Keresés

"Nem gyárt, hanem alkot" - interjú Kiss Márk stylist-tal

Kiss Márk stylist-tal beszélgettünk, aki betekintést nyújtott hivatásába.

EBBEN A CIKKBEN

01Avass be a mindennapjaidba, milyen a munkád?02És mikor a tévé van, nincs is más?03Hogyan áll össze egy-egy munka?04És mi van a saját kollekcióval?05Mi az, ami rád jellemző, ami „Kissmárkossá” tesz egy kollekciót vagy mood-ot?06Az “alanyaid” is érzik ezt a pluszt?07Ez azért elég nagy felelősség is lehet… Például valakinek a ruhatárát összeállítani, jól sejtem?08Mit gondolsz az utca emberéről? Mennyire vagyunk stílusosak mi magyarok?09Miből jöhet ez a görcsösség?10Ezek szerint ez belülről jön?11Munkáddal egy kicsit az is cél, hogy ízlést formálj, újat mutass?12Van olyan ember, akinek nagyon számítasz a véleményére?13A külföld az életedben elég meghatározó. Romániából származol, Magyarországon élsz és New Yorkba készülsz. Hogy is van ez a hármas?14Volt már olyan, ami váratlanul ért?15Gondolom itt lép be a korábban említett jó emberismeret is. Könnyen megtalálod a közös hangot az emberekkel?16Anyukád milyen szerepet tölt be az életedben?17Akkor a finomságot, kézművességet tőle örökölted?18Milyen lesz a legújabb Kissmárk kollekció?19Addig már csak pár hét van. Úgy tudom, egy varrónőd van. Hogyan osztjátok fel a munkát, hogy mindennel időre elkészüljetek?20Vagyis teljesen a sajátjának érzi a branded.21És ennek ellenére ez látszik rajtad?22Az elmúlt időszakban több hajas felkérésed is volt. A Redkennek és a L’Oréal Professionnel-nek is dolgoztál. Kollekciók, fellépések, workshopok, amikre szetteket és mood-okat raktál össze. Ha a haj a fókusz, másképp nyúlsz a témához?23Csupa meglepetés vagy. Pedig hozzád az extrémebb vonalat kötik sokan.24Ha megnézzük eddigi munkáid sorát, megfigyelhető egy váltás. Az eleinte extrémebb, olykor túlzó megoldások sokkal letisztultabbak lettek. Ez egy tudatos lépés?25Te is érzed a munkádon ezeket az elmozdulásokat?26Most mi van terítéken?27A divatban hogyan lehet újat mutatni?28Van kedvenc öltözködéstörténeti korszakod?

Kiss Márk stylist, divattervező, a legnagyobb sztárok image kreátora. Sok esetben ránézünk egy szettre és érezzük, hogy ez bizony „Kissmárkos.” Ezúttal a hajaktól egy kicsit elrugaszkodva, a divatvilág berkeibe kértünk betekintést Kiss Márk szemüvegén keresztül, aki őszinte nyitottsággal mesélt a munkájáról, a kihívásokról és mindarról, amit neki ez a hivatás ad. Szerettük ezt a beszélgetést, reméljük nektek is tetszeni fog!

Avass be a mindennapjaidba, milyen a munkád?

Változatos. Gyakorlatilag nincs rendszer az életemben, folyton forgatásokra, fotózásokra járunk, mindig máshol vagyunk. A tévéműsorok alatt kicsit rendezettebbek a mindennapok, olyankor 2-3 hónapnyi egyfajta munka van és ez így pont jó.

És mikor a tévé van, nincs is más?

Ezt azért így nem mondanám. A klipek forognak, fotózások nem állnak le, Tolvai Reni és Dér Heni is nagyon számítanak rám. Velük ugyanúgy dolgozunk a tévés munka közben is. Ám vannak olyan megrendelők, akiknek a kampánya nagyobb lélegzetvételű munkát kíván, ami nem összeegyeztethető a tévével. Sokan inkább megvárják, hogy felszabaduljak és ahhoz igazítják a fotózásaikat. Ez azért nagyon jóleső.

Hogyan áll össze egy-egy munka?

Általában kétféle munka van: vagy a teljes mood-ra, vagy már egy kész anyagra kérnek fel. Az a jó, mikor megfelelő arányban van a kettő. Talán valamivel könnyebb az, mikor megvan a kész koncepció és abban kell dolgoznom, de a másik nagyobb szabadságot ad. Mindkettőt szeretem, mert másfajta kihívást kínál.

És mi van a saját kollekcióval?

