“A hajtetoválás olyan, mint egy szuperhősszimbólum.”- interjú Schneiker Lilluval
Schneiker_Lilla_interju_cover

A hajtetoválás nem éppen a leghétköznapibb területe a fodrászatnak, pláne, ha egy fiatal lány számára válik fanatizmussá. Schneiker Lillu egy belevaló salgótarjáni lány, aki a konduktor végzettsége mellett mégis a fodrászat mellett tette le a voksát – nem is akármilyen módon. A hajtetoválás iránti rajongásának köszönhetően számos dobogós helyezést ért már el Hollandiában, de Magyarországon is. Az idevezető életútjáról és a hajtetoválás különös világáról beszélgettünk, fogadjátok szeretettel!

Ha jól értesültem, akkor te korábban a Pető Intézetben tanultál, ahol közismerten konduktor képzés zajlik. Hogyan lett ebből mégis fodrászat?

Elöljáróban azt kell tudnod, hogy az édesanyám is fodrász, ezért már gyermekként belekerültem a szalon és a szakma világába. A két testvéremmel úgy gyűjtöttük a zsebpénzünket, hogy segítettünk anyának a hajmosásban. Már akkor megérintett, hogy mennyi emberrel találkozhatok így, és hogy milyen sokszínű ez a világ – ahogy fogadod az embereket, ahogyan megnyílnak. Ezek mind olyan tapasztalatok voltak, amelyeket nemcsak az anyukámat nézve – közvetetten – szerettem volna megérteni, hanem saját magam által is.

Vonzottak az emberi mélységek, és gyakorlatilag éppen a szalonon keresztül jutottam el a Pető Intézetig is. Egyik nap anyukám barátnőjének a fia érkezett a szalonba, aki mesélni kezdett a konduktor képzésről. Ahogyan hallgattam azt éreztem, hogy nekem éppen erre van szükségem, a gyermekekre és a sokféleségre. Ekkor egyébként már megvolt a fodrász szakmám, csak nem hittem abban, hogy jó leszek benne, ezért azután vágyakoztam, hogy valami újat tanuljak.

Schneiker_Lilla_interju_10

Schneiker Lilla portré

Hogyan kanyarodtál vissza a kezdetekhez?

Miután megszereztem a diplomámat Svédországban helyezkedtem el konduktorként. Szerettem azt a világot, de egy nap arra ébredtem, hogy nem vagyok boldog. Ezután a felismerés után tudtam, hogy hosszútávon nem lesz kifizetődő maradnom, és nem sokkal ezután a főnököm azzal a hírrel várt, hogy megszűnik a klinika. Innentől kezdve nem volt kérdés, hogy hazautazom. Miután visszatértem Salgótarjánba, két hónappal később kiváltottam a magánvállalkozói papírom és hivatalosan is fodrásznak álltam.

Jól értem, hogy azonnal szalont nyitottál?

Nem, kezdetben székbérlőként abban a szalonban kezdtem el dolgozni, ahol annó édesanyám is. Ez egy éven keresztül ment így, amikor egyszer csak azon kaptam magam, hogy egyre többen járnak hozzám, folyamatosan csörög a telefonom. Olyan stabil vendégköröm alakult ki, hogy utána valóban megnyitottam a saját szalonomat.

Szalonkörnyezetben nem a hajtetoválás jutna először eszembe, mint legnépszerűbb kívánság. Hogyan került a látóteredbe ez az irány?

