Hogyan veszítsünk el egy fodrászt 10 alkalom alatt? Kéréseitek és javaslataitok alapján megírtuk a fodrászat etikai kódexét, melyet javaslunk minden fodrászhoz járó vendég figyelmébe. Vigyázat, a cikk nyomokban szarkazmust tartalmaz!

Sokszor meglepődve és kétkedve fogadjuk a tényt: “Az engem körülvevő szakemberek is emberi lények.” Nem csak elismerésre, és munkájuk megbecsülésére vágynak, de képzeljétek, legalább annyira szeretnék, ha tiszteletben tartanák munkájukat és személyes életük intim szféráját, mint ti. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a szépségszalon is egy munkahely, ami a vendégeknek nem feltétlenül kell, hogy a felhőtlen kikapcsolódást jelentse. Pedig sok vendég ezt gondolja: „ez még belefér”, tudom, hogy „úgyis megérti, mert jófej”, és amúgy is, „fizetek én eleget ezért a szolgáltatásért.”

Valóban így volna? – kérdezem fodrász fejjel. Valóban le kell nyelni mindent a pénz és a vendég üdvössége miatt? Mi vagyok én, csokiautomata?

Egy biztos, a szakembereknek tudatos vendégekre van szükségük, ahogyan a vendégeknek is egy tudatos szakemberre, akiket nem a pénz motivál, hanem az egymás iránti tisztelet és kölcsönösség. Mi van akkor, mikor már a fodrász haja is hullik vendégei agymenésétől?

Lássuk, mit NE tegyél vendégként egy fodrászatban!

1. alkalom – „Hozom a barátnőim, a kutyám és a macskám, a vejem és a menyem, és a nagyit. Nem gond?

Új és rutinos vendégként is képes vagy beleesni abba a hibába, hogy a szolgáltatás kereteibe új funkciót építs be, a monotonitásból való kiszakadás zálogát, a baráti pletyka-partykat. Újként még valószínűleg tartasz a kínos csendtől, rutinosként meg már úgy érzed, megteheted, hogy szalonomra egy fodrászati SPA keretében gondolsz, ahova beleférnek a velős traccspartyk. Még ha meg is értem, zavar, és mondom is miért. A szépségápolásban fontos, hogy otthon érezd magad és ellazulj, de ettől függetlenül ugyanolyan munkahely, mint egy iroda, amiben könyveléseket végeznek! Ugyanolyan koncentrációt igényel, mint bármi más, amit jól szeretnél csinálni, és amiért szeretnéd, hogy megbecsüljenek! Nem fér bele az egész szociális környezeted, mert nem ezért vagyok, erre számos helyet tudok ajánlani, a kávé – és teaházaktól kezdve, az erre kialakított wellness-hétvégéken át, mindent!

2. alkalom – „Ne haragudj, nem tudtam lepasszolni a gyereket.”

Sok esetben érthető – főleg női szakemberként, – hogy az anyaságnak megvannak a maga nehézségei. Tényleg adódnak olyan helyzetek, amikor nincs más megoldás, a gyereknek jönnie kell. Mindenki meg fogja érteni, addig a percig, amíg ebből nem lesz rendszer, vagy amíg a gyermek jól és fegyelmezett viselkedik az ilyen helyzetekben. Sajnos egy szalon sem gyermekbarát – ha csak az éles ollókra és a forró hajszárítókra gondolunk – arról nem beszélve, hogy a Cosmopolitan-en kívül nem sok dolgot tudunk nekik felajánlani. 10 másodperc is elég, hogy meglegyen a baj, mert se én, se te nem tudsz figyelni, amikor éppen éles eszközzel vágom a hajad. Inkább kérj másik időpontot, mielőtt mindketten szívinfarktust kapunk, hogy mit keres a gyerek szájában a habos, samponos víz, és miért akar a konnektorba nyúlni!

3. alkalom – „Lefotóztalak, csak nem szóltam. Bocsi.”

Büszke vagyok a munkámra és arra, amit kiadok a kezem közül. Tudom, hogy a mai világ már Instagram és Facebook posztokból áll. Tudom, hogyha nem örökíted meg, senki nem veszi észre, hogy fodrásznál jártál, de nagyon kérlek, ne posztolj a tudtom nélkül! Senki nem szereti, ha előnytelen képeket osztanak meg róla, pláne akkor, amikor a koncentráció hevében előbb hasonlítok Grincsre, mint Csipkerózsikára. Ha úgy érzed, mégis éget a vágy egy fotóért, ahogyan a fodrászszékben ülsz, szólj nekem, és biztosan találunk megoldást, amíg az olló el nem választ. Cserébe megígérem, én sem osztok meg rólad képeket a tudtod nélkül, megegyeztünk?

4. alkalom – „De hát én már üzentem Messengeren, nem láttad?”

