Sas Detty neve többek között a Money Board-hoz fűződik. Most igyekeztünk mélyebbre ásni szakmai útjában. Karrierjéről, a fodrász-fodrász kapcsolatról és a Money Boardról is beszélgettünk!

1. Hogyan indult a pályád, mi motivált arra, hogy fodrász legyél?

Tisztán emlékszem, amikor a nagymamám ült az ágy szélén, én pedig fésülgettem a haját ötéves koromban. Elég sűrűn babráltam vele, aztán egyszer megkérdezte mi szeretnék lenni, ha nagy leszek. Azt válaszoltam olyan néni, aki repülőn dolgozik, hogy bejárhassam a világot. Mama elmondta, hogy ezek a nénik nem azért vannak a gépen, hogy nyaraljanak és világot lássanak, hanem hogy kiszolgálják az utasokat és nem nagyon mehetnek a reptéren kívülre. Mire én rávágtam: oké akkor fodrász leszek! Később, iskolás koromban a nyári vándor-táborokba már a „felszerelésemmel” mentem, ha kell valakinek frizura a tábori discoba, kéznél legyek. Ettől nagyon különlegesnek éreztem magam. Lehet, hogy ez az érzés volt a motiváció.

Amikor eljött az iskolaválasztás ideje és közöltem a szüleimmel, hogy fodrász iskolába megyek, édesapám nem örült neki. Kereskedő családból származom, apukám ezt az irányt látta nekem is jónak. Azt mondta, a fodrászat szolga munka, nem nekem való, bezzeg a kereskedelem stb. Menjek előbb gimnáziumba és nézzük meg utána is fodrász akarok-e lenni. Ezt nem fogadtam el, mert akkor hat év múlva lehettem volna csak fodrász, én azonban minél hamarabb célba akartam érni. A jelentkezéskor tehát mindhárom helyre beírtam a Dallos Ida Szakmunkásképzőt. Behívtak a fodrász suliba felvételire, volt elmélet és gyakorlat is, amiken jól szerepeltem, így aztán felvettek.

2. Mik voltak később az első tapasztalataid a szakmával kapcsolatban?

A Hullám Szövetkezet tanulója lettem, ahol két csodás és nagyon türelmes oktatóm volt: Vincze Zoltánné Éva néni és Joó Jánosné Marika néni. Pótanyukáimnak tekintettem őket. Az iskolás éveim lázadással teltek, mert én menő fodrász akartam lenni, de sajnos a sulis tananyag ezt nem tette lehetővé. Nem értettem miért kell berakást és sütést gyakorolnom meg béna „mama-hajakat” készíteni. Miért nem modern dolgokat tanítanak?

Nem is voltak jó jegyeim. Nem gyakoroltam azt, ami nekem nem tetszett, és a magatartásom is eléggé hullámzó volt. Ennek ellenére az oktatóim sokat formáltak rajtam és utólag is köszönöm nekik. Később beérett a sok-sok tanítás. A tanulás mellett elhelyezkedtem egy akkor nagyon menőnek számító helyen a Lila Show-Hajban, ami Krizsán Győző és Pokrivtsák István szalonja volt. Mellettük megkaptam azt a flow-t, amire lázadó tiniként vágytam. Így találtam meg az egyensúlyt.

3. Ekkor teljesedtek be az álmok a szakmával kapcsolatban?

Számomra akkor nyílt meg igazán a világ, amikor elvégeztem az iskolát. Onnantól kezdve nem azt éreztem, hogy a kötelező múltszázadi dolgokkal kell foglalkoznom, hanem azt tanulhatok, amihez csak kedvem van. Frissen végzett fodrászként azonnal mentem is id. Gellei Andráshoz, akitől nagyon sokat tanultam. Idővel megtaláltam a régi és az új dolgok kapcsolódási pontjait, a régi frizurák sikkjét. Meg kellett érnem ezekhez az információkhoz.

A mestervizsgámra Tárnoki Laci bácsi készített fel, mert ragaszkodtam ahhoz, hogy első kézből tanuljam meg mindazt, amit anno a suliban elmulasztottam. Az évek alatt rengeteg tapasztalatra tettem szert, megszámolni sem tudom mennyi képzésen vettem részt, hány fodrásztól tanultam, hány kolléga által bővült a tudásom, látásmódom, és mennyi minden van, ami még tanulható és fejleszthető. Az utamon vagyok teljes mértékben, sosem lennék más, mint fodrász!

