Fodrászállás külföldön című sikeres sorozatunkat folytatjuk, amelyben különböző országokban dolgozó magyar fodrászokat kérdezünk jelenlegi életükről, elhelyezkedésükről, az ottani fodrászvilágról és lehetőségeikről. Legújabb interjúalanyunk: Tóth Viktória, célpontunk pedig Egyesült Királyság, Watford.

Fodrász állás külföldön: Egyesült Királyság

1. Mikor és miért mentél ki külföldre?

2011 októberében jöttem ki Angliába. Akkor még fogalmam sem volt, hogy mi vár rám, és nem terveztem évekre előre. Egyáltalán nem gondoltam, hogy itt fogok majd letelepedni.

Mindig is érdekelt a fodrászat, és intenzíven bekerültem az otthoni divatvilágba. Kreatív editorial fotózásokra jártam, és rengeteg szakmabeli tehetséggel ismerkedtem meg, akikhez mai napig szoros barátság köt.

Fiatal korom óta érdekelt a hajazás. 14 évesen konyhai ollóval vágtam a barátok haját, nulla technikai tudással, de valahogy mindig egész jól néztek ki a lányok. Később, hogy ne csak hobbiból járjak fotózásokra, hanem pénzt is tudjak vele keresni, 2011 elején a főiskolai marketing képzésem mellett megcsináltam egy 8 hónapos gyorstalpaló fodrász képzést Deák Viktória oktatásával.

Pont olyan időszakában voltam az életemnek, hogy semmi nem tartott vissza. Nem kezdtem még el szalonban, vagy a marketing pályán dolgozni, nem volt komoly párkapcsolatom, se házam, se kocsim. A barátokon és a családon kívül semmi nem tartott otthon. 24 éves voltam, teljesen szabad és tele nagy álmokkal. Nem Magyarországból vágytam el, hanem kalandra vágytam, és ezért jöttem ki Angliába.

2. Mennyire ment könnyen a beilleszkedés?

A beilleszkedés nem volt egyszerű, de akkor még tele voltam energiával, és minden kihívást meg tudtam előbb utóbb oldani. Az emberek nagyon vendégszeretőek, hozzá vannak szokva a turistákhoz, bevándorlókhoz. Ha eltévedtem, nagyon szívesen segítettek az utcán, metrónál, stb. Angolul folyékonyan beszéltem, de azért így is kicsit nehéz volt az elején megérteni az embereket a rengeteg különböző akcentusaikkal. London nagyon színes, nem éreztem magam kívülállónak, egy voltam a sok szín közül. Barátokat sokkal nehezebb volt találni. Mindenki rengeteget dolgozik, és hatalmas távolságok vannak.

3. Milyen gyorsan találtál magadnak (fodrász) munkát?

Nehéz volt munkát találni. Az első két hónapban nem dolgoztam, és feléltem az összes megtakarított pénzemet. Nagyon sok szalonba beadtam a nagyon szerény önéletrajzomat. Azt tegyük hozzá, hogy ezen a ponton én még sosem dolgoztam szalonban. A fodrász képzés alatt tanoncként kellett egy szalonban gyakorlatot végeznem Lattmann Eszter mellett, és az önéletrajzomon ez a szalon állt. A kreatív fotózásokon való szórakozásaimat is felsoroltam, hogy töltsem az üres helyet, viszont beletettem pár képet a munkáimból, amitől vizuálisan nagyon jól nézett ki a papír. Kinyomtattam, mappával jártam személyesen a szalonokat. Szinte majdnem minden helyről elutasítottak.

A legnagyobb probléma az volt, hogy nem volt londoni munkatapasztalatom. Két nevesebb szalonba behívtak, de gyorsan kiderült, hogy nincs megfelelő szakmai tudásom, így nem vettek fel. Eléggé elkeserítő volt a helyzet, és már majdnem feladtam a munkakeresést, amikor végül besétáltam a Supercuts nevű szalonba. A managerrel beszélgettem pár percet, majd kiküldött az utcára, hogy szerezzek egy hosszú hajú lányt hajvágásra. Egy fokozatos hajvágást kellett rajta csinálnom, utána ugyanígy keresnem kellett egy férfit. Másnap már kezdhettem is dolgozni.