Az aztán a teljes szabadság. Én találom ki az egész koncepciót, irányvonalat, mindent. Most volt egy érdekes felkérésem: a Maison Marquise-nak terveztem az őszi-téli kollekcióját. Jó kis kihívás volt, hiszen figyelembe kellett vennem a márka múltját és nyilvánvaló cél volt a kialakult vásárlói kör megtartása is. Alapvetően azokkal a formákkal és stílusirányzatokkal dolgoztam, amik eddig is jellemzőek voltak a Maison-ra, de mégis bele kellett tennem egy frissítést. Mivel az eddigi kampányfotóikat én stylingoltam, ezért jól ismertem a ruhák jellegzetességeit. A kedvenc formáimat megtartottam, ehhez pedig hozzátettem a nem hétköznapi anyagpárosításaim, anyagválasztásom. A végeredmény talán egy kicsit sportosabb, szexibb lett.

Mi az, ami rád jellemző, ami „Kissmárkossá” tesz egy kollekciót vagy mood-ot?

Ezt nagyon nehéz magamnak megfogalmazni. Talán az, hogy tervezéskor először azt képzelem el, hogy hogyan is látnám szívesen az illetőt. Fürkészem a váratlant azáltal hogy elképzelem, majd megvalósítom azt a képet, ahogyan még senki sem látta őt. Aztán jönnek az üzenetek, amik alátámasztják, hogy felismerhető és megjegyezhető a munkám anélkül, hogy erőlködnék ezen. Ez nagyon jó érzés és az is, ahogyan egy kicsit más oldalát mutathatom meg az embereknek.

Az “alanyaid” is érzik ezt a pluszt?

Dobó Kata mindig azt szokta mondani, hogy az adott ruhát tuti nem vette volna le a polcról, de mikor felveszi, akkor azt érzi, hogy mégis Katás. Először nem tudja elképzelni magán, vagy úgy összepárosítva, de szerintem éppen ettől lesznek benne azok a stílusjegyek, amik rám jellemzőek.

Ez azért elég nagy felelősség is lehet… Például valakinek a ruhatárát összeállítani, jól sejtem?

Jó emberismerőnek kell lenned, hogy valakinek a ruhatárát bátran és jól össze tudd rakni. Mert ezzel bizony nagyon mellé is lehet nyúlni. Ez az ismert embereknél kicsit könnyebb, róluk sokkal több információnk van.

Mit gondolsz az utca emberéről? Mennyire vagyunk stílusosak mi magyarok?

Megfigyelhető, hogy egyre többen nyitnak a trendek felé. Direkt nem mondom, hogy a divat felé, mert ma már szinte minden divat. Inkább trendek vannak. Ma a kombinációk azok, ami miatt valami aktuális tud lenni vagy éppen avítt, régimódi. Visszatérve: bátrabb összeállításokat látni az utcán. Bár sokszor van az, hogy ránézek egy szettre és már messziről látom, hogy az illető bizony külföldi. (nevet) Itthon valahogy ez görcsösebb, mint külföldön.

Miből jöhet ez a görcsösség?

Nagyon általánosítok, de külföldön valahogy tisztában vannak magukkal az emberek. Tudják, hogy mi áll jól nekik. Ez valami velük született dolog lehet. Kimész Párizsba vagy Milánóba és azt látod, hogy ott annyira természetesen viselnek egy-egy összeállítást.

Ezek szerint ez belülről jön?

Abszolút. Főleg a franciáknál. Mintha örökletes lenne. (nevet) Ők ebbe születnek bele, ott stílus van. Nézz meg egy francia nőt: szinte mindig jól néz ki. A titka az, hogy nincsen „túl csinálva” rajta semmi. Finom, letisztult, egyszerű. Kiegészítőben egy kis extra megjelenik, de semmi erőltetés. Itthon sokszor érzed az „ő nagyon készült” és „mindenét meg szeretné mutatni egyszerre” vonalat és ettől átesik a ló túloldalára. Én nem nagyon szoktam az utcán figyelni az embereket. Egy extrább vagy éppen extrán rossz szettre felkapom a fejem, de nem figyelem, ki mibe öltözködik.

Munkáddal egy kicsit az is cél, hogy ízlést formálj, újat mutass?

Persze, erre mindig törekszem. Főleg a tévé jó terepe ennek és azok a showműsorok, amikben dolgozom. Sokszor megkapom, hogy a magyar tévénéző nem fogja érteni, mit is csinálok. Én erre azt szoktam válaszolni, hogy mindig újat kell mutatni, hiszen úgy tudunk csak ízlést formálni, ha olyan dolgokat látnak, amik később természetesek lesznek és nem megbotránkoztatók.

De munkám során nem az az elsődleges szempont, hogy ezzel megváltsam a világot. Mindig arra törekszem, hogy olyan dolgot csináljak, amit én szeretek, nekem tetszik és az adott munka nekem megfeleljen. Ha ez pluszban tud ízlést is formálni, az egy nagyon jó dolog. De ha valami igazán megosztó, az is egy jó visszajelzés.

