Krizsán Győző ikonikus alakja a magyar fodrásztörténelemnek. Számtalan bemutató, show, szépségverseny és saját produkció van a háta mögött, fodrászhajót üzemeltetett a Dunán, a szakmai ranglétra minden lépcsőfokát végigjárta. Mégsem fodrásznak készült, focista szeretett volna lenni. Életútjáról, ambícióiról, fodrász karakteréről és a fodrászat művészeti aspektusairól beszélgettünk. Fogadjátok szeretettel legfrissebb interjúnkat!

Gyerekkorodban sportolói ambíciókkal rendelkeztél. Mégis minek a hatására választottad végül a fodrász szakmát? Mi inspirált?

Semmi – nevet. Valóban igazolt focista voltam, és mikor kérdezték mi leszek, ha nagy leszek, általában azt válaszoltam, hogy autószerelő. Akkoriban úgy érezrem, hogy egy fiúnak kellemetlen bevallani, hogy nőifodrász mesterséget választ, mivel többségében nők készítették a frizurákat. De hogy miért is lettem végül fodrász?

Édesanyám rendszeresen járt fodrászszalonba, egész pontosan Nagy Győzőhöz. Óvodás koromtól kezdve magával vitt engem is, amikor egyszer a mester felém fordult és azt mondta: “Na druszám, ha majd felnősz, akkor fodrász leszel.” Persze mit is sejthettem volna, még csak óvodás voltam, de később iskolásként sem gondoltam arra, hogy én fodrász legyek. Miután elvégeztem a nyolcosztályost, valamit mégiscsak írnom kellett a papírra.

Ha jól értem, akkor eleinte szégyellted, hogy fodrász legyél. Hogyan változott ez benned? Mikor kezdted el szeretni ezt a szakmát? Voltak-e fordulópontok?

A suli első két éve még elég idegen volt. Próbáltam eljárni edzésekre, szerettem volna összeegyeztetni a két világot. Mivel a mesterem úgynevezett maszek volt, nagyon sok vendéget vállalt, így nekem sokat be kellett segítenem a modellezések mellett. Ezért nem tudtam rendszeresen edzésekre járni, döntenem kellett. Vagy a szakma, vagy a foci, de akkoriban a sport még “nem lehetett koncepció”. Végül így maradtam itt és utólag jó döntésnek bizonyult. Nem igazán tetszett, hogy fiatalon sokat kell dolgoznom és nem tudok eljárni olyan helyekre, ahová igazán szeretnék. Úgyhogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy az elején nem barátkoztam meg a szakmával. A fordulópont csak ezután következett.

Amikor levizsgáztam és egy-két évre rá kicsit önállóbb lettem, akkor kezdtem el pozitívan érezni a fodrászat iránt. Jöttek hozzám a vendégek, a csajok, és ez mindenképp imponált. Szerettem alkotni, bár akkor még nem volt annyira tudatos, és még a kismama cipős, fehér köpenyes, berakós-csavarós, daueros korszakot éltük. Tehát ez még nem volt annyira kreatív történet számomra, viszont már elkezdődött a Sassoon hajvágás időszaka, és megjelent az avantgard művészeti ág is. Szerencsére még tiltott gyümölcs volt. Akkor kezdtem el igazán kibontakozni, amikor tényleg el lehetett engedni a fantáziát és olyan dolgokat csinálhattam, ami még a mai napig is működik és a mai napig is divatban van.

Az avantgard irányzat hogyan jutott el úgy hozzád, hogy te ebben szakmai potenciált találj?