A szalon borzasztó helyen volt, London központjában az egyik legforgalmasabb metrómegálló földalatti részén, nulla természetes fénnyel, vagy friss levegővel. De ez nem számított, én nagyon élveztem. Ez volt a legelső igazi fodrász állásom. Rengeteget tanultam: hogyan kell különböző textúrákkal dolgozni, hogyan kell gyorsan dolgozni, vendégekkel beszélgetni, termékeket eladni, csapatban dolgozni, stb.

8 hónapig voltam ebben a szalonban, de sokkal nagyobb álmaim voltak és jelentkeztem London egyik legnevesebb fodrászatához, a HOB Salons-hoz. Ők sem kértek semmilyen oktatási bizonyítványt, csak az érdekelte őket, hogy mit tudok szakmailag. Az interjúra kellett vinnem egy bob és egy hosszú női hajvágást, plusz egy férfi vágást. Szakmailag már kicsit jobban ment, viszont még mindig sehol nem voltam az ő elvárt szintjükhöz képest. Viszont tele voltam lelkesedéssel, kreativitással és szívből szerettem a szakmám. Büszkén mutogattam az interjún a kinyomtatott divat portfóliómat. 

A szalonnak volt saját akadémiája. A szabadnapjaimon a tanoncokkal jártam az akadémiára oktatásokra. London legjobb fodrászaitól tanultam hajat vágni. Itt jöttem rá igazán, hogy mennyire gyenge a tudásom. De nagyon motiválva éreztem magam, nagy lelkesedéssel tanultam. 8 éven keresztül dolgoztam ugyanabban a szalonban mielőtt elkezdtem a saját esküvői haj vállalkozásomat. Ma már szinte csak ezzel foglalkozom és a leggyönyörűbb esküvőkön jártam a menyasszonyaimmal. Beutaztam egész Angliát, és rendszeresen járok Olaszországba, Franciaországba és más csodálatos európai esküvői helyszínekre.

4. A hatóságok részéről milyen papírt kellett beszerezned az elején, hogy munkát vállalhass? Központilag kaptál ehhez segítséget?

2011-ben sokkal könnyebb volt Londonban munkát vállalni. Európai Uniós tagállamként szabadon mozoghattak akkor még a munkavállalók. Nem kellett se vízum, se engedély.

Megérkezésem után az első pár nap azzal telt, hogy bankszámlát nyissak és albérletet keressek. Ezek voltak szükségesek a munkavállaláshoz. Segítséget nem kaptam központilag.

5. Volt esetleg problémád fodrász-vendég viszonylatban a nyelvi akadályok miatt?

Az elején elég nehéz volt a beszélgetés, pedig úgy gondoltam, hogy az angollal nem lesz problémám. Sokszor kellett udvariasan megkérnem a vendégeimet, hogy beszéljenek lassabban és hangosabban. Főleg egy szalon környezetben, ahol egyszerre megy 5 hajszárító, zene, mindenki beszélget körülötted. Ez még magyarul is nehezen menne, nem ám idegennyelven.

Pár hete dolgoztam csak a szalonban, amikor bejött egy férfi egy mohawk vágással. A konzultáció után magabiztosan elkezdtem vágni a hajat, ahogy megbeszéltük: rövid hátul és oldalt. Még gondoltam is magamban, hogy mennyivel jobban fog állni neki. A hajvágó gépemmel és nagy mosollyal belekezdtem egy jó hosszú mozdulattal a nyakától felfelé vágni. A férfi azonnal felpattant a székéből, és teljes kiakadással visította, hogy mégis mit csinálok. Én meg fiatal, tapasztalatlan lányként totálisan lemerevedtem az ijedtségtől. Sajnos menthetetlen volt a szituáció és a tarajnak annyi lett. A főnököm szerencsére odajött hozzánk, engem hátraküldött a konyhába, ő meg befejezte a vágást, amit a vendég természetesen ingyen kapott. Remegtem a sokktól, mert utáltam hibázni, és ez teljesen az én hibám volt. Hála az égnek a főnököm kiállt mellettem, és miután látta, hogy teljesen padlón vagyok, azzal vigasztalt, hogy ilyen bárkivel történhet, de máskor azért kétszer pontosítsak a klienssel, mielőtt nekimegyek a közepének. Persze a vendégemet akkor láttam utoljára.