Nem, nem láttam kedvesem. Márpedig azért nem, mert nagyon örülök, mikor két vendég között jut időm egy kávéra, egy finom alma elfogyasztására, vagy el tudok rohanni a mosdóba. Az emberi szükségletek ugyanúgy vonatkoznak rám szakemberként, mint civilként, és lehet, hogy te sem örülnél, hogyha a szabad perceidben WC-papír tépés közben pötyögnöd kéne. Tudom, hogy 21. század, meg technológia, de nyugodtan hívj, még azt is elnézem, ha vezetékes a számod!

5. alkalom – „Bocsi, hogy most hívlak – este negyed 11-kor – eddig nem értem rá.”

Ezzel a mondattal gyakorlatilag nincs semmi baj, abban az esetben, ha éppen az Egyesült Államokból telefonálsz és elfelejtetted az időzónákat. Viszont nagyon szépen megkérlek, munkaidőben keress, hisz más emberek holnapi frizurájának életével játszol, ha nem alszom ki magam! (A vasárnap pedig még a naptárban is piros betűs ünnepnap, nemhogy az életemben!)

6. alkalom – „Hallottam járt nálad a Juli, tényleg elhagyta a férje?”

Nagyon szépen kérlek, kérdezd meg a Julit. Nagyon szívesen elbeszélgetek arról, hogy hogyan készülök az ünnepekre, és azt is szívesen meghallgatom, hogy milyen ajándékokat szeretnél beszerezni a szeretteidnek, más magánélete viszont tabu. Nem vagyok pszichológus, hogy kössön egy titoktartási szerződés, de etikai kódex rám is vonatkozik! Képzeld csak el, hogy egy párhuzamos univerzumban szembe megy veled legádázabb, legpletykásabb ismerősöd, és olyan dolgokról értesülsz a saját életedet illetőleg, amelyről még te sem tudtál. Majd kiderül, hogy a fodrászod mesélte el neki, és az is kiderül, hogy a történetbe csepegtettek némi Blikk-es elixírt. Na ugye, felettébb kellemetlen.

7. alkalom – „Jajj, ne haragudj, hogy elfordultam, de te is láttad kint azt az aranyos kiskutyát?”

Ha az ablakban éppen egy tomboló katarzis veszi kezdetét, vagy éppen maga George Clooney akarja megkérni a kezed – és hogy a férfiaknak is kedvezzünk – épp Jennifer Aniston billeg el előtted mélyen dekoltált kisestéjibe, akkor se mozdítsd el a fejed! Olló, borotva, éles, elrontom a hajad, fáj: stimmel?

8. alkalom – „Ez ugye nem így fog kinézni.”

Sokszor intéznek felém hasonló jellegű mondatokat, mikor még bele sem kezdtem a munkámba, vagy a negyedénél sem járok. Vegyük csak sorra egy banális példán keresztül. Kiengeded a hajad, ráengeded a vizet, majd jöhet a balzsam és a sampon. Közben megjelenik mögötted egy arc, és megkérdezi: „Ez ugye nem így fog kinézni?” Válaszra sem méltatod, folytatod a műveletet. Kifésülöd hajadat, megszárítod, majd eszedbe jut, hogy raksz bele hajcsavarókat, mert számodra kevésbé macerás, mint besütni. És mikor már a színes hajcsavarók ékesítik frizurádat, és úgy nézel ki, mint egy 70 éves Ilonka néni a közértben, újra feltűnik egy arc: „Ez ugye nem így fog kinézni?” Kérdem én, te mit válaszolnál?

9. alkalom – „Én azt olvastam az interneten, hogy ez a festék refluxot okoz.”

A jó öreg internet, világháló, böngésző és miegymás – igen – mindent tud. Megműt, megcsinálja az adóbevallásom, diagnosztizálja a kényszerbetegségem, és megtanít fodrásznak lenni egy youtube videóban. Ez esetben javaslom az otthonmaradást, egy boltban olcsón és könnyen megvásárolható festék beszerzését, és nem utolsó sorban egy kérelmet az internet felé: „Csináld már meg légy szíves, hisz úgyis jobban tudod, mint egy 30 éve a szakmában lévő fodrász!”

10. alkalom – „Ne haragudj a késésért, de az utolsó pillanatban beállított a kéményseprő. Ugye azért megleszünk időben, mert egy óra múlva már indulnom kell!”

A szépségipar legádázabb ellensége az idő és a késés. Mindenre mindig van magyarázat, amely hol indokolt és megérthető, hol pedig már egy rossz berögződés. Nem lehet elégszer elmondani és felhívni rá a figyelmet, mégis mindig megtörténik, majd a tetejébe érkezik az elvárás: „Azért oldd meg időben, mert én amúgy sietek.” Tisztellek, ezért megteszem, és igyekszem minél hamarabb végezni, tökéletes frizurát varázsolni neked. De te vajon, tiszteled-e a további vendégeim, és az én időm? Te vajon tisztelsz-e kellő mértékben?

  Képek: itt, itt, és Pinterest