Letisztultság és bohémság, alkalmi és hétköznapi, természetes és különleges. Ezek a szókapcsolatok jutottak eszembe először, amikor találkoztam Huszka Petra munkáival. Ma már a legnagyobb trendek között szerepel a messy hair, de Petra már akkor megborzolta és “szöszösítette” a frizurákat, amikor még mások megijedtek volna tőle. Nem fodrásznak készült és most mégis kitűnik közülük! “Mindig azt éreztem, hogy nem vagyok az a tipikus fodrász fodrász” – interjú Huszka Petrával. Fogadjátok szeretettel!

Különleges és gyönyörű az az irányvonal, amelyet a fodrász szakmában képviselsz. Mégis honnan indultál, minek köszönhető, hogy fodrász lettél?

Már gyerekkoromban is nagyon tetszettek a kreatív, illetve az olyan dolgok, amelyekből gyorsan elő lehet állítani valamit. A frizura szeretete így került a képbe, ugyanis már 13-14 éves koromban is késztetést éreztem arra, hogy ilyesmivel foglalkozzak, ekkoriban még csak a testvérem barátnőjének a haját készítettem el a szalagavatójára. Nagy hatással volt még rám az is, hogy anyukámat mindig elkísértem a fodrászszalonba. Szerettem ellesni egy-két dolgot. A stílusom kialakulása pedig más tevékenységeknek volt köszönhető. Sok karkötőt készítettem, fontam, csomóztam, hímeztem és ezeket mindig nagyon imádtam. Valamiért már akkoriban is nagyon érdekelt, hogy hogyan lehet különböző szálakkal külön-külön dolgozni. Nem gondoltam volna, hogy ebből fodrászat lesz.

A rajztanárom még akkoriban pár kollegájával indított egy szabadiskolát, ahová sokszorosító grafikára jelentkeztem. Ez a művészeti világ magával vitt, készítettem rézkarcokat, linóleummetszeteket, különböző préseléseket, de egyet már akkor is tudtam, nem szeretnék öt évet egyetemre járni. Ez lehet furcsán hangzik, de itt arra gondolok, hogy amint elkezdek valamit tanulni, szeretem azonnal hasznosítani a megkapott tudást. Innen indult a történetem, először a saját hajam vágásával, majd jöttek a barátnőim is. Azt sem tudtam, hogy hogy kell, de valamit azért mindig csináltam. (nevet)

Végül hol képezted magad fodrásszá?

Amikor végeztem a gimnáziummal, a XVII. kerületbe egy alapítványi iskolába kezdtem el járni, a Haj-tan Szakképző Iskolába. Élveztem, mert tartozott hozzá egy tanműhely, ahol egészen korán elkezdhettünk gyakorolni – és ahogyan már korábban is említettem -, ez fontos volt számomra. A tudásomat azonnal bele tudtam fektetni egy gyakorlati sémába, ennek a különlegességét még az is fokozta, hogy az utcáról bejövő embereknek készíthettünk frizurákat. Három évig jártam ide, de ebből a háromból a második és harmadik teljes mértékben gyakorlati időszak volt. Ekkor választottam magamnak egy saját mestert, Versics Viktort. Azért szerettem volna vele dolgozni, mert olyan szakembertől szerettem volna tanulni, aki versenyzik is és akitől így többfajta tapasztalatot tudok elsajátítani. Három hónap közös munka után már engem is vitt magával különböző versenyekre.

Milyen versenyeken vettél részt?

Voltam több hazai versenyen – például Pécsen, Miskolcon -, de itt nem is magát a versenyzést, hanem magát a full fashion kategóriában való kreatívkodást szerettem. Ebben a kategóriában ki tudtam élni magam, mert nem időre kellett elkészíteni a frizurát, viszont mindennek klappolnia kellett. Ezért nemcsak a frizurával foglalkoztam, hanem egyszerre a sminkkel, ruhával stb. Később már Bécsben is részt vettem egy OMC által szervezett versenyen, ami egy érdekes próbálkozás volt a kezdetek kezdetén. Ettől függetlenül már akkor is kezdett kialakulni, hogy milyen irányba fogok elmenni, mert többnyire esküvői és leengedett frizurákat készítettem.

Mikor jutottál el oda, hogy saját szalont nyiss? Mi motivált ebben?

Az igazat megvallva nálunk a családban anyukámon kívül mindenki vállalkozó. Ebből kifolyólag folyamatosan azt láttam, hogy mindenki úgy alakítja az életét, ahogyan ő szeretné. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy nem rendesen végzik a munkájukat (nevet), csupán nem áll felettük még egy főnök, így sokkal szabadabban csinálják azt, amit szeretnek. Ez volt tehát előttem a példa. Ezek után mikor az első napomra mentem a mesterem mellé, és anyukám megkérdezte milyen napom volt, én is csak annyival feleltem, hogy nem tudom meddig bírom azt, hogy főnököm legyen. Pedig ettől függetlenül mindig jó tanuló voltam, betartottam a különböző szabályokat, de valahogy mégis nagyon zavart, hogy valakinek meg kell feleljek. Innentől kezdve persze az volt a célom, mint a családom többi tagjának, de azt is tudtam, hogy ebbe nem lehet azonnal fejest ugrani.