Szerencsés időszak volt. Úgynevezném, hogy az újkori fodrászat kezdete. A tanulótársammal Pokritsák Istvánnal belemerültünk a különböző bemutatók, stílusok világába. Sikerült pályakezdőként sok külföldi szakmai útra eljutnom, de a legnagyobb élményt a közel egy éves USA adta. Az avantgard jelentése az útkeresés, a másnak a megvalósítása, tehát ennek a vágya volt a mozgatórugó. Nyilván kellett hozzá bátorság, merészség, nem számított, hogy néhány idősebb kollega azt mondta, hogy erre nincs szükség. Mi ettől függetlenül élveztük, hogy olyan dolgot csinálhattunk, ami még nem volt. Számomra mindig lényeges szempont, hogy ne másoljunk, legyen ötletünk!

Gyakorlatilag ez is akkor egy fordulópont volt, amikor rájöttél, hogy neked arra van szükséged, hogy valamit alkoss ezen a területen.

Igen. Akkor kezdtem el szeretni igazán, amikor túlléptünk a szalonmunkán. Amikor megnyitottuk az első saját üzletünket, amikor színpadra kellett állni. Kialakítottunk egy sajátos hangulatot, ahol többekközött színészek, zenészek és különböző művészeti ágakból érkező emberek tértek be hozzánk. Szabadon lehetett alkotni, partnerek voltak ezekben a dolgokban. Úgyhogy innentől kezdve tényleg teljesen átalakult a dolog.

Akkor esetedben ennek a komplexitása rajzolta ki a saját utadat. Ma már az avantgard szinte mindenhol megtalálható a fodrászat területén, ha kollekciókat, versenytematikákat megnézünk és fodrász szakemberből is rengetegen vannak. Mit gondolsz, hogyan lehet egy ilyen közegben kitörni fiatal szakemberként?

A mai világban ez nehéz dolog. Az egyéniség és a komplex alkotások mellett, imádja a hivatását, sok gyakorlás, pénzt, időt, fáradságot nem sajnálva. Nagyon fontos egy jó szakmai háttér, továbbá a különbözö média megjelenések, amelyek egyengetik az utat. Na, meg a kitartás és némi szerencse!

Láttam, hogy szervezel oktatásokat és mindig vannak saját tanulóid. Hogy érzed, a mai fiatalok miben térnek el akár a te generációdtól?

Szeretem átadni tapasztalataimat, tudásomat. A mi generációnk fegyelmezettebb, zártabb korszakot élt! Nem juthatott néhány másodperc alatt információkhoz, mint manapság. A szakmai tanuló időszak hosszabb, a vizsgák szigorúbbak voltak. Nagy csapda a könnyen és gyorsan megszerezhető bizonyítvány, amivel még nem tudnak érvényesülni, sikerélményeket szerezni. Számunkra óriási dolog volt egy, egy külföldi show, vagy akár hazai bemutató. Tisztelettel figyeltük a nagy mestereket.

Te mint oktató, hogyan próbálod őket segíteni ebben? Mit próbálsz meg a fiataloknak példaként nyújtani?

Tanulóimra felnőtt partnerként számítok. Mindig azzal kezdem, hogy elmondom nekik mik a lehetőségek, célok és ezekhez mérten mit kell megtenniük azért, hogy sikeressé váljanak. Nagyon nehéz a jelen helyzet, nekem mint mesternek is nehéz átadni, hogy hogyan legyünk türelmesek. Azt szeretném, hogy amit mondok, mutatok azt értelmezzék és tudásukhoz mérten hajtsák végre. Ha ezt megteszik, akkor már beengedem őket egy szélesebb spektrumba. Beengedem őket a szalonmunkába, jöhetnek velem külsős helyszínekre, ahol élményeket nyerhetnek. De sajnos ez az esetek többségében nem jön be.

Miért?

Talán mert nem veszik komolyan, amit én kérek. Nem tudom, lehet a fizimiskámmal van a baj – nevet -, lehet azzal, hogy laza vagyok és nem úgy kezelem a helyzetet, mint a klasszikus tanító és tanítvány viszonyát.

Ez főként az én generációmról szól. Sokszor azt érzem, hogyha elsőre nem jön össze valami a fiataloknak, akkor azt idő előtt feladják. Szerinted ilyesmi van emögött?

