Adott egy versenykiírás, egy fanatikus gagaista fodrász és egy masszív elképzelés, ami egy igazán komolyan vett pályaműben csúcsosodik ki. A 2018-as L’Oréal Professionnel Colour Trophy verseny hazai válogatójának igen szoros mezőnyéből Feri Emese fodrászmester munkája lett az első, így ő képviselheti hazánkat a jövő évi párizsi világversenyen. Feri Emesével beszélgettünk gagaizmusról, versenyről, a nőiesség mibenlétéről és arról, milyen példát szeretne muntatni kislányának az életben.

Mit jelent számodra a francia nő, mely a versenykiírásban szerepelt?

A francia nő nagyon finom, de mégis van benne egy vadság. Az én hitvallásomat szakmai szempontból a gagaizmus foglalja össze. Rólam tudni kell, hogy nagyon nagy Lady Gaga fan vagyok. Imádom a nőt és a jelenséget. Ha a gagaizmust a divatszakmára vonatkoztatva kell lefordítanom, akkor az mindenféleképpen az önvállalásról szól; minden esetben a nőt, az egyéniséget keresi és van benne egy minimális szexualitás, mert az minden nőben benne van. A francia nő és a gagaizmus számomra teljesen összefonódott: a klasszikus lágyságot egy cseppnyi vadság turbózza fel. Ha megnézed, modellem ruhájának a felső részét, akkor látni fogod az áttetsző nőiességet, a melltartó nélküli szexualitást. Ez mind-mind a gagaizmusból jön számomra… meg egy nyári kalandból.

Szerelmi kalandból?

Igen, persze. Egyedülálló anya vagyok másfél éve, viszont nagyjából már négy éve nem volt bennem a nő. Egészen nyárig, mikor is a 17 évvel ezelőtti nagy szerelmemmel volt egy kalandom. Tőle kaptam vissza a nőt. És az egészben az a legdurvább, hogy azt a nőt, aki a képen szerepel. Így lett a francia nő, akit sok-sok évig kerestem, megérkezett. Ez elég betegen hangzik, de a teljes történethez hozzátartozik.

A zsűrizésen, mikor bemutattad modelled, akkor a klasszikus Csendőr-filmek is szóba kerültek. Hogyan kapcsolódik Lütyő felügyelő felesége a sztorihoz?

Nagy kedvenceim a Louis De Funés-féle Csendőr-filmek. A Ludovic Cruchot (Lütyő őrmester) feleségét játszó francia színésznő házsártos megjelenése is inspirált… Modellemmel Ludovikáról, a klasszikus csendőrfeleségről szerettük volna kicsit letörölni a port. Felfrissítését a L’Oréal Professionnel egy éve megjelent metál kollekciója inspirálta, amiben a nagyon fényes, modern világ köszön vissza. Ezzel a metál árnyalattal szerettem volna egy kicsit megvadítani ezt a klasszikus csendőrfeleséget. És így lett egy kicsit összemosva a gagaizmus és Ludovika egy életérzéssé, amit modellem, Anna képviselt.

Ez egy nagyon összetett gondolat. Mintha már évek óta erre készültél volna…

Jól látod, mert ez így is volt. Tudtam már korábban, hogy mit akarok elkészíteni. És ez szerencsére egy az egyben harmonizált a versenykiírással. Tavaly is indultam a versenyen, akkor az év hajszínét készítettem el és bronzérmes lettem, most szerencsére a dobogó első fokára állhattunk. Úgy voltam vele, hogy addig versenyzem, amíg ezt meg nem nyerem.

Miért akartad ennyire a győzelmet?

Ez volt az álmom. Párizsba eljutni, ráadásul szakmámon keresztül a L’Oréal-lal és modellemmel együtt. Ez valami fantasztikus. Annával néhány éve ismertük meg egymást, akkor ő éppen Dudás Attila modellje volt. Annyira egy hullámhosszra kerültünk, hogy azonnal éreztem, vele kell versenyeznem. Azt kell mondjam, ezt a győzelmet ő pont ugyanannyira akarta, mint én, talán ezért is lett ilyen szép az eredmény.

A felkészülés több kihívás elé állított titeket. Mik is voltak ezek?