4. A Schwarzkopf Professional és az Indola meghatározó márkák az életedben. Hogyan indultak ezek az együttműködések?

Teljesen véletlenül csöppentem bele a Schwarzkopf Professional világába. A párom, Fehér Tamás és az akkori üzlettársa váltottak a márkára és tartottak a szalonjuknak egy továbbképzést, hogy a szalon dolgozói hamar átálljanak az előzőleg használt márkáról.  Én csak kíváncsiságból, potyautasként érkeztem az akadémiára, ahol Szofrán Zsolt tartotta a továbbképzést. Elképedtem, mennyire innovatív ez a márka. Zsolt személye, szakmai tudása és elhivatottsága is teljesen elvarázsolt. Nem is volt kérdés hogy a Schwarzkopf Professional lesz az új szerelmem. Megbeszéltem egy találkozót Havasi Krisztiánnal, aki először az Indola csapatába invitált, végül azonban úgy alakult, hogy az Indola mégsem bizonyult számomra optimális útnak. A Schwarzkopf Professional berkeiben végül megtaláltam az utamat. Teljes mértékben kielégít a munkám során, igazi szerelem azóta is. Az pedig külön öröm számomra, hogy újra lehetőségem lesz Szofrán Zsolt képzésein részt venni.

5. A munkád során szereted az extravagáns frizurákat. A szalonmunkába ez mennyire beépíthető?

Mit jelent extravagáns: nem hétköznapi? Mi az, ami nem hétköznapi: egy színes panel? Élénk színű haj? Egy merészebb vonalakkal levágott forma? Egy nagyobb textúra? Ezzel a kifejezéssel sosem tudtam mit kezdeni, mert mindenkinek mást jelenthet. Én szeretek a részletekben, a „hogyanban”,  az alkalmazott technikákban elmélyedni és igyekszem meglátni azt egy-egy munkában, amit az alkotója meg akart mutatni. Így nálam ez a kifejezés elő sem jön még gondolatban sem. Teljesen máshogy közelítek meg egy-egy alkotást. Alapvetően a letisztultabb formákat szeretem és a „kevesebb több” elvét követem, így ezeket be is tudom építeni a szalon munkámba.

6. Mi változott, és milyen irányba a pályán töltött éveid során a szakmában?

Erről akár egy vita-estet is lehetne tartani, de úgy vélem, ami a legjobban eltűnt a szakmából, az az alázat és a tisztelet. Sokkal felszínesebb lett az egész világ, az emberek és a szakmai tudás is. Természetesen tisztelet a kivételeknek. Ez részben a mai gyors és kapkodó internetes világnak is köszönhető. Szomorú látni, hogy sok régi értékes dolog elvész ebben a gyors forgatagban, amikre azonban nagy szükség lenne.

Az iskolai oktatásról sajnos semmi jót nem tudok megfogalmazni. Ez a terület már az én időmben is kívánt bőven reformot, azonban azóta sem történt túl sok minden. A mostani kezdőknek kevesebb lehetőségük van fejlődni, tapasztalatot szerezni, hiszen sok fodrász már nem vállal tanulókat. Azt tapasztalom, hogy a fodrászok számára is kevés a valódi szakmai segítség. Bemutatók és színvonalas képzések vannak sok helyen, de azok javarészt egy-egy márka termékeinek használatáról és eladásáról szólnak. A technikákat kéne kiemelt szerephez juttatni. Nagyon kevés a márkafüggetlen, tudásra és technikára alapuló képzés.

7. Ha már márkafüggetlenség: létrehoztátok a Money Board eszközt. Mesélnél erről?

Miután több forrásból láttam, szerettem volna magamnak egy melírtáblát, mert láttam, hogy megkönnyítené a munkám. Sajnos nem találtam elérhető közelségben olyan táblát, ami tökéletes lett volna, Európán kívülről pedig nem szerettem volna rendelni, így egyik este megkérdeztem Tomit, készítene-e nekem egyet.

Mivel ő a fodrászat mellett hobbiként barkácsol, tervez, alkot más dolgokat, meg is oldotta hamar ezt a problémámat. Természetesen sok prototípus készült és mindegyikkel több héten keresztül dolgoztam, hogy lássam és érezzem, mi az amin még tudunk javítani. Pár hónap múlva megszületett az, amire gondoltam! Ezután jött a következő gondolat: ha nekem ekkora segítség ez az eszköz, akkor lehet, hogy másoknak is jól jönne! A Money Board elsőre ugrott be, mint lehetséges név. Az eszköz által gyorsabban és hatékonyabban lehet dolgozni, ezzel időt spórolhatok. Ha pedig több idő van, több vendéget is fogadhatok, ezáltal több bevételre tehetek szert. Felkerült a logó az eszközre, és termékké vált a kezünkben.