Van olyan ember, akinek nagyon számítasz a véleményére?

Az egyikük Tararenko Viktor, Oleg Borisuk fotóművész menedzsere. Az artisztikus dolgokat Oleggel beszélem át, ám az üzleti és marketing részt Viktorral. Ő sokkal racionálisabb mint én, és sokszor lehoz a földre. Már tíz éve dolgozunk együtt, Viktor és Oleg mintha a családom lennének. Bármiben számíthatunk egymásra. Nekik is külföldön él a családjuk, nekem is, mi így vagyunk egymásnak.

A külföld az életedben elég meghatározó. Romániából származol, Magyarországon élsz és New Yorkba készülsz. Hogy is van ez a hármas?

Én mindig is egy átmeneti állapotnak éreztem, hogy itt dolgozom. De nagyon érdekes, mert amikor kicsit besokalltam és elkezdtem volna külföld felé nyitni, akkor megtalált egy olyan munka, amit annyira izgalmasnak és újnak éreztem, hogy maradtam. Azt gondolom, hogy ha itthon ennyi mindent csinál és tanul az ember, akkor külföldön nem érhet majd semmi váratlanul. Ez fontos nekem, hogy szakmailag ne tudjanak olyat kérni tőlem, amit nem tudok megcsinálni. Szerintem nagyon fontos az, hogy az ember elérje azt az állapotot, amikor 100%-ig biztos önmagában és a munkájában.

Volt már olyan, ami váratlanul ért?

Persze, ezekből folyamatosan tanulok. Szeretem a kihívásokat, ezért is jó, hogy ennyire változatos a munkám. Mindig van valami új és valahogy a kellő pillanatban jön. Ilyen volt a tévé és az X-faktor. Aztán jött a TV2-s Sztárban sztár, ami aztán hozott magával még több izgalmas műsort. Dolgoztam már a Szombat esti lázban, a Rising sztárban, X-faktorban, a Sztárban sztár meg egy kicsi műsorban, a Nagy duettben és tavaly a Csak show és más semmiben. Nem volt kétszer egymás után ugyanaz a műsor. Mindegyiknél más volt a kihívás, más szempontokat kellett figyelembe venni és hétről-hétre kellett készülnünk. Izgalmas, hiszen a fellépők csak a főpróbán, a műsor előtti nap látják a ruháikat és ott már nagy változtatásra nincs lehetőségünk. De eddig szerencsére nem volt rá szükség, mindenki elégedett volt és alig várta, hogy lássa az új szettjét.

Gondolom itt lép be a korábban említett jó emberismeret is. Könnyen megtalálod a közös hangot az emberekkel?

Igen. Azt mondják, hogy nyugalmat sugárzok, emiatt nincs pánikhangulat és szeretnek velem dolgozni. Fontos, hogy a szakember bízzon magában. Ha én valamit csinálok, azt pontosan tudom, hogy hogyan és miért csinálom. Semmi sem történik véletlenül, emiatt nem feszengek. Sokak szerint könnyű természetem van. Ez már gyermekkorból jön: a tanárokkal és osztálytársaimmal is mindig jól kijöttem. Ezt anya is sokszor mondta.

Anyukád milyen szerepet tölt be az életedben?

Sokáig akármilyen döntést hoztam, mindig az volt az első szempont, hogy vajon anya hogyan döntene, hogyan kezelné az adott szituációt. De pár éve már a saját tapasztalataim alapján döntök. Sajnos anyával keveset találkozom és nagyon hiányzik. Ő fodrászként dolgozik Németországban egy szalonban.

Akkor a finomságot, kézművességet tőle örökölted?

Valószínűleg, mert rettentő jó kézügyessége van, fest és a művészethez is nagyon ért. A közös munka sok esetben megkönnyítené a dolgomat, de sajnos nem kivitelezhető. Szerencsére el tud jönni a májusi bemutatómra és már korábban tudunk együtt készülni.

Milyen lesz a legújabb Kissmárk kollekció?

Formabontó. A kollekciómnak a magyar szocreál adja az alapját. Most ez érdekel, ennek a hangulata. Igyekszem azt elkerülni, hogy jelmezes legyen. A hangulatot a helyszín és a színválasztás is alá fogja támasztani. A végeredmény pedig talán egy picit hordhatóbb is lesz, mint az előző kollekcióm, de egyelőre többet nem szeretnék még róla mondani.

Addig már csak pár hét van. Úgy tudom, egy varrónőd van. Hogyan osztjátok fel a munkát, hogy mindennel időre elkészüljetek?