Igen, abszolút. Szerintem az is benne van, hogy hozzám jönnek, de ugye a szalonban többen dolgozunk. Többféle ember különböző gondolattal van jelen, ami zavaró lehet számukra. Nem csak velük vagyok és nem csak velük foglalkozom, hanem vannak külső tényezők, amelyeket még nem tanultak meg kezelni, mint például azt, hogy többen vagyunk, idős és fiatal együtt dolgozik. Szükség van az alkalmazkodásra. Tehát ez is benne lehet, pedig ez is a sikeresség kulcsa. Ha viszont valaki nem tud alkalmazkodni, akkor jól érezni sem tudja magát, mert hamar konfliktusba kerül. Onnantól pedig ha nem érzi jól magát, a dolgait sem fogja úgy kezelni, és csak azon fog járni az esze, hogy ezt hol kaphatná meg. Pedig mindenhol vannak olyan dolgok, ami később nem fog tetszeni.

…és éppen ez a komplexitás, amire ebben a szakmában szükség van.

Hát hogyne. Képzeld csak el mennyi embertípus van, és tulajdonképpen mindenkit másképp kell kezelni. Egyébként nem a vendég formálja a fodrászt, hanem a fodrász mentalitása miatt fog eljönni a vendég, de mégiscsak vannak hirtelen beeső emberek, akikhez alkalmazkodni kell.

Most egy kicsit visszacsatolnék az avantgard vonalhoz, de egy teljesen más szegmensére. Megnéztem az oldalatokat és láttam, hogy Eleven Australia termékekkel is dolgoztok, ami talán más stílus, mint amit te képviselsz. Hogyan jöttek ők a képbe?

Nálunk vannak fiatalabb fodrászok is, akiknek nagyon szimpatikussá vált az a fiatalos, természetes vonal, amelyet az Eleven Australia képvisel. Ezután én is megnéztem, és úgy gondoltam, hogy a mostani fő termékvonalunkhoz teljesen passzol, mert ez egy nagyon tiszta, steril, természetes sztori, és árfekvésében is jónak számít, ami egy fiatalabb számára könnyebben elérhető. Mellette KEVIN.MURPHY termékekkel dolgozunk, ami szintén ausztrál, így passzolnak egymás mellé. Elsősorban anyagiak terén szerettük volna megadni a választás lehetőségét. De egyébként az avantgardnak van egy erősebb és egy szolidabb változata is, és ehhez megintcsak megfelelő, mert az Eleven Australia styling termékeivel nagyon jó munkákat lehet alkotni, kreatívan lehet velük dolgozni.

Akkor te is teljesen elégedett vagy a termékekkel?

Abszolút. Viszont itt az is fontos volt, hogy a teljes csapat elégedett legyen vele, nálunk ez így működik, közösen döntöttünk.

A tanulóid viszik tovább magukkal ezeket a tapasztalatokat is, a fodrászati alapok mellett a termékhasználatot? Vagy inkább biztatod őket arra, hogy megtalálják a saját munkáikhoz passzoló termékeket?

Mindkettő. Azon az elven vagyok, hogy szabadságot adjak a tanítványaimnak, amiben én partner vagyok. Mindig mondom nekik, hogy ne engem próbáljanak másolni, mármint ne azt akarják megcsinálni, amit én csinálok, ne akarjanak azzá válni, aki én vagyok. Lopjanak belőle el ami tetszik, és a részeit építsék bele a saját munkáikba. Mivel ezt így kommunikálom feléjük, így is kezdik el csinálni.

Rengeteg divatbemutató, szépségverseny, saját show van már a hátad mögött, de engem az érdekelne, hogy a sok minden között, amit csináltál, mely/melyek voltak a szívednek legkedvesebbek?