A tanulmányaim végén így még másfél évet a mesterem mellett dolgoztam, de mikor már úgy éreztem, hogy engem más irányzatok motiválnak a fodrászatban, akkor váltottam. Szerettem volna önmagamban kibontakozni. Akkor még nem tudtam hova indulok, de otthon már fogadtam 1-2 vendéget, mert apukám csinált a szobámból nekem egy kis szalont. A felmondásom után két héttel viszont már meg is találtam ezt a helyet, ahol most ülünk. Mindenképpen olyat kerestem, ami nem az utcára nyílik, ahol nem tudnak “rámnyitni” minden alkalommal. Kerestem egy kicsit elszeparált, de mégis könnyen megközelíthető helyet. Miután ezt a helyet megláttam, azonnal tudtam, hogy ez az, és gyakorlatilag az “üzlet nyitotta meg önmagát”. Természetesen ez már egy teljes átalakítás eredménye, de akkor már tudtam, hogy ez lesz a saját utam kezdete.

A szalonod is valóban sugallja, hogy milyen személyiség vagy. Letisztult, világos, színekkel teli, ami nem csak a beszélgetésből derült ki számomra, de a munkáidból is. Ma már egyre divatosabb a messy hair, de régen korántsem volt ez így. Hogyan alakult ki nálad mégis ez az irányvonal?

Ez teljesen belülről fakadt. Nekem mindig problémám volt a saját hajammal. Anyának mindig be kellett szárítani, ki kellett húzni kefével stb., és semmi nem tetszett, semmi nem volt jó. Egy esetet kivéve, amikor sós víz érte a hajamat és picit behullámosodott. Ekkor még egyébként nem tudtam, hogy hajlamos erre. A frizurámmal való kapcsolat tehát egy örök küzdelem volt, amikor rájöttem, hogy nekem igazán az tetszik, ami kicsit a korlátokon kívül esik és picit más mint a megszokott. Picit lazább, picit egyszerűbb. Ez az öltözködésemmel pont ugyanígy van, mindig kell bele valami, amitől minimálisan extrább lesz a megjelenés, nem teljesen átlagos. Innen indult meg a ma már egyre ismertebb “messy hair” szakmai stílusom. Akárhányszor készítettem egy képet arról a frizuráról, amit éppen elkészítettem, sosem tetszett addig a percig, amíg valahol nem lógott ki egy szál. Így nem láttam tökéletesnek és egésznek. Később pedig azt vettem észre, hogy ez a vonal már nemcsak számomra, de a vendégeimnek is szebb, olyannyira, hogy végül a nagyközönség biztosított arról, hogy az amit csinálok, az jó.

Már az ötödik éve dolgozom a saját szalonomban, és most már kifejezetten ezért választanak engem. Amikor valaki szeretné kicsit félretenni a komolyságot és megkötött frizuraelemeket. Ugyan ők is frizurára vágynak, de mégis a lehető legtermészetesebb módon. Mindig azt éreztem, hogy nem vagyok az a tipikus “fodrász fodrász”, mert hogy sosem azok a dolgok érdekeltek, hogy hogyan lehet még szebben színes frizurát készíteni vagy egy extrémebb formát. Nekem kell az egység, a természetesség és az a tudat, hogy egy-két trükk elsajátításával hasonló dolgokat a vendég is meg tud csinálni magának. Sokan vannak a szakmában, akik az extravagáns dolgokat imádják vagy a hajvágás szerelmesei. Ezzel persze nincs semmi baj, csak nekem ez valahogy kimaradt, és mindig azt éreztem, hogy más vagyok.

Ha úgy érzed, hogy nem vagy “fodrász fodrász”, akkor te mégis hogyan aposztrofálnád magad és azt, amit csinálsz?

Olyan személynek tartom magam, aki kreatív külsőt tud kölcsönözni annak, aki szeretne frizurát, de mégis a természetesség jegyében. Egy biztos, ezt nehéz így megmondani vagy kategorizálni, de ha a barátaim rám gondolnak, akkor szinte biztos, hogy olyan helyzetekben jutok eszükbe, hogy hogyan dobják fel – nemcsak a frizurájukat -, hanem akár az öltözéküket is. Mindezt ezért én egy teljesen más aspektusból közelítem meg, ezért érzem azt, hogy nem vagyok “fodrász fodrász”.

