Ötven éves kor felett sokan fiatalodni szeretnének, azonban mégis kevesen vállalnak be vagány frizurákat. Inspirációként nemrég készítettünk egy válogatást a Fodrászinfó Pro szakembereinek munkái közül. Most az egyik legtöbb munkáját beküldő Csányi Istvánt, a Frufru Szépségszalon fodrászát kérdeztük a korosztály igényeiről és a vagány frizurákról!

Csányi István a pályaválasztáskor táncművésznek készült, a fellépések alkalmával azonban mindenkinek ő készítette a haját. A járvánnyal azonban megszakadtak a fellépések, oktatások, így István úgy érezte, hogy adott a lehetőség a váltásra. Így megtalálta másik szerelmét, a fodrászatot. Több fórumon is tudvalevő róla, hogy rebellisnek tartja magát: „csakazértis” típusú szellemiséggel rendelkezik, aki bevállal merész frizurákat, öltözékeket vagy tetoválásokat, kiváltképp akkor, ha az sokak számára esetleg furcsa. Ezt a szellemiséget képviseli a fodrászatban is, ennek ellenére rengetegen járnak hozzá, ráadásul sokan az ő hatására vállaltak be új formákat, hajszíneket vagy technikákat. Ennek kapcsán beszélgettünk Csányi Istvánnal:

Hol húzódik a határ a bevállalós és a konzervatív vendégek között?

Sok vendégemet úgy ismertem meg, hogy nem mer kimozdulni a megszokott hajszínből vagy formából. Esetleg belevágott egy kicsit melegebb vagy hidegebb árnyalatba, de ennél tovább nem merészkednek. Nemrég járt nálam vendégként az egyik családtagom, egy nagyon konszolidált hölgy, aki nagyon régóta szeretett volna változtatni a frizuráján. A csokibarna hajba lila paneleket helyeztem, ami jól is állt neki és nagyon örült is neki. De ennél merészebb színeket ő sem vállalna be.

Ha ilyen frizurákat szeretnénk készíteni, a legfontosabb, hogy ismerjük a vendég személyiségét. Illik-e a frizura ahhoz a személyiséghez. Ez sokkal fontosabb annál, mint hogy a külső tulajdonságaihoz passzol-e az adott szín vagy forma.

Vannak olyan vendégeim, akiknek kifejezetten én javaslom a bevállalósabb fazonokat. De természetesen tisztában kell lennem azzal, hogy másnap hova megy be dolgozni, mi az, amit még megengedhet magának.

Sokszor a fodrászok számára is kívül esik a komfortzónán a színes haj vagy a különleges forma készítése. Miért?

Amikor megkeres valaki, általában kezdetét veszi egy konzultáció. Sokszor kiderül, hogy a vendégnek több éve ugyanolyan a frizurája és rettenetesen unja. Én fodrászként is tudom azt, hogy nem jó, ha valami unalmas. Én sem szeretek állandóan balayage-t festeni, maximum ha van benne valami extra dolog. Tudom azt, hogy a vendég személyiségéhez mi az, ami passzolhat és megpróbálom kivitelezni. Ez lehet a szőkének egy olyan árnyalata, amit ritkán látunk, de ez is valami olyasmi, ami izgalmassá teszi a munkát.

Sok vendégem szájából hallottam már szó szerint ezt a mondatot: „Senki nem tud normális rövid hajat vágni! Te vagy a sokadik fodrász, remélem te tudsz!” Én azt vallom, hogy soha nem mondunk rosszat egy másik kollégáról. Inkább arra szoktam felhívni a vendégek figyelmét, hogy én min változtatnék: a haj esésének iránya, a hossz vagy épp a szín. Ezeket végig gondolva azt gondolom, hogy sokat inkább mernek egy új vágásformát kipróbálni és adott esetben ez kihangsúlyozza a haj színét is.

Mit tudnál tanácsolni azoknak a vendégeknek és fodrászoknak, akik nem mernek belevágni merészebb változtatásokba?

A dolog komplex és egyénfüggő. Nálam is előfordul, hogy valamire azt mondom, hogy nem vállalom el. Volt olyan vendégem, hogy ötször nekifutottunk a hajának és a mai napig nem tudom, hogy mit szeretett volna. Nem egymást kerestük.

Természetes dolog az, hogy van egy határ. Lehet nemet mondani. Sőt, jobb ha nemet mondunk, mint hogy bevállalunk valami olyasmit, amiben nem biztos a tudásunk. Ebből születik a legnagyobb káosz. Ennek a vonalnak mindig van egy pozitív és egy negatív oldala is. Ha precízen dolgozunk, akkor a legtöbb negatív visszajelzés csak abból születik, hogy szokatlan az a frizura a vendég fején. Ezt azonban elnyomják a másoktól érkező pozitív visszajelzések.

Ha azonban nem dolgozunk pontosan, elrontjuk a frizurát, akkor számolnunk kell az elégedetlenséggel és a vendégvesztéssel. Ilyenkor kell tudni nemet mondani egy-egy olyan technikára, amiben mi sem vagyunk biztosak. Én is elküldtem egy vendéget, aki tartós hullámot szeretett volna. Tudtam, hogy a súly le fogja húzni a haját, és hogy telefonálni fog reklamálva, hogy én rontottam el a haját. Természetesen ilyenkor is reklamál a vendég és megcsináltatja máshol.

Tudni kell tehát nemet mondani, ha azonban nagyon szeretnénk különlegesebb színekkel és formákkal dolgozni, de nem merünk belekezdeni, akkor menjünk el oktatásra és csináljunk meg néhány frizurát babafejen vagy vállalkozó szellemű vendégeken és előbb-utóbb belejövünk. A tanulóimnak is ezt szoktam hangsúlyozni: nem kell félni a női divatfrizura versenyszámtól. Ma már divatfrizurának számít egy aszimmetria is. Innentől kezdve pedig nincs szabály. Ez pedig egy jó dolog a szakmában!

Képek: Csányi István

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)