Koncz Krisztián a dubaji TONI&GUY style directora volt egészen 2019 őszéig. Kalandos élet, sokszínű pályafutás, nem kérdés, hogy a Fodrászinfón a helye! Vele beszélgettünk.

Mit gondolsz a koronavírussal kapcsolatban?

Hinni kell az emberek közösségépítő erejében. Semmi nem lesz olyan, mint volt. Jelenleg a dubaji szalonban arcmaszkban kell fogadni a vendéget, lefertőtlenített székben. Még a magazinokat is el kell távolítani az üzletből. A maszkot az ottani hivatal már tavaly is ajánlotta, akkor megrökönyödve néztem rájuk. Szerintem idővel ez lesz normális Magyarországon is a fodrászatokban, mivel nem tudunk plexi fal mögött dolgozni, mint például a gyógyszertárakban.

Milyen Dubajban élni?

A szuperlatívuszokban reklámozott város a hajakra is értelmezhető. A fontossági sorrend első helyén a hajszárítás áll, ellentétben a 2000-es évek minimális ráfordítással elkészített frizuráival szemben. Néha úgy tűnik, az élet Dubajban egy nagy színpad, ahol minden nőnek dizájner táskája van, a férfiaknak pedig Rolexe. Még egy használt Rolexért is képesek kifizetni több 10 ezer dollárt, csupán mert ez a divat.

Munka közben minden vendégnek jár az odafigyelés és a diszkréció. Nemcsak a jó hajvágásért, hanem az élményért is látogatják a szalont, amit egyből megosztanak a barátaikkal Instán vagy Snapchaten. Nincs új a nap alatt ott sem: egyes vendégek derékig érő hollófekete hajból akarnak sarki ezüst szőkét – természetesen azonnal. Ezért festésre csak személyes hajszín konzultáció után lehet időpontot foglalni.

A kulturális különbségek hogyan vannak jelen a szalonmunkában? Mennyiben érintette ez például a te munkád?

Dubaj muszlim ország, a férfiak es nők közötti nyilvános interakciókat szigorúan szabályozzak. Ennek szellemében a fodrászatok is ketté vannak osztva férfi es női részre. A helyi nők nyitott része engedi a haját csináltatni férfi fodrásszal. Másképp előre szólnak az időpontfoglalásnál, hogy női fodrásszal szeretnék csináltatni a hajukat. Ebben az esetben vagy el kell szeparálni a széküket paravánnal, vagy a férfi részlegen kell maradni a férfiaknak. A helyi nők, amikor kimennek az üzletből, visszaveszik fejükre az abaját, azaz a fekete fejkendőt. A dubaji nők általában nem viselnek burkát. A férfiak kandorát hordanak, ami egy fehér köpeny. Fejükön kockás vagy fehér kendőt viselnek, a haladóbb szellemiségűek baseball sapkát hordanak. Fedetlen fővel nyilvános helyen nem jelennek meg.

Mennyire volt könnyű a fent említett szabályokat megszoknod a munkád során?

Szembeötlő az európai és közel-keleti szokások különbsége. Az embernek egy másik országban újra fel kell építeni magát, különben az összehasonlítással megy el minden napja, persze feleslegesen. Ez fordítva is igaz: amikor visszaköltöztem Magyarországra, vissza kellett rázódnom. Ugyanakkor a napsütés és a tenger közelsége nagyban befolyásolta a hangulatomat.

Milyen szakmai út vezetett a dubaji állomásig?

Zsidró Tamás tanulója voltam és utána fodrászként dolgoztam az üzletében a 90-es években. (Köszi Tomi!) 2004-ben utaztam Angliába és kezdtem dolgozni. Egy évnyi szalonmunka után kezdtem el a Vardering hathetes kurzusát, ami tulajdonképpen egy szakmunkás bizonyítvány is. Ezek után volt lehetőségem a további kurzusokon részt venni és a szalonban a tanulókat tréningezni. Ez követően Hollandiába mentem dolgozni, ahol részt vettem az éves frizura fotó image pályázaton (Look Book 2011). Dubajban 2013-2019-ig voltam.

Melyik ponton találkoztál először a Toni&Guy márkával?

A márka budapesti üzletében dolgoztam rövid ideig 2002 körül. 2004-ben utaztam Angliába és a londoni munkatapasztalat és inspiráció után tudtam munkát vállalni további országokban.

Mit gondolsz, a te munkád miben igazán kiemelkedő? Mit tartasz erősségednek?

Erős rutint szereztem hajvágásokban. Sokszor derékig érő hajból kellett rövid hajat kreálni 45 perc alatt a szalonban. Tehát az átváltoztatás, a hosszúból rövid hajra váltás kedves számomra. Hálás vagyok azért, hogy a ’90-es évek végi különleges hangulatú Budapesten tudtam dolgozni bemutatókon, fotózásokon. Aki emlékszik azokra az időkre, tudja miről beszélek.

Mikor és miért jöttél haza Magyarországra?

A hároméves gyerekem, feleségem és az európai gyökerek miatt jöttünk haza családostul 2019 augusztusában. Jelenleg a karanténban próbálom függetleníteni magam a borzalmas hírek és a Netflixes sorozatok alól. Mivel az óvoda bezárt, ezért én próbálom a fiam figyelmét lekötni kisebb-nagyobb sikerrel. A múlt és jövő után a jelen foglalkoztat a legjobban, amióta gyerekem van.

Nehéz egy világjárvány kellős közepén a jövőről elmélkedni, de mégis megkérdezem: milyen terveid vannak az itthoni munkát illetően?

2020 március közepéig a TV2-n futó Mintaapák sorozatban dolgoztam, amíg a koronavírus miatt le nem kellett állnia a forgatásnak. Eközben a Müster&Dikson fodrászati termékeket forgalmazó cég üzletében kezdtem volna dolgozni áprilisban. Hogy mit hoz a vírus? Meglátjuk.

Képek: Koncz Krisztián