Halasi Henrik az INDOLA csapatának oszlopos tagja, gyakorlatilag itthon a termék első felhasználója. Termékismerete és technikai tudása nem kisebb sikert hozott számára, mint azt, hogy az INDOLA oktatók között megrendezett colorist háziversenyen a nemzetközi mezőnyben első lett. Vele beszélgettünk.

Mesélj kérlek az INDOLA háziversenyéről. Mi volt a feladat, mit kellett teljesítened?

A karantén alatt az INDOLA indított az oktató fodrászai között egy kis versenyt, amiben egy festéstechnikát kellett bemutatni, összevágni és megosztani Instán. Globálisan én voltam az egyik nyertes. Három győztest hirdettek három festéstechnikában. Látva a másik két videót, nem feltétlenül a videó minősége, inkább a festéstechnika kivitelezése volt, amit néztek.

Te melyik technikát készítetted el és mi annak a jellegzetessége?

Én egy blocking technikát csináltam. A hajat cikkcakkosan elválasztottam két oldalra, az egyik oldalon egy hideg, a másik oldalon egy meleg szőkét készítettem. A szárítás után ez a kettő ugye összefésülésre került. A különböző színek jól kiadták egymást és mivel komplementer színeket választottam, mégis tudtak harmonizálni egymással. Természetesen ezt a vágással is megerősítettem.

Már akartam is mondani: ha jól tudom, te az INDOLA csapatán belül a hajvágásokért vagy felelős. Hogyhogy egy colorist versenyen indultál?

Bár én a hajvágásban jobban elmélyedtem, attól még a festéstechnika megy nekem is, ezt még nemzetközi szinten is így gondolják. (nevet)

Mit nyertél ezzel a helyezéssel?

Elsősorban ezt a felismerést (amit az előbb említett – a szerk.) és elég nagy elismerést. Szeptemberben pedig bemutatnak az INDOLA nemzetközi oldalán is. Azt hiszem, hogy szakmailag (a képzéseket tekintve) a COVID-helyzettel elég sokat nyertünk, hiszen nagyon sok videó készült ezen időszak alatt. Ha csak azt nézed, erre a versenyre is nyolc videót küldtünk be Magyarországról, amivel rekordot döntöttünk a többi országhoz képest.

Bár már elég távolinak tűnik, de érdekel, mégis hogyan gondolsz vissza a karanténra és az INDOLÁS online munkára?

Érdekes volt, mert új helyzet alakult ki, de nagyon hamar felismertük, hogy mi a megoldás és mit kell tennünk. Jól össze tudtunk dolgozni, sok tartalmat készítettünk, élő videókat csináltunk. Elindult egy podcast-szerű beszélgetős műsor is. Összességében próbáltuk a technikát a mi oldalunkra állítani, és a fodrászoknak nap mint nap tartalmat biztosítani, hogy amikor újra munkába állnak, könnyebb legyen nekik is.

Az INDOLA oktatója vagy gyakorlatilag a kezdetektől. Hogyan ismerkedtél meg a márkával?

Mikor a Henkel felvásárolta, akkor én még a Schwarzkopf Professional utánpótlás csapatában tevékenykedtem. Kaptam egy felkérést, hogy ennél az új márkánál, az INDOLÁnál lenne egy pozíció, az új csapatban ott a helyem. Eléggé meglepett, mert ez bizony már nem másodhegedűs pozíció volt. Kurucz Nikivel ketten vagyunk a jelenlegi teamben, akik az indulás óta csináljuk. A márka annyira megfogott, hogy továbbra is nagyon nagy fantáziát látok benne. Bírom, hogy egy nagyon fiatalos márkáról van szó. Abszolút az utcáról inspirálódnak a fodrászai, a streetstyle kollekciót bloggerektől merített inspirációkból rakják össze, éppen ezért a szalonélettől egyáltalán nincs elrugaszkodva, aminek köszönhetően sokkal nagyobb támogatást tud adni, mint akár a többi márka.

Az oktatás mellett jelentős részt foglal el életedben az üzlet világa is. Mikor és melyik üzletben dolgoztál?

Jelenleg Matkovics Ferencnél dolgozunk az Ó utcában, Budapesten. Őt még a Schwarzkopf Professional-en keresztül ismertem meg, bemutatófodrász volt. Előtte az Ollóban dolgoztunk három évet. Ott a kialakításhoz is sokat tettünk hozzá, szerettük a helyet. Tamási Anita és Fráter György szintén a Schwarzkopf Professional utánpótlás tagjai voltak. Ezelőtt a Moment Hairben egy évet dolgoztunk, amit a Bajcsy-Zsilinszky úton lévő Schwarzkopf Professional szalon előzött meg. Ott voltam először vállalkozóként, majd üzletvezetőként és a mai napig résztulajdonos vagyok. A szalonban 25-en dolgoztunk, gondolhatod. A pályámat pedig a Békési Szalonban, a Bárczy István utcában kezdtem.