Brutális hajtás van, az biztos. Fekecs Kata a varrónőm, akivel már két éve dolgozunk együtt. Ha beborít minket a munka, például a kollekció előtt, akkor Kata anyukája szokott besegíteni, aki szintén varrónő. A tervezést, kézi varrást, díszítést este és éjszaka én szoktam elkészíteni. A modellezésben is benne vagyok, így Kata már egy kész anyagot kap tőlem. Olyan szimbiózisban vagyunk, hogy pontosan tudja, miket szeretek. Miközben tervezek, már azt is belekalkulálom, hogy azt technikailag hogyan lehet elkészíteni, így kivitelezhetetlen dolgot nem adok neki. Ez csapatmunka. Nagyon örülök Katának. Jó szakembert nehéz találni, pláne olyat, aki hasonlóan áll hozzá a munkához. Ő az, aki biztosan nem áll fel addig, amíg a ruha nem szép és nincs kész; nem gyárt, hanem alkot.

Vagyis teljesen a sajátjának érzi a branded.

Pontosan. Katával nagyon egymásra találtunk. Sok a megrendelés, sok projekt van egyszerre, természetesen mind szűk határidős. Ez azért tudja az embert stresszelni. Kata is néha kiakad és azt mondja, hogy elege van, aztán megnyugszik és folytatja tovább. Én is ilyen vagyok. Ha felhúzom magam valamin, egy óra múlva elmúlik és csinálom tovább a dolgaim. Illetve, ha ideges vagyok, sokszor nem mutatom ki.

És ennek ellenére ez látszik rajtad?

Az a gyanús, ha nagyon csendben vagyok. Ilyenkor hagyni kell.

Az elmúlt időszakban több hajas felkérésed is volt. A Redkennek és a L’Oréal Professionnel-nek is dolgoztál. Kollekciók, fellépések, workshopok, amikre szetteket és mood-okat raktál össze. Ha a haj a fókusz, másképp nyúlsz a témához?

Ez fodrászonként is változik. A L’Oréal-nál például pontosan tudtam, hogy mit szeret Hajas Laci vagy Zsidró Tomi. Ráadásul most egy nagyon testhezálló témát kaptunk: a természetességre mentünk rá beauty szempontból, ami hozzám nagyon közel áll. A Techni.Art-nak egy új hazai kollekcióját fotóztuk, aminek a koncepciója, hogy a fodrászok megtartsák a természetes hajakat mind színekben, mind formákban. A francia vonal volt az inspiráció styling szempontból is. Klasszikus, lezser, egyszerű formák, imádtam.

Csupa meglepetés vagy. Pedig hozzád az extrémebb vonalat kötik sokan.

Igen, valószínűleg azért, mert azok feltűnőbbek, megjegyezhetőbbek.

Ha megnézzük eddigi munkáid sorát, megfigyelhető egy váltás. Az eleinte extrémebb, olykor túlzó megoldások sokkal letisztultabbak lettek. Ez egy tudatos lépés?

Nem tudatos, inkább soktényezős. Régen, még kezdőként mindennel kísérleteztem és próbáltam minél többet beletenni. Egy idő után ezeket elkezdtem elhagyni és a finomabb dolgokkal, apróságokkal kísérletezem, ami hozzátesz egy pluszt az egészhez. Emellett a trendek változása is nagy hatással van rám: mindig figyelem, hogy mik az aktualitások, mi az ami előremutató. Plusz én is biztosan változom és az ízlésem is formálódik. Ennek tudható be ez a váltás.

Te is érzed a munkádon ezeket az elmozdulásokat?

Persze és azt is figyelem, hogy éppen mi inspirál.

Most mi van terítéken?

A magyar szocreál. Az, amit a kollekciómban is megjelenítek. A kombinációkkal szeretnék újszerű dolgokat megalkotni.

A divatban hogyan lehet újat mutatni?

Az emberre sok minden hat: más mit tervez, mik a trendek. Új fazon már nincs. Inspiráció, téma már nincs nagyon új, de a kombinációval lehet újszerű dolgot hozni és másképp tálalni valamit. Szerintem ebben van a dolog esszenciája, hogy a párosítások milyenek. Milyen hangulatot teremtenek és milyen párhuzamokat lehet bennük felfedezni. Nagyon szeretem az öltözködéstörténetet és a korábbi korok öltözködését ötvözni a maival, vagy éppen futurisztikus dolgokkal. Szerintem így lehet új hangulatot teremteni.

Van kedvenc öltözködéstörténeti korszakod?

Nem, kedvenc korszak nincs. Amikor kimaxoltam egy témát, mindig a következő érdekel. Mindegyikben találok valami olyat, ami számomra izgalmas.

Kiss Márk stylist

Képek: Kiss Márk

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)