Amiről azt gondolom, hogy kiemelkedik és a mai napig hiányzik, az a Dunán lévő fodrászhajóm. Azért volt annyira kedves számomra, mert fantasztikusan lehetett ott alkotni. Olyan közeget és atmoszférát teremtett a Duna és a panoráma, hogy végig megvolt a szabadságérzeted. Ehhez a szakmához amúgy is szükség van a szabadságra, hogy elengedhesd magadat, a “kezedet” és a fantáziádat. Saját rendezvényeim közül kiemelkedett a Peal of Danube (2006-2016), ahol a versenyző modellek mellett csapatban versenyeztek a szépítő szakemberek.

Nagyon izgalmas volt még számomra a Miss Police is, amit szeretnék újra legitimálni. Rendezvényeim középpontjában mindig a szeretett szakmám áll, hogy ezúton is hangot adjak a haj fotosságának, a fodrász megbecsülésésének. Továbbá örömömre szolgál, hogy helyet adhatok fiatal fodrász tehetségeknek. Bemutatóim közül a “7 fehérke és az 1 nem törpe”, a “KRI-SAN BÁRKÁJA” és az ÖLTÖZKÖDŐK” hajszínházra emlékszem vissza a legszívesebben.

Ha ennyi aspektusban meg tudod jeleníteni a fodrászatot, akkor jól gondolom, hogy te művészeti ágként tekintesz a szakmára. Milyen érveid lennének arra, ha egy laikusnak kéne elmondanod, hogy miért művészet a fodrászat?

Egy szóban, a látványtól. Először is attól, hogy van ötlet, ami jelentősebb tervezési folyamatot igényel. Ezt követi az elkészítési mód. Mindenkinél látszik, hogy valaki művészetként kezeli a szerszámot, a hajat és az embert. A megjelenítés, hogy hogyan tudod azt megmutatni. Van-e színpad, egy szék vagy akár trón, milyen a ruha, a smink, a hangulat és a fotó. Végül a haj. A formája, szerkezete, színvilága és ezeknek a kombinálása és az összhatás. Mert a lényeg, hogy összehatásában a frizura emelkedjen ki. Bár a “mestermű” aránylag kicsi produktum, nem akkora mint egy bútor vagy egy templom, mégis jelentős szerepe van az életünkben. A haj az öltözék “csúcsa”.

Szerinted ez a szalonmunkában is meg tud jelenni?

Persze, hogyne. Hozzánk éppen ezért szeretnek sokan járni, mert nem csak egy frizurát kapnak, hanem élményt. Szeretik nézni ahogyan elkészítem, és dolgozom. Nekem az is az elvem, hogy az üzlet olyan, mint egy színpad, a színpad olyan, mint egy üzlet.

Van még olyan területe a fodrászatnak, amiben úgy érzed nem próbáltad ki magad, de szeretnéd? Vagy amit elértél az kerek egész és ezen a vonalon megmaradsz?

Hát, én azt hiszem már megmaradok -nevet. Azt hiszem végigmentem rendesen a szakmai létrán és most visszatértem újra a kezdetekhez. Megint majdnem mindent én csinálok a vendégeknél, a hajmosáson és tőfestésen kívül, míg a közelmúltban én csak vágtam és finisheltem.

Amit nem csináltam még az életem során a szakmán belül az a hajhosszabítás, illetve a mai kreatív fonások, ami most nagy divat. Ezeket rá bízom inkább a fiatalokra. Hát figyi, én nem tudom, hogy milyen újdonságok jöhetnek még. Persze, új szerszámok, termékújdonságok igen, és ami tetszik ki is próbálom, de mindent nem tudok. Még van egy tervem, ami újra egy kis pikantériát adhat a szakmának. Ezt egy női rövid hajas szépség- és fodrászversenyben látom, ahol díjazva lesz a legjobb rövid hajat készítő fodrász, és megválasztásra kerül az év legszebb rövidhajú modelle is. Ezzel üzennék a nőknek és férfiaknak, hogy nem csak a hosszú haj a nőies, sőt!