Nagyon hálás vagyok azoknak a fodrász kollégáknak, akik részt vettek a termék tesztelésében: Fábián Andi, Farkas Andi, Schmicsek Melinda, Fátrai Krisztina, Bicskei Laura, Dalotti Gergő, Szikriszt Joci, Szofrán Zsolt. A tesztekből mára egy független Money Board-csapattá alakult barátságokkal, egymás segítésével, inspirációval, ötletekkel és óriás tervekkel. Gyakorlatilag ezidáig nincs negatív feedback a termék kapcsán. Mi azt hittük, egy melírtáblát készítettünk, de a visszajelzések alapján a Money Board egy új szakmai életérzést adó termék, egy új inspirációs eszköz, ami kimozdítja a fodrászokat  a hétköznapi rutinból. Arra ösztönzi őket, hogy ne csak dolgozzanak, hanem alkossanak.

8. Már többször szóba került Fehér Tamás. Hogyan ismertétek meg egymást?

Tomit a régi üzlettársa révén ismertem meg. Sok bemutatón találkoztunk, de sokáig a köszönésen kívül nem történt semmi. Egy esti long-boardozással kezdődött a közelebbi ismeretségünk, én ugyanis akkoriban minden este, munka után deszkával jártam a várost. Onnantól kezdve rendszeresen együtt gurultunk és így kerültünk egymáshoz közel. Engem Tomi nem hétköznapi gondolkodása és a szakmaisága fogott meg nagyon, neki meg tetszett az én cosmopolita stílusom, rátermettségem és önállóságom. Kicsit irigylem a mai napig is az ő kreativitását. Nagyon felnézek rá és arra, amit elért a szakmai útján.

Tisztáztuk a kapcsolatunk legelején: a szakma az első, utána jöhet mindenki más. Gyorsan érkezett azonban Bodza a kapcsolatunkba, így bőven volt mit csiszolódnunk és átállítani a fókuszt. Természetesen Bodza érkezése felülírta a sorrendet, most ő van az első helyen aztán mi és a család végül pedig a munka. A kapcsolatunk pont olyan, mint mindenki másé, csak több a közös témánk, mert a szakma is közös. Jobban is értjük egymást, ha a másik éppen hullafáradtan ér haza.

9. Hogyan segítitek egymás szakmai fejlődését?

Megbeszéltük egyszer, hogy csináljunk mi-időt és készítsünk haj kollekciókat csak magunknak, élvezetből hisz mindketten szeretjük a munkánkat. Az első el is készült. Én megfestettem a modell haját, Tomi levágta a frizurát a színhez. A következő az lett volna, hogy cserélünk, de erre még nem adódott időnk.

Tomi „nyugdíjba ment”, de tudom, hogy az én lelkesedésem egy-egy dolog iránt őt is motiválja, így még előfordulat, hogy lesznek közös bemutatók vagy oktatások. A Money Board sok időnket és energiánkat leköti jelenleg a szalon munka és Bodza mellett.

A család-munka egyensúly megőrzéséhez a logisztikát nehéz megtervezni, de úgy gondolom, megtaláltuk a megfelelő ritmust. Napi váltásban dolgozunk, így mindketten tudunk estig lenni a szalonban. Bodzának pedig így mindkét szülővel van közös ideje. A hétvégi munka azonban tilos, az az idő a családé. Ehhez mindketten ragaszkodunk. Vannak ritka alkalmak, amikor nem jön össze és becsúszik egy szombati szalonon kívüli munkanap, de igyekszünk mindketten betartani. Utazásra inkább télen jut idő. Szeretjük a hegyeket és a snowboardot, Bodza is szerelmese lett mind a sportnak mind a környezetnek. Pilisszentkereszt a másik állandó kikapcsolódási helyünk. Tomi barkácsol, Bodza játszik, kirándulunk és élvezzük a vidéki, lelassult létet.

10. Milyen szakmai terveid vannak a közeljövőre nézve?

Az első helyen a Money Board áll mind bővítésben, fejlődésben és brandépítésben. Elkezdtem ízlelgetni a marketinget, ezek mellett pedig rajta vagyunk a partnercégek kapcsolatépítésén és a fodrászok edukálására is nagy szükség van. Szóval van teendőnk bőven.

Képek: Sas Detty

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)