Általában Salgótarjánban megfigyelhető, hogy minden férfinak ugyanolyan a frizurája – egy oldalválasztékos klasszikus forma és már kész is. Ebből naponta megcsináltam körülbelül huszonnyolcat, aztán jött egy vendégem, aki megtörte a végeláthatatlan sort. Ő is ragaszkodott ahhoz, hogy a “csík” belekerüljön a hajába, de a többi vendéggel ellentétben lentre kérte egy apró dekorációval. Ekkor nagyon megörültem, mert nekem soha nem jutott eszembe felajánlani más mintákat, mert mindenki határozott elképzeléssel érkezett hozzám. Innentől kezdve beindult a gépezet, elkezdtem kör-, homorú- és domború mintákat készíteni. A vendégek a hajukkal reklámozták, hogy hajtetoválást készítek, így egyre többen érkeztek hozzám változatos kérésekkel. Amint láttam, hogy egyre nagyobb az igény a hajtetoválásokra, megmaradtam ennél a fodrászati irányzatnál.

Schneiker_Lilla_interju_6

Kizárólag a piaci rés miatt döntöttél a hajtetoválások mellett?

Nem, sokkal inkább azért, mert azt csinálhattam, amit szeretek. Olyan kiegyensúlyozottnak és magabiztosnak éreztem magam abban a helyzetben, hogy az igazi ok a szabadság megélése volt. Szabadságot adott a kezembe és én magam is szabaddá váltam, ami különösen passzol a jellememhez. Ha már csak meghallom ezt a szót, már attól jól érzem magam.

A fodrászat bármelyik területében meg lehet találni a szabadságot. Mitől más a hajtetoválás?

A hajtetoválásra érdemes úgy tekinteni, mint egy szuperhősszimbólumra, amelyet a fodrász készít el a vendég számára. Amikor elkészül egy ilyen alkotás, a viselője onnantól kezdve úgy érzi, hogy több lett tőle, “szuperhőssé” vált. Egy hajtetováló versenyen például tényleg egy teljesen másik személyiséget formálsz. Ha elmondom a modellnek, hogy sárkányt fogok készíteni, akkor ő elkezd úgy viselkedni, mint az adott karakter, ami azonnal eladja a hajat. Egyszerűen átalakul azzá, amit a karakterhez elképzel.

Schneiker_Lilla_interju_9

Bevallom őszintén én még nem találkoztam női borbéllyal. Nem érzed magad furcsán, amikor egy barber versenyen nőként egyedül méred össze a tudásodat a sok férfival?

Nem, mert imádom a férfiakat, jól érzem magam közöttük. (nevet) Sosem éreztem azt, hogy kiközösítettek volna, bár ez inkább külföldi tapasztalat, mert itthon még csak három versenyen vettem részt. Ettől függetlenül, akkor sem érdekelt volna, hogyha így történik, ugyanis amint ellátogattam a különböző versenyekre, csak arra tudtam gondolni, hogy már azért megérte eljönni, amit ott látok és tapasztalok. De szerencsére nincs negatív élményem, mindenki mindig kedves és nyitott volt velem annak ellenére is, hogy egymás versenytársai voltunk.

Ha már szóba került a versenyzés, áruld el kérlek, hogy milyen eredményekkel büszkélkedhetsz! Volt kedvenced?

Nem tudnék választani, eredménytől függetlenül mindegyik a kedvencem volt. Az egyik legemlékezetesebb 2018 áprilisához kapcsolódik, amikor Amszterdamban 14 másik barberrel mértem össze a tudásomat a Barber Society Live Barber Battle versenyén. Életemben először első helyezést értem el szabad stílus kategóriában. Akkor úgy éreztem, hogy most tényleg elismernek, pedig fel sem fogtam igazán, hogy mi történik. Elindultam Salgótarjánból, boxer nadrágban versenyeztem – mert természetesen az összes ruhámat otthonhagytam (nevet) – és végül engem tapsolt a közönség. Ez életem egyik legviccesebb és legmeghatározóbb élménye. Egy évvel később visszautaztam Hollandiába és ekkor már elhoztam az összesített kategória harmadik helyezését.