Rock’n’roll volt végig, mondom is. Minden az orrpiercinggel kezdődött. Annának mondtam, hogy az orrpiercingje nem egészen idomul a francia nő imázsába. A válasz erre az volt, hogy a partnere FaceTime-on keresztül vágta ki egy csípőfogóval az orrából. Képzelheted… Majd jött a további megmérettetés. A fotózás Budapesten volt Udvardi Attilánál. Én Pécsről, Anna Győrből érkezett egy nappal korábban. Fel volt ajánlva egy budapesti szalon, ahol elkészíthetjük a hajat (Annának két éve nem volt festve a haja, így szőkíteni kellett, hosszan…). Mire odaértünk, a szalontulajdonos lemondta, mert nem tudott volna megvárni minket. Így hát elballagtunk a szálláshelyre, a Hotel Császárba, ahol 2 nm-en, egy hotelszobában szőkítettem, a tusolóban mostam a hajat és még a frizura is ott került kialakításra. Éjjel.

Majd másnap elindultunk a fotózásra, de óriási dugóba keveredtünk Pesten. Ez volt a nagy szerencsénk, hiszen Anna itt egy pillanatra eltűrte a haját, majd egymásra néztünk és azt mondtuk: ez az a frizura, amit kerestünk! Mondanom sem kell, ez még egy egyórás hajvágást igényelt. Beestünk Attilához, majd elmondtuk, hogy változott a koncepció, még le kell vágni a hajat. Attila ezt jól fogadta, így neki láttunk. Mindazt tudni kell, hogy nekem az utolsó pillanatig nem volt fotósom, Attilát korábban nem ismertem, csak telefonon beszéltünk párszor. Féltem is kicsit, mert személyiségemből fakadóan én vagy “too much” vagyok elsőre a vadidegeneknek, vagy az éppen beleférős kategória. Talán akkor került minden igazán a helyére, mikor Attila meglátta a kész frizurát és a ruhát, amit még Pécsen varrattam Meszler Éva varrónőmmel. Hatalmas John Galliano fan vagyok, a ruhánk pedig éppen azt a Dior hangulatot árasztja, amit imádok John munkáiban. Csak egyszer kellett megmutatnom Évának és ő pontosan azt készítette el, amit megálmodtam.

Milyen hangulatú volt a fotózás?

Tökéletes csapatmunka volt. Éppen az tetszett az egészben, hogy mindenki azonnal érezte és bele tudta tenni saját magát az adott fotóba. Ebben mindannyian benne vagyunk: a sminkes Szlameniczky Zita, modellem Arató Anna, varrónőm Meszler Éva, a fotós Udvardi Attila és én.

Az élő verseny előtt milyen problémába ütköztetek?

A Budapestre felutazás előtti nap nem indult az autóm… elfogyott a motorolaj. Gyönyörű kezdés, még autószerelőt kellett keresnem vasárnap. Katasztrófa volt, mikor elindult a start, de csodával határos módon a legnagyobb nyugalomban tudtam elkészíteni a frizurát. Voltam már korábban versenyeken és akkor mindig izgultam, most ez nem volt bennem. Talán azért nem, mert a felkészülést egy csodának éltem meg és Annával mindketten úgy éreztük, hogy akármi is lesz, mi már nyertünk.

A L’Oréal Professionnel partnervacsorán hirdették ki a végeredményt és Annával mindketten zokogtatok.

Igen, kijött belőlünk minden érzelem és mikor kimondták a nevem, egyszerre felfoghatatlan volt, hogy elértük, amiért addig dolgoztunk. Mindezt úgy, hogy nem is munka volt ez, hanem öröm alkotás.

És úgy tudom, van még egy ember – a legfontosabb ember az életedben, – aki nagyon várja ezt a nyeremény utat. Ki is az?

A kislányom, Kocsis Luca. Megígértem neki, hogy elviszem Disney Landbe és ez az álom most tavasszal teljesülni fog. Már nézi magának a figurás bőröndöt, melyikkel szeretne utazni. Kocsis Lucáról tudni kell, hogy öt éves, tükör nélkül úgy rúzsozza ki magát, hogy nem megy ki a vonalból és már tudja, mi lesz, ha nagy lesz: oktatófodrász a L’Oéal Professionnel-nél. Így azt hiszem, hogy nem is találhattam volna jobb alkalmat arra, mint a párizsi döntőt, hogy belemártsam a szakmába, ebbe a szakmai őrületbe.

Egyedülálló anyaként nagyon fontosnak tartom, hogy egy személyben jó irányt mutassak a gyerekemnek. Persze az apja is teljes mértékben jelen van az életében, de az anya az mindig más. Szeretném neki átadni, hogy mennyire fontos, hogy önmaga legyen, olyan szakmát válasszon, amit szeret és hogy fontos legyen számára a munka. Varázslatos, hogy ő már ötévesen megélhet ilyeneket, örülök, hogy ebben része lesz.

Facebook élő a L’Oréal Professionnel Colour Trophy díjátadóról és partnervacsoráról

Képek: Feri Emese, L’Oréal Professionnel @ Farkas Péter