásaim voltak, amit a LAKMÉ minden ponton teljesített. Szerencsére volt időm próbálgatni az anyagot, nem kellett azonnal váltanom, így kedvemre tesztelhettem és amikor a másik anyag teljesen elfogyott, akkor egy az egyben váltottam. Most más anyaggal nem is dolgozom szalonomban.

A minden mentesség mellett nagyon tetszett, hogy a LAKMÉ nem kapható kiskereskedelmi forgalomban. Fontos volt, hogy olyat tudjak ajánlani vendégeimnek, amit nem tudnak megvenni a fodrászkellékesnél vagy online és amivel szakmai megbízhatóságom esetleg megkérdőjeleződhet. A LAKMÉ konkrétan fodrászoknak gyárt terméket és a fodrászokra bízza a továbbértékesítést is. És ez végtelenül szimpatikus.

Hogyan lettél a márka egyik kiemelt fodrásza?

2012-ben kedztem el LAKMÉ-val dolgozni, majd Tóth Zoli felkért a szalontréningek tartására. Talán ez az egyik kedvenc területem a szakmámban, amikor megtaníthatom a fodrászokat ezzel az anyaggal technikailag dolgozni. A legtöbb infó amúgy szerintem mindig ezeken a kiscsoportos képzéseken hangzik el. Ekkor tanulunk egymástól a legtöbbet. Szerencsére Buzássy Istvánnal támogatjuk is egymást. Nagyon jó együtt dolgozni.

Mármint Buzássy Steven-nel?

Mindkettejükkel, de igen, most Steven-re gondoltam. Aki nekem István.

Rendben. Mikor ismerted meg Istvánt?

István munkáját már korábban ismertem és nagyon tiszteltem, majd egyszer csak az egyik szalontréningre elhozta őt Zoli. Már az első pillanattól kezdve nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, tetszett a szakmai alázata, elhivatottsága és persze a precíz munkája. Jó kis csapat lettünk.

Úgy tudom, számodra nagyon fontos a vallás. Milyen szinten van jelen az életedben? Mennyire határozza meg mindennapjaidat?

Érdekes, ezt a kérdést még szerintem senki nem tette föl nekem korábban. Most egy kicsit elgondolkoztam… Meghatározza, nyilván a szakmámat és szakmámhoz való hozzáállásomat is. Szerintem ha valaki szereti a munkáját és az belülről jön, akkor valószínűleg van benne egy alapvető tisztelet a másik felé is. A fodrászatban hatványozottan. Inkább azt mondanám, hogy a hit úgy jelenik meg a mindennapjaimban, hogy van egy olyan érzésem, hogy tudom azt, hogy amim van, az nem tőlem van, hanem azt kaptam. Úgy értem, hogy a tehetségem például tudom, vagy hiszem, hogy nem azon múlt, hogy én ezt mennyire akartam, hanem azon, hogy ezt a tehetséget Istentől kaptam arra, hogy ezzel jól sáfárkodjak. És én igyekszem így élni, eszerint cselekedni a hétköznapjaimban is. Az embereknek a munkám által örömet adok, amit engem is feltölt. És néha arra is figyelmeztet, ha kicsit lassabban haladok, vagy éppen előre rohantam a szakmámban.

Ezt hogy érted?

Van olyan, hogy ha valami nagyon beindul és ráérzünk az ízére, akkor könnyebben el tud szaladni velünk a ló. Aztán jön egy fal, ami megállít és jön a hoppá. Velem a közel 30 éves szakmai múltamban volt ilyen. De jó figyelmeztetés volt. Ez a szakmai alázat néha jobban felüti a fejét és ránk koppint: nem kell elszállni önmagunktól, jó, ha tudjuk, hogy hol van a helyünk és merre vezet az út. Máskülönben könnyen előre szaladhatunk egy olyan helyre, ami még nincs a birtokunkban.

És te most hol tartasz jelenleg?

Most szakmailag lelassultam. A vállalkozás újra strukturálása az elmúlt 6 évben elég intenzív volt, ami a szakmai fejlődésemre nyomta rá a bélyegét és kicsit hátravetett. Így nem tudtam annyi időt és energiát a szakmai fejlődésemre fordítani, mint amennyit szerettem volna. Éppen ezért a jövő évet a tanulásnak szentelem, azon belül is a hajvágás továbbképzések lesznek a fókuszban. Nagyon szeretem a rövid és középhosszú hajakat. Van egy rutinom, ami kialakult, ezen szeretnék változtatni. Újat tanulni.

Az, hogy ezt ki mered mondani magadnak, elég nagy bátorságra és önismeretre vall. A tanulásban is ennyire tudatos vagy?

Abszolút. Az egyik mesterem egyszer mondott egy mondatot, amit soha nem fogok elfelejteni. Eszerint úgy kell odaállni a tanuláshoz, mintha soha nem csináltad volna korábban. Hiszen azért jöttem ide, hogy azt, amit mutatnak, megtanuljam. Ezt minden képzés előtt le kell tisztáznom agyban és legyőzni a berögzült tudást, rutint, egót és a csapongó gondolatokat.

Ha már tudatosság. A három gyerkőcöt és a munkádat mennyire tudtad tudatosan összeegyeztetni?

Már az elején le kell szögeznem: szerintem a gyerekvállalás egyáltalán nem hátráltatja a karriert. Lehet, hogy lelassít kicsit, de minden lassulást megér. Sok kolléganővel találkozom, aki nem mer emiatt gyereket vállalni, őket csak bíztatni szeretném. Én az első két fiam mellett gyakorlatilag végig dolgoztam, viszont a lányom születése előtt elhatároztam, hogy csak velük leszek. Így két évet voltam otthon, az idő alatt egyáltalán nem dolgoztam és kellett is nekem ez az idő. Persze, a gyerek mellett bejön egy kis monotonitás, hiszen a rutin beleivódik a mindennapokba és valahogy az alkotói tevékenység háttérbe szorul, mégis kellett ez a lelassulás. Viszont jó hír, hogy mikor visszatértem a munkába, pillanatok alatt épült újra a vendégköröm. A social mediának köszönhetően ez a folyamat pedig extrém gyors volt.

Képek: Krekács Mónika