Időközben Olaszországban is jártam, ami inkább tanulságos emlékként él bennem. Az olaszoknál a Festival Barber Battle versenyén vettem részt, ahol egy félreértés folytán nekem női modellt biztosítottak, míg mindenki más férfi hajon dolgozhatott. Nem estem kétségbe, így is negyedikként végeztem, de sajnos ez nem volt elég a döntőbejutáshoz. Ettől függetlenül hatalmas kihívásnak éltem meg, aminek a megkoronázása Josh O.P.* szavai voltak, aki külön odajött hozzám gratulálni és azt mondta: “Az egész esemény legjobb frizuráját te készítetted el.” Azt hiszem ez felért egy győzelemmel.

*(Josh O.P. egy nemzetközi szinten elismert népszerű barber.)

Schneiker_Lilla_interju_1

Hogyan készültél ezekre a versenyekre?

Ne úgy képzeld el, hogy féktelen gyakorlással. Az én felkészülésem és egyben szeánszom az a zene. Bezárom a szoba ajtaját és különböző zeneszámokat hallgatok. Eközben behunyom a szemem és nézem a „filmet”, ami lepörög előttem. Ilyenkor figyelek az elmosódott színekre, karakterekre, formákra és alakokra, végül amelyik megtetszik, azt lerajzolom. Utána összesen két alkalommal készítem el, a verseny előtt és közben, de utána soha többet.

Ez nagyon érdekes, miért?

Egyszer megtörtént velem, hogy nagyon sokat gyakoroltam ugyanazzal a mintával. Számtalanszor lerajzoltam és felvittem a hajra, végül annyira soknak éreztem, hogy a versenyen már “nem élt” a hajtetoválás. Nem adta meg azt a szabadságot és szuperhős érzést, amiről korábban beszéltünk. Gyakorlatilag semmit nem adott, láttam egy szép mintát és ennyi. Mivel tudtam, hogy minden a helyére került megszűnt mindaz, ami az én munkáimat mozgatja – hiányzott a spontaneitás és a szabadság.

Schneiker_Lilla_interju_8

A jövőre nézve milyen terveid vannak még?

Igazából folyamatosan nézem milyen versenylehetőségek vannak, és amelyik szimpatikus arra jelentkezem. Jelenleg nincs ilyen, de nem is baj, mert most elsősorban magammal szeretnék foglalkozni. A napi 14 óra munka és stressz kihatott az életemre. A legnagyobb vágyam, hogy egyszer egy saját csapattal állhassak színpadra, de ami ennél is nagyobb álmom, hogy édesapámmal építsünk egy Barber Mobilt. Szeretnék egy európai hajvágó utat szervezni. Ezért mindenki mindig kiröhög, de én megfogadtam, hogy egyszer levágom  David Beckham haját. (nevet)

De hisz ő nem is Európában van!

Az mindegy, mindent megoldok. (nevet) Ez egyébként egy tényleg komoly terv és két éven belül szeretném is megvalósítani. Tudom, hogy elcsépelten hangzik de az utazási célom a szakmai fejlődésem magasabb szintre emelése, illetve pénzgyűjtés adományozás céljából.  Szeretnék hírességekkel együtt dolgozni, hogy aláírják a Barber Mobilt, mert így a furgonnak értéke lesz, amikor eladom. A jótékonykodás azonban nem hírérték számomra, ez majd egyszer csendben megtörténik, mintha “Télanyó” ott járt volna. 

Schneiker_Lilla_interju_3

Számomra nem hangzik elcsépeltnek, inkább őszintének. Ha újrakezdhetnéd, akkor is ezt a pályát választanád?

Hiszek az újrakezdésben, de abban is, hogy egy élet elég ahhoz, hogy jó életet éljünk, ezért nem kezdenék újra semmit. Jó, hogy itt tartok, jó az az élet, ami mögöttem van, és remélem az is jó lesz, ami előttem áll.

 

Készítette: Gódor Virág

Képek: Schneiker Lillu

Ha tetszett az interjú, a lájkokat és megosztásokat köszönjük! 🙂

Közzétéve: 2019-11-30 17:09

Schneiker_Lilla_interju_1
Schneiker_Lilla_interju_1
Schneiker_Lilla_interju_9