Ezek eléggé különböző stílusú szalonok: az a munkádat befolyásolta, hogy mikor milyen hatások értek?

Nem igazán, mert a vendégkör inkább hozzám kötődik. Természetesen a vendégeim szeretik a szépet, a modern megjelenést, a különlegeset, de hozzám kötődnek. Szerintem az, hogy milyen környezet vesz körül, az nekünk szakembereknek igazán fontos, hiszen mi töltünk ott rengeteg időt. Talán többet is, mint otthon.

Ha jól tudom, a feleséged is fodrász. Előző válaszodban a többes szám neki szólt?

Igen, Gabi is fodrászként, plusz sminkesként dolgozik. Őt még a Bajcsy-Zsilinszky szalonban ismertem meg, viccesen azt szoktam mondani, hogy én voltam a főnöke. Ő a Fátrai Szalonból jött át hozzánk dolgozni és akkor pont én voltam az üzletvezető. Ott dolgoztunk egymás mellett, megismertük egymást, azóta van két gyerekünk. (nevet)

A fodrászat nem éppen az a 100%-ig családbarát munkakör időbeosztás szempontjából. Két kisgyerek mellett hogyan tudtok mégis jól és harmonikusan működni?

Negyedévre előre megtervezzük, hogy ki mikor van a gyerekekkel és kinek mi a feladata. Segítséget is igénybe veszünk, de ezzel a naptáras tervezéssel jól tudjuk menedzselni az életünket. A gyerekeknek már természetessé vált ez a rendszer, amiben egyik este apa van, másnap reggel anya van. Mondjuk az óvoda sokat nem segít, mert ott egyik hétről a másikra terveznek programokat és hát amit negyedéven belüli időpontra találnak ki, az eléggé lehetetlen küldetés. (nevet)

És otthon teljesen el tudjátok engedni a szakmát?

Persze, hogyne! Gabi sminkel is, én meg fotózok, így arról is szoktunk diskurálni. (nevet) Viccet félretéve: nagyon sok minden érdekel minket, de elég nehéz arra időt szakítani, ami nem a család és nem a munka. De mondjuk erre a karantén jó volt. Most egy egész sorozatot is meg tudtunk nézni, ami három évadnál hosszabb volt.

Lelkileg hogyan éltétek meg a karantént?

Ha arra gondolsz: nem viselt meg. A gyerekeknek a gyerektársaság hiányzott. Sokkal jobban megugrottuk, mint ahogy ezt el lehet képzelni. De nem is unatkoztunk: bár nem a szalonban dolgoztunk, hanem otthon lakást újítottunk, videókat vágtam és a gyerekekkel voltunk.

Az elmúlt időszak milyen újdonságot tanított meg neked?

Sok fodrásztól hallottam, hogy a heti munkáját biztosan lecsökkenti. Sokan megtapasztaltuk, hogy kevesebb pénzből is lehet élni, nem mindent kell megvenni. Picit vissza tudtunk lassulni és ezt jól megélni.

És te is lecsökkented a munkaidőd?

Mivel az évi egy nagy nyaralás elmarad, ezért a hétvégék körül több napot húztunk ki abban a bizonyos negyedéves naptárban. Az egyik dédipapa szerencsére lent él a Balaton mellett, ezért sokat leszünk nála hétvégente, több hosszú hétvégét terveztünk be, együtt lesz a család.

Kislányaitok érdeklődnek a fodrászat iránt? Mit szólnál hozzá, ha a gyerekeid fodrászok szeretnének lenni?

Lebeszélni semmiképp sem fogom őket, de nem érzem egyiket sem fodrász karakternek. Szerintem a személyiségük nem passzol ehhez a szakmához. De ha mégis úgy döntenek, hogy efelé mennek, akkor minden támogatást meg tudunk majd adni nekik.

Ez egy érdekes gondolat, hogy bizonyos személyiségű embereknek ajánlott ez a szakma. Szerinted mi kell ahhoz, hogy valaki jó legyen fodrászként?