Akkor jól sejtem, hogy a te szalonodból még senki nem sétált ki pink hajjal?

Jól, igen! Púder színű tincseket már készítettem, illetve egy időszakban volt magenta színezőm, amellyel készítettem egy apró színes sávot a haj alsó részébe, de azt is úgy, hogyha a vendég lefésülte a haját, nem látszódott. Viszont kék tincset is csináltam már, ráadásul egy menyasszonynak, de csak azért, mert ő kitalálta, hogy neki márpedig lesz az esküvői hajában egy kék valami. Azért ezt a tincset is elbújtattam. (nevet)

Ha felkeresnének ilyen jellegű kérésekkel, akkor nemet mondanál?

Valószínűleg igen. És nem azért tenném, mert nem fogadom el, hogy valakinek ez tetszik, hanem azért, mert úgy érezném, nem tudok ebben kreatív lenni és akkor felesleges bármibe belekezdeni. Ez szerintem a vendégnek is jó, hiszen ha így bevállalnám, akkor nem biztos, hogy azt kapná, amit tényleg szeretne. Ezért inkább készítse el neki olyan szakember, akinek ez a profiljába vág.

Akkor elmondhatjuk, hogy te megjelensz a saját frizuráidban és tartod is magad ehhez. Látom, hogy Eleven Australia termékekkel dolgozol, aminek a stílusvilága nagyon hasonló, mint amit te most elmeséltél nekem. Tudatos döntés vagy véletlen egybeesés?

Teljesen véletlen, ugyanis én előtte sem foglalkoztam kifejezetten csak egy termékcsaláddal és márkával, sokkal inkább összeválogattam, hogy nekem melyik termékből melyik vált be a legjobban. Ezt a vendégeim előtt is nyíltan vállaltam és nekik is megmondtam, hogy nem csak egy irány van a termékek terén sem, hanem mindenki mindenből azt vegye meg, ami neki beválik. Aztán megismertem az Eleven-t. Már az első bemutatkozó videójuk után azt éreztem, “na oké, ez én vagyok”. Szörfös lányok hullámos hajjal, minden természetes és natúr, úgyhogy muszáj volt megnéznem, miben különbek. Számomra a környezettudatosság volt az elsődleges szempont, illetve az, hogy ne teszteljék állatokon a termékeket. Mivel ugyanazokat az elveket képviselték, mint én, így kezdtem el velük közösen dolgozni.

A munkáid között sok esküvői frizurával találkoztam. Csak ilyen jellegű frizurák készítését vállalod?

Nem, azért elvállalom a “fodrász fodrász” dolgokat is. Azt már a kezdetekben beláttam, hogy nem lesz elég, hogy csak esküvőkön dolgozok. Arról nem beszélve, hogy eleinte szinte csak festettem és vágtam a hajakat. Úgy tekintek a munkámra, mintha két irányzata lenne: egy normál szakma és a kreatív vonulata. A hétköznapokon elkészítem a fix dolgokat, mint a hajvágások és hajfestések, hétvégén pedig beindul a különböző alkalmakra kért frizurákkal való kreatívkodás. Ma már ez becsempészte magát a szalon falai közé is, mert egy egyszerűbb hajvágás végén is kérnek a vendégeim egy fonatot, hogy érezzék, tőlem jöttek el. A március vége és október eleje közötti időszak viszont teljes mértékben esküvői dömping, ahol az esetek 99%-ban kimegyek a helyszínekre. Így teljesedett be a gyermekkori vágyam, hogy mindig mogzásban legyek és mindig kreatívkodjak.

A szakmán belül Magyarországon én speciel még nem találkoztam olyan fodrásszal, aki hasonló frizurákat készít, mint te. Mit gondolsz, mi ennek az oka?

Szerintem ebben több dolog is közrejátszik, az egyik, hogy rengetegen nem fogadják el azt, amilyük van. Ha valaki változni szeretne, akkor rögtön valami extrára gondol formák terén és színvilágban is, ahelyett hogy hagyná megszáradni a haját természetes mivoltában, és azt használná kiindulási alapnak. Egy másik oka az is lehet, hogy nem az a megszokott, hogy a szakember olyan frizurát készítsen, hogy a szalonból kilépve ugyanúgy nézzen ki a vendég, mintha otthonról jönne. Pedig szerintem pont ez lenne a lényeg. Megtanítani őket természetes mivoltában viselni a hajukat, és arra, hogy ez is ugyanakkora változást hozhat, mint egy intenzív színvilág. Végezetül pedig én másnak érzem magam, mint az itthon élő emberek. Ezt azért tudom így kijelenteni, mert külföldi közegben többször éreztem magam odavalónak. Úgyhogy gondolom, ezért tudtam mást mutatni és hozni, mert nem feltétlenül az itthoni trendeket követtem, annak ellenére, hogy ma már ez is az, amit én csinálok.