6. Milyen egy átlagos munkanap és milyen hosszú?

Amikor szalonban voltam, akkor heti négyszer 9-18:00-ig és heti egyszer 9-20:00-ig dolgoztam. Most, mióta elkezdtem a saját vállalkozásomat, teljesen más a helyzet. A fő profilom az esküvői hajak elkészítése. Egy esküvőn sokszor 5-6-kor kezdek és 1-2 körül már végzem is. De van olyan is, amikor a menyasszony frizurát vált az esti bulira, és este 10-11-ig kell a helyszínen maradnom. De még így is sokkal kényelmesebb a munka egy szalonos forgalmas naphoz képest.

A hét többi napjain sem unatkozom. Rengeteg időt töltök e-mailezéssel, számlázással, telefonos konzultációkkal, próbahajas időpontokkal, social mediaval, és még mai napig megvan pár régi vendégem, akiknek már otthon vágom a haját. Sok a munka, de a magam ura vagyok. Úgy alakítom a napjaimat, ahogyan nekem jó. Akkor megyek nyaralni, amikor kedvem van. Szerettem szalonban dolgozni, de ez a szabadság mindennél jobban passzol hozzám.

7. Milyen a vendégek hozzáállása a külföldről érkező szakemberekhez?

Teljesen jó, hiszen rengeteg külföldi van, és ehhez Londonban mindenki hozzá van szokva. Az első szalonban, ahol dolgoztam, a főnökömön kívül mindenki külföldi volt. A második szalonban szinte csak én voltam külföldi, de sosem éreztem erőteljes diszkriminációt. Nagyon szerettem a vendégkörömet, és igazi szívfájdalom volt, amikor otthagytam a szalont.

8. Lelkileg mennyire megterhelő egy másik országban élni, távol a szeretteidtől?

Nagyon megterhelő. A folyamatos bűntudat, hogy otthagytam a családom, barátaim, sosem fog elmúlni. Egy nyitott világban élünk, ami tele van lehetőségekkel. Ez fantasztikus, és sokkal szabadabbak vagyunk, mint a szüleink valaha voltak. De sajnos nagy árat fizetünk érte, és ez ahogy idősödnek a szüleim, egyre nehezebb lesz majd.

9. Megélhetés szempontjából milyen választás külföldön fodrászként dolgozni?

Életem legjobb döntése volt, hogy fodrász lettem, és hogy Angliába jöttem. Rengeteget tudnék mesélni, hogy milyen elképzelhetetlen lehetőségeket, tapasztalatokat, élményeket szereztem az elmúlt évek alatt. Az elején sokszor alig kerestem meg a minimálbért, de ma már többet keresek, mint sok korombeli diplomás.

10. Az alap dolgok mellett volt lehetőséged pénzt félretenni? Valóban kolbászból van a kerítés?

Semmilyen kerítés nincs kolbászból, de itt Angliában talán egy minimálbérrel is meg tudtam élni, tudtam fizetni egy szobáért albérletet, minden hónapban maradt egy kis pénz, amiből utazgattam, vásárolgattam.

14 év alatt rengeteget dolgoztam azért, hogy sikeres üzletem legyen, és mára már a saját házamban lakhassak.

11. Tervezed, hogy hazaköltözöl?

Nem tervezem a hazaköltözést, bármennyire is hiányzik Magyarország és az otthoniak.

Képek: Tóth Viktória

További tartalmakért böngéssz az oldalon! :)