Nagyon sok aspektusa van. Sok mindent lehet fejleszteni, de sok mindent nem. Az egyik legfontosabb szerintem a térlátás. Aztán ott van a kreativitás is, de az valamilyen szinten tanulható, fejleszthető. Nagyon fontos még az empátia is, tulajdonképpen a vendégeink pszichológusai vagyunk.

Neked szerinted mi ezek közül az erősségeid?

Á, egyik sem! (nevet) Na de viccet félretéve, a térlátás és a kreativitás megvan. Amiről sokat olvastam az az, hogy az emberekkel való kapcsolatot hogyan lehet fejleszteni, finomítani. Ebben nekem például nagyon nagy segítség volt a Bajcsy szalon, ahol egyszerre tíz fodrász dolgozott. Ott nagyon sokat tanultam mindenkitől: ki mit csinál jól vagy rosszul. Szerintem nagyobb szalonban dolgozni kezdőként talán ezért is érdemes. Ha kisebb szalonban kezdesz, ahol mondjuk csak egy kolléga van, ott a fejlődés lehetőség is jóval kisebb, mint mondjuk egy hatalmas szalonban. Én két könyvet nagyon ajánlok a kollégáknak, az egyik a Testbeszéd, a másik pedig az Általános pszichológia. Ezek a könyvek elég nagy hatással voltak rám.

Milyen jó, hogy erre te ráéreztél, hogy ez tanulható és fejleszthető és léptél is ez ügyben.

Nagyon fontos, hogy tudjuk kezelni azt a helyzetet, hogy a vendégek gyakorlatilag mindent elmondanak nekünk, mindent megosztanak velünk.

Oktatóként van, amit ebben másként kell csinálnod?

Én édesanyámtól tanultam a szakmát (Halasi Istvánné Harkai Mária – a szerk.), a fodrászszalon a házunkban volt. Már akkor is sok időt töltöttem ott, amíg nem tanultam a szakmát. Nálunk ugye úgy volt akkoriban az iskola, hogy harmadikos korára a tanuló önálló munkavégzésre volt alkalmas. Tehát már a harmadikos oktatta az elsőst. Mikor én voltam tanuló, 16-an voltunk, tehát valahogy ez természetessé vált, hogy mindenki segítette a másikat. Már ott azt tanultuk, hogy az természetes, és hogyha valaki nem tud valamit, az nem baj, hanem az fejlesztendő. Az oktatásaim során azt tapasztalom, hogy a fodrászok nagyon hálásak, mikor egy pár napos képzés után „megvilágosodnak”. Korábban már hallották, tudták ezeket a dolgokat, de mégsem állt össze a kép.

Várpalotai éveid alatt, amíg édesanyád tanított, kicsit kitüntetett szerepben voltál?

Mindenképpen. És azt általában akkor éreztem, mikor a beosztott fodrász elkésett, és be kellett helyette ugranom azonnal. Olyankor anya felkiabált nekem, hogy azonnal jöjjek le és vegyem fel a munkát. (nevet) Mindig én voltam elővéve, amikor valaki más nem volt ott.

Neked ehhez az időszakhoz milyen élmények kötődnek?

Nagyon jók. Anyu a versenyzésemben is nagyon támogatott, aminek sokat köszönhetek. Bár csak a tanulóidőszakomban versenyeztem. Sosem felejtem el, az első versenyem Füreden volt. Már legalább fél éve tanultam a szakmát, tehát már nagyon rutinos voltam benne. (nevet) Elindultam egy olyan gondolattal, hogy eredményt nem várok – mégiscsak végzős tanulókkal voltam egy mezőnyben. Akkor már 14 éves voltam, tehát legalább 9-nek kinéztem. Mindenki körülöttem ugrált, kuriózumként tekintettek rám, kérdezgették a koromat. Ezért a „nagy felhajtás” miatt azt gondoltam, talán lehet valami esélyem is. Majd mindenkit felhívtak a színpadra, de én lent maradtam, nem nyertem. Két hét múlva jött a telefonhívás: „elnézést, elfelejtettük összeadni a pontszámokat, de amúgy gratulálunk, második lett.” Majd egy következő versenyen megkapom az érmemet.

Milyen eredményeket értél el?

Első sosem voltam, de csapatban második Darmstadt-ban igen. Az talán a legrangosabb eredményem, amire büszke vagyok. Tóth Ildikó, Kászonyi András, Ress Károly, Karika Zsolt segítette a versenyzésem, felkészülésem. Gyakorlatilag az első versenyemen figyelt fel rám a Schwarzkopf Professional és onnan indult el a céggel közös karrierem, amivel a beszélgetést is kezdtük.

Képek: Halasi Henrik