A te vendégeid ezek szerint úgy lépnek ki a szalonból, ahogy az otthonukból. Ehhez az is kell, hogy elfogadják a javaslataidat. Megteszik, ha egy styling-hoz például professzionális termékekre van szükség?

Igen, sőt ők maguk kérdezik, hogy mit javaslok. Sok vendég még pluszban azt is elárulta, hogy nekik nagyon fontos az, hogy én hogy nézek ki. Gondolok itt arra, hogy milyen teljes egészében a külsőm és a frizurám. Az én hajam pont olyan, mint amit eddig elmondtam. Hullámos, messy, természetes hatású, de ezért teszek is, hogy ilyen legyen. Ha azt látnák a vendégek, hogy csak mondom, de rajtam nem látnak semmi ilyesmit, biztosan kevésbé lenne hiteles. Úgyhogy engem is azonosítanak azzal, amit ajánlok és így könnyebben el tudják hinni, hogy ez nekük is segíteni fog.

Melyek azok a termékek, amiket bárkinek ajánlanál egy természetes haj kezelésére és ápolására?

Most az egyik kedvencem az I WANT BODY TEXTURE SPRAY az Eleven-től, ami azért különleges mert egyszerre likvid és por állagú, ezért már önmagában sajátos a piacon. Azért szeretem, mert ha valakinek nagyon puha, simulós, egyenes a haja, de mégis szeretnék kihozni belőle valami messy-t, akkor egy besütés vagy fonás előtti használat után ad egy tartást és tapadósságot a frizurának. Nem azt mondom, hogy mindennap ezt kell használni, mert az egy picit szárítaná a hajat a por állaga miatt, de különleges alkalmakkor nagyon sokat tud dobni a megjelenésen. Ezen kívül a DRY POWDER WAX-ot mondanám, szintén az Eleven Austalia-tól. Ez már inkább olyan mintha egy krém és por keveréke lenne, de egyáltalán nem ragad. Ez a frizura styling-jában nagy segítség, ezzel tudjuk “szöszösíteni” a hajat.

Láttam, hogy hajfonó képzéseket is tartasz. Ezt is annak a szellemiségében teszed, hogy meg tudd mutatni másoknak, hogy hogyan csinálhatnak hétköznap is egy szép, de egyszerű frizurát?

Igen, pontosan. Onnan indult ez az egész történet, hogy sokan megkértek rá, hogy tanítsak meg nekik egy-két technikát. Úgyhogy igazából az ismerősök és vendégek adták az ötletet. Nem a fodrászoknak és nem is kizárólag a vendégeimnek szól, hanem azoknak, akik önmaguknak akarnak egy átlagos napon is egy különlegesebb fonatot, vagy a kislányuknak, barátnőjüknek szeretnének készíteni. Ezeket az oktatásokat itt szoktam tartani az üzletben meghatározott időpontokban, bár inkább egy kreatív műhelyként, egy csajos délutánként szoktam meghirdetni. Nincs más dolguk, mint hozni egy modellt és elsajátítani a megfelelő technikát.

Nem gondolkodtál még azon, hogy szakembereknek is tarts ilyen jellegű oktatást?

De, megfordult már a fejemben, hiszen az egy teljesen másik kör és általában erre a fodrásziskolák nem is tanítják meg a szakembert. Egyelőre azért maradtam a laikusok táboránál, mert szerintem a fonás elkészítése nem a fodrász szakmától függ, hanem mélyebben gyökeredzik, és egyáltalán abban, hogy rááll-e az ember keze. Természetesen a fodrászoknak egy részről lehet könnyebb volna ilyesmit oktatni, hiszen ők már önmagukban tudnak a hajjal bánni, de ehhez az is kell, hogy ezt a stílusvilágot valamilyen szinten elismerjék, és merjenek kócosabb hatású frizurákat is készíteni. Az én stílusomban ez csak így tud működni.

Van esetleg szakmai példaképed, vagy ami motiválja ezt az életérzést a frizurák terén?

Az az érdekes, hogy példaképem nincs. Számomra az utazások adják meg azt, amit másnak egy példakép. Amikor elmegyek egy külföldi országba és egy másik kultúrába csöppenek, akkor szoktam érezni az inspirációt és akkor jönnek a legjobb ötleteim. Lehet hogy pont azért, mert nem dolgozom és nem azon gondolkodom. Az utazás az én zuhanyrózsám. (nevet) Ilyen esetekben megfigyelem az embereket, a stílusukat, az adott életritmust, engem ez motivál. Ha ilyen példát kéne mondanom, akkor viszont Marokkó lenne az, mert nagyon színes és tele van kreativitással. Úgyhogy általában én elhozom magammal a feeling-et és ezt építem be a munkáimba.

Képek: